A 2011-es év eléggé jelentéktelen volt a játékiparban, persze nyilván a gazdasági válság utórengései miatt is. Amiről emlékezetes lehet, azok nem előremutató dolgok, hanem kisebb-nagyobb balhék, illetve csalódások, amelyek miatt 2011 nem lehetett sem valamelyik konzol, sem a PC éve.
Ettől függetlenül igaz, hogy AAA-kategóriás játékok szép számmal jelentek meg idén PC-re, és mivel a számítógépekben ketyegő hardverek már lehagyták a mostani konzolgenerációt, többnyire szebbek is voltak, mint konzolos rokonaik. Ugyanakkor majdnem mindegyik után maradt valami keserű mellékíz. Duke Nukem Forever – ez ugye vitán felül az év csalódása volt. Rage – megjelent úgy, hogy a videokártyák egy részén nem indult el, csak egy combos patch letöltése után. Battlefield 3 – az év egyik legszebb játéka, de a fórumok hemzsegnek a panaszoktól, hogy a játék nem működik rendesen multiban (a single player kampányra meg kár is a szót vesztegetni egy ilyen játéknál). Ezek a játékok pont arra világítottak rá, hogy mit lehet annyira utálni a PC-n: nincs fix hardver, ezért sokkal megbízhatatlanabb, bugosabb a játékok működése, mint az egyetlen architektúrára tervezett konzoljátékoké.
A Skyrim mentette meg a mundér becsületét, ami szebb is volt, mint a konzolos, és rendesen működött is – de egy fecske nem csinál nyarat (egy egész évet meg pláne nem).
A játékfelhozatal ügye már bajosabb: a cég üzletpolitikájának világos tanulsága, hogy nem lehet már csak Mariókra, Donkey Kongokra és Zeldákra építeni a jövőt, ki kell találni új Nintendo-brandeket is, emellett pedig támogatni a külső, third party fejlesztőket, akik a konzolpiacon leginkább a Wii körül érezhetik mostohán magukat. Ez kemény fejtörő a Nintendónak, és legalább ennyire nagy gond az új konzol, a Wii U bevezetése is – a gépet az idei E3-on mutatták be, és nem aratott osztatlan sikert. Annyira nem, hogy a show után a cég részvényei tíz százalékot zuhantak. Később pedig újabb bő húsz százalékot, amikor a 3DS-para kiderült, és a vállalat csökkentette 82 százalékkal éves profitjának előrejelzését. A következő évek egyik legnagyobb kérdése az lesz a játékpiacon, hogy képes lesz-e a Nintendo megújulni. Amennyiben nem, hosszú távon nagyobb lehet a tét, mint egy-egy rossz év: a Nintendo trendteremtőből jelentéktelen céggé minősülhet vissza a játékpiacon, sőt akár a jövője is kérdésessé válhat (láttunk már jó nevű konzolgyártót így eltűnni).
Az adatlopást elkövető hekkereket egyébként elkapták, de az ügy százmilliós nagyságrendű kárt okozott a Sonynak, nem is beszélve arról a bizalomvesztésről, ami hosszabb távon is megingathatja a japán cég helyzetét. A minden konzolgyártó számára tanulságos balhé, az év nagy részében elhomályosította a Sony jó dobásait – mert ilyenek is voltak, az E3-on a PS Vita például elég meggyőző volt.
Bugok, patchek, Farmville
Kezdjük az utóbbival. Nagyjából az E3 óta egymást érik a cikkek, hogy a PC-s piac mennyire feltörőben van, és hogy bizonyos multiplatform játékokból mindenképpen a PC-s verziót érdemes megvenni, mert az a legszebb. Olyan piaci becslések is megjelentek már, amelyek szerint a PC-s játékpiac máris lenyomta a konzolost, csak az online értékesítési csatornák és a mikrotranzakciók forgalmát nehéz összeszámolni. Az utóbbi állítást igencsak fenntartásokkal kell kezelnünk, mert bár lehet, hogy a PC-s piac nagyobb, ha a Farmville-től a Steam legutolsó indie játékáig mindent beleszámolunk, de a Facebookos szutykok nem fogják hirtelen megmenteni a szegmenst, és tömegével visszacsábítani nagynevű fejlesztőstúdiókat.Ettől függetlenül igaz, hogy AAA-kategóriás játékok szép számmal jelentek meg idén PC-re, és mivel a számítógépekben ketyegő hardverek már lehagyták a mostani konzolgenerációt, többnyire szebbek is voltak, mint konzolos rokonaik. Ugyanakkor majdnem mindegyik után maradt valami keserű mellékíz. Duke Nukem Forever – ez ugye vitán felül az év csalódása volt. Rage – megjelent úgy, hogy a videokártyák egy részén nem indult el, csak egy combos patch letöltése után. Battlefield 3 – az év egyik legszebb játéka, de a fórumok hemzsegnek a panaszoktól, hogy a játék nem működik rendesen multiban (a single player kampányra meg kár is a szót vesztegetni egy ilyen játéknál). Ezek a játékok pont arra világítottak rá, hogy mit lehet annyira utálni a PC-n: nincs fix hardver, ezért sokkal megbízhatatlanabb, bugosabb a játékok működése, mint az egyetlen architektúrára tervezett konzoljátékoké.
A Skyrim mentette meg a mundér becsületét, ami szebb is volt, mint a konzolos, és rendesen működött is – de egy fecske nem csinál nyarat (egy egész évet meg pláne nem).
Mario és Zelda már nem elég
2011 a Nintendo éve sem volt, sőt: régen volt ennyire rossz passzban a japán konzolgyártó. A 3DS nem jött be a cégnek – pár milliót ugyan eladtak belőle, de nem hozta meg azt az átütő sikert, mint annak idején a Wii. Okolták ezért a kézikonzol drága bevezető árát és a gyenge játékfelhozatalt is – az előbbi problémán már nyáron próbált segíteni a cég, amikor 40 százalékkal csökkentette a 3DS árát.A játékfelhozatal ügye már bajosabb: a cég üzletpolitikájának világos tanulsága, hogy nem lehet már csak Mariókra, Donkey Kongokra és Zeldákra építeni a jövőt, ki kell találni új Nintendo-brandeket is, emellett pedig támogatni a külső, third party fejlesztőket, akik a konzolpiacon leginkább a Wii körül érezhetik mostohán magukat. Ez kemény fejtörő a Nintendónak, és legalább ennyire nagy gond az új konzol, a Wii U bevezetése is – a gépet az idei E3-on mutatták be, és nem aratott osztatlan sikert. Annyira nem, hogy a show után a cég részvényei tíz százalékot zuhantak. Később pedig újabb bő húsz százalékot, amikor a 3DS-para kiderült, és a vállalat csökkentette 82 százalékkal éves profitjának előrejelzését. A következő évek egyik legnagyobb kérdése az lesz a játékpiacon, hogy képes lesz-e a Nintendo megújulni. Amennyiben nem, hosszú távon nagyobb lehet a tét, mint egy-egy rossz év: a Nintendo trendteremtőből jelentéktelen céggé minősülhet vissza a játékpiacon, sőt akár a jövője is kérdésessé válhat (láttunk már jó nevű konzolgyártót így eltűnni).
77 millió dühös ember
Ha a legnagyobb blamákat nézzük, 2011 mindenképpen a Sony éve volt. Vele történt meg az, amitől igazából minden játékkonzol-gyártó tartott, hogy egyszer majd bekövetkezik: feltörték a cég online játékrendszerét. A PlayStation Networkről 77 millió felhasználó azonosítóját, jelszavait és egyebeket nyúltak le, ez volt a történelem egyik legnagyobb adatlopása. Külön ciki volt, hogy kiderült, az adatok egy része nem volt rendesen titkosítva, az pedig még az ügyben nem érintett játékosokat is felbosszanthatta, ahogyan a Sony kommunikálta az esetet. A PSN április 19-én vált elérhetetlenné, de a cég csak 27-én közölte, hogy minden eltűnt, és később is többször magyarázkodni kényszerült balul elsült kommunikációs húzásai miatt. Néhány felhasználó beperelte a Sonyt mondván, egy ekkora cégnek illett volna jobban vigyázni az érzékeny adatokra – a cég válaszul a PSN szeptemberben kiadott új szerződési feltételeivel válaszolt, ebben a felhasználók lemondanak arról a jogukról, hogy a Sony beleegyezése nélkül csoportos per résztvevői legyenek.Az adatlopást elkövető hekkereket egyébként elkapták, de az ügy százmilliós nagyságrendű kárt okozott a Sonynak, nem is beszélve arról a bizalomvesztésről, ami hosszabb távon is megingathatja a japán cég helyzetét. A minden konzolgyártó számára tanulságos balhé, az év nagy részében elhomályosította a Sony jó dobásait – mert ilyenek is voltak, az E3-on a PS Vita például elég meggyőző volt.
Langyos Kinect-játékok
A Microsoftnak nem voltak olyan gondjai, mint a Nintendónak és a Sonynak – de ezt az előnyt nem is tudta kihasználni a cég. Ez még nem volna baj, de az mindenképpen csalódás, hogy Xbox 360-ra nem igazán jöttek ki a 2010-ben ígért hardcore Kinect-játékok. A mozgásérzékelős kütyühöz nagyrészt sport-, fitnesz- és ritmusjátékok jelentek meg, és olyan kis kazuárságok, mint a Fruit Ninja. Pedig a vállalat tavaly ilyenkor égre-földre esküdözött, hogy a Kinect nem csak az alkalmi játékosok kütyüje lesz – 2011-ben mégis úgy tűnt, hogy a hardcore játékosoknak eléggé kellenek a gombok (a Child of Eden Xboxos verziója volt talán az egyetlen üdítő kivétel). És a cég egyébként is kicsit halványabb volt idén, mint a korábbi években (ami persze lehet annak a jele is, hogy éppen rápihennek egy nagy dobásra). Nekünk, magyaroknak pedig további szomorúságra ad okot, hogy a vállalatnak idén nem volt elég forrása ahhoz, hogy megrendezze a Budapest Game Show-t – igaz, kaptunk helyette egy másik rendezvényt, Play IT néven, december 17-én. A Windows Phone-os telefonokkal ugyanakkor a Microsoft megjelent a mobiljátékok piacán is, de egyelőre úgy tűnik, az almás cég, és az androidos kütyük mellett nem lesz könnyű dolga.
A Resident Evil első részei se voltak rosszak, mert azok a játékok is jók melyekben gondolkodni is kell a továbbjutást illetően, nem sínen meg hatezer irányjelző nyíllal jut el a játékos a pálya végéig.
Nem mondtam, hogy a mostani játékok szarok, mert kifejezetten jók. De azért volt már ennél sokkal ütősebb évünk is (2005, 1998 pl.)
Mort: még mindig nem adtál nevet ennek az évnek, szóval addig marad a Semmi Éve
(Új standard lehet az eddig látott elem is amit egy játék tökéletesít és onnantól az az új standard)
Red: Ha olvasnád a kommenteket akkor rá jönnél, hogy kevesebben vannak a PC GURU mellett...
Az új standardnek nincs olyan értelmezése, hogy a legjobb a stílusban.
Új standard az egy korszakalkotó játék, amiben valami olyan van, amit eddig nem láttunk, de mostantól szinte minden játékba fogunk.
És az Arkham City-t ne hasonlítgassuk már a Baldur's Gate-hez, mert akkor szerintem te nem játszottál az utóbbival.
http://ipon.hu/hir/2011_nagyszeru_ev_volt_a_jatekosoknak/18803
Akkor a következő újítást már terjesztem is az EA elé: Zombis RPG, rombolható környezettel, Liberty Cityben, és építeni is lehet, ráadásul járművezetés is van benne. Multiban fejlődésrendszer, és már a fegyverek is lépnek szintet, és különböző kiegészítőket is lehet rárakni. Ilyen játék még úgy se volt, tiszta újítás az egész.
Attól, hogy nem volt ilyen játék, nem lesz új standard.