Első versem
Végre eljutottam első befejezettnek tekinthető irodalmi művemig. Bár ez csak egy vers de fogyasszátok szeretettel. Mivel első versem ezért kritika jöhet, bírom én. De azért mert a témáját ne cikizzétek....
Káosz ki a világot járod,
Lépj elő a homályból!
Árnyék, legyen köztünk újra béke!
Az örök ellentétnek legyen vége!...
Hozzád szólok, ki elűzted a káoszt,
fényt és sötétséget egymásba zártad,
Természet, te örök nagy átok,
Pusztulj ki a világból!...
Mind együtt, mind szürke.
Hová tűntek a színek?
Hol vannak a határok?
Hol vannak a régi szép idők,
mikor senki nem volt téren és időn.?
Mikor még harmóniában voltak az erők....
Új szövetség jöjj!
Tűz fénye törj elő!
Törjön meg az átok,
Szűnjön meg e furcsa álom!
Harcosok kardja üvöltsön,
vérfolyam szülessen a földön!
Árnyak serege jöjj velem,
tisztítsuk meg a fellegeket.
Szálljunk alá a halálba;
a Végső pusztulás várába.
Vessünk véget a gonosz tombolásának
egyesítsen minket a bánat.
Álljon vissza a régi rend!
Legyen újra csend!
Árnyék császárnője, segíts minket!
Legyen újra béke!
Kezdjük előröl az egészet!
Vihar napja jő,
S a háború mindenkit elsöpör!