Régebben már írtam egy postot a demóról, de akkor még meg se rezzent a gépemen a játék, viszont mostmár max grafikán tolom, és így tényleg gyönyörű. Na, de bele is kezdenék.
Miután meglepő gyorsasággal a demó föntermett a gépemen, egyből elindítottam, és megnéztem a beleépített benchmark programmal, hogy hogyan fut a gépemen, úgyszint meglepő módon max grafikán, 8x-os élsimítással a legkisebb FPS érték amit mért a játék, a 60 FPS volt. Ennek örömére a start menüpontra kattintottam, ahol két páya fogadott. Miután az ember valamelyiket választva bekerül a játékba, szeme elé tárul a hatalmas, és gyönyörű világ. Az első pálya egy kissé gótikus hangulatú városban játszódik. Itt gyakorlatilag az a dolgunk, hogy 10 perc alatt "végigmenjünk" a helyszíneken, tehát sajna nem nagyon lehet megállni és nézelődni, ha az a célunk, hogy a megadott idő alatt átverekedjük magunkat a város szörnyekkel teli utcáin. Én mondjuk ezt a feladatot figyelmen kívül hagyva sokszor gyönyörködtem a hatlamas kupolákban, vagy a fák levelei között átszűrődő nap sugaraiban. Nos, de folítatnám tovább. Főhösünk Nero első pár lépése után, néhány rém ugrik nyakába akiket, tényleg "hihetetlenül" sok módon intéézhetünk el. Egyrészt ott van a kardunk, amivel óriási csapásokat mérhetünk az ellenfelekre, aztán elővehetjük még pisztolyunk, amivel pár erősebb lövést leadva ugyszint földrekényszeríthetjük a szörnyeket és még lehetőségünk nyílik a "démoni balkéz" használatára is, melyel a messzeségbe hajíthatjuk, a földhözvághatjuk, vagy éppenséggel megpörgethetjük az ellent.

Most kissé kitérnék az ellenfelekre. Alapjában véve, mind hasonlóan néznek ki és leginkább egy foltozott krumpliszsákra hasonlítanak, illetve fejükön egy amolyan bohóc sapka féleséget viselnek. Fegyverként ott van nekik a lábuk, vagy kezük helyett lévő hatlamas bárd. Ezen az első pályán egy főgenyával sem találkozhatunk, de megtanulhatjuk azt, hogy hogyan hajítsuk "démoni balkezünk" az ellennek, mely ennek következtében hasra esik.
Áttérnék a második pályára, ami a hófödte hegycsúcsok közt játszódik, és ezenkívül gyakorlatilag semmi hasonlóságot nem mutat az előző helyszínhez képest. Tehát új ellenfelek, új (bár itt is gótikus) épületek és egy boss vár minket. Miután egy kis ideig sétálgatnuk az egyik hegyi ősvényen egyszer csak egy hidhoz érünk, mely abban a pillanatban, mikor rátesszük lábunk leomlik (ez sem egy utolsó látvány). Ekkor egy Oszlopokkal teli, ugyszint havas területre zuhanunk, itt valamiféle hószörnyek törnek életünkre. Ezeket a lényeket igazán könnyen, és látványosan lehet elintézni. pl egmásnak hajíthatjuk őket, vagy éppenséggel széttörhetünk velük egy-két oszlopot. Amikor végeztünk velünk, bemehetünk egy várudvarra, ahol a demóban található boss, egy hatalmas, patáslábú és egy nagyon nagy izzó kardot forgató démon (Balrog fíling! ) vár ránk. Ő már nehezebb dió lesz. Hiszen szüntelenül csapkod, illetve gyújtogat. Talán a leghatásosabb a hátára ugrani, és ugyszint szüntelenül vagdosni. Ha őt is sikerül legyőznünk, akkor vége van a demónak, ami úgy kb. 20 percnyi tömör akciót tartogat a magamfajta játékosoknak, akik még nem játszottak egy DMC-vel sem, és kb. 10-percnyit a nagy DMC veteránoknak.

Értékelnék is a demó alapján. Tehát következzenek a pontok:
Grafika:9/10
Hangok:9/10
Játékélmény:8/10
Összesítve a Devil May Cry 4 egy kifejezetten jó játék, tehát aki folyamatos akcióra vágyik, az ne hagyja ki.