Az első rész megjelenése után négy évvel, 1998-ban jelent meg a folytatás, melyet az Orange Games fejlesztett az akkor még szintén Epic Megagames nevet viselő cég megbízásából. Maga a játék Európában mérsékelt sikert aratott, bevétel szempontjából viszont hatalmas bukás volt a kiadónak, ennek ellenére én mégis azt mondom, hogy a JazzRab második része egy fantasztikus elfoglaltság az unalmas hétköznapok unalmas óráiban, mind a mai napig. Ami azt illeti, további folytatásokról nem beszélhetünk, viszont volt egy projekt a kétezres évek elején, mikor elkezdték a széria harmadik részét gyártani, ez azonban csak demó státuszig jutott, ami nem sokkal a fejlesztés leállítása után szivárgott ki. Az egész egy három dimenziós világban játszódott volna egy teljesen új történettel, a 3D-n kívül viszont az egész program nem mutatott semmi újat, és valljuk be, ez igen kevés lett volna ahhoz, hogy a kiadónak kevésbé legyen veszteséges, mint az előző felvonás.
A Jazz Jackrabbit 2 személyes kedvencem, hisz ez volt a Star Wars Jedi Knight széria és a Wolfenstein mellett az a játék, amivel elkezdődött a játékos pályafutásom 2000-2001 környékén. Akkor napi rendszerességgel elővettem valamelyiket az említett három közül, és egymás után tucatszor játszottam őket felváltva végig. Azóta sokszor a kezembe kerültek ezek a számomra gyöngyszemek, unalmas hétvégék alkalmával el szoktam tölteni néhány órát a társaságukban. Így történt ez most is a címben említett játékkal. Az utóbbi hetekben technikai problémák miatt meg lettem fosztva szeretett PC-mtől, kénytelen voltam előkotorni régi notebookomat. A hab a tortán, hogy az Xboxom is látott már szebb napokat, mikor máskor, ma rám jött a játszhatnék. A notebookon elkezdtem valami arcade játék után kutatni, ami remélhetőleg el is indul rajta, nem tartott sokáig, hogy rábukkanjak a Jazz Jackrabbit 2-re. Volt ez valamikor négy órával ezelőtt, most pedig jóllakott gyerekként néztem végig a játék végén lévő animációt.
