Az elszalasztott perceim szaladnak,
Az idegesítő baromságaid maradnak,
Gondolataim faladnak rohannak,
Veled nem lehet beszélgetni - Maradj magadnak!
Mondod,hogy maradjak,
hogy ajkaidra tapadjak,
hogy örüljek minden falatnak,
mikor meztelenül felkínálod magadat.
Nem vagyok éhes,kevés a Fűszer,
Kiülök a Hóra és filozofálok a Fával s a Fűvel,
Mert érdekel mikor valaki elmét művel,
Alkot gondolatattal,alkohollal,szavakkal vagy tűvel.
Rángathatod a rám csomózott cérnát,
De magamban őrzöm a szabadelvű vénát,
Nem ölheted meg az intelligens érát,
Már fejemmel súrolom a fentebb stílt és a gondolati-szférát.
Habár kebled feszes s öled nedves,
De agyad gyantás akár egy fenyves,
Örökké zöld,de gyorsan ég,
Füstöl a fejed! - Nem mondtam még?
Te Jó Ég!Az egész erdő ég.
Eljön majd az idő,amikor a hamvak közül egy új erdő nő,
Habár megolvadt a fenyő,mert ez műanyag erdő,
S a plasztik erdő felett füstölög egy műanyag nő.
Hogy mit kapok én ezért hétfőn!
