A mesterien megálmodott történetet elképesztő aprólékossággal rakták össze. Ahogy egyre mélyebbre ássuk magunkat Rapture magával ragadó világában, úgy válnak világossá előttünk az előzmények, szerepünk a történetben, és tárul elénk ez a bizarr és beteges, ám ugyanakkor mégis elképesztő világ.
A remek sztorinál már csak a játék fenomenális hangulata kiemelkedőbb. A Bioshock tulajdonképpen nem túlélő horror, ám olykor képes az idegeinket borzolni - melyhez megfelelő látvány és hangzás is párosul.
A pályák gyönyörűen vannak felépítve, hatalmasak. Oda-vissza bejárhatjuk őket, rengeteg a felfedeznivaló, ennek köszönhetően a játékidő is hosszúra nyúlik.
Az életünkre törő Splicer-ek és Big Daddy & Little Sister párosok eliminálására pedig rengeteg lehetőség kínálkozik. Tuningolható fegyvereink mellett különleges képességeinket is bevethetjük; ám még jobb, ha a kettőt kombináljuk környezetünkkel.
A mesterséges intelligencia jól muzsikál. A támadók sebesülés esetén visszavonulnak, majd újratámadnak, vagy lángolva ugornak a patakba; de olyan is előfordult, hogy kevés HP esetén az életadó berendezéseket vették segítségül, egyszóval rendesen megkeserítették a dolgom.
A grafika tulajdonképpen szép, a víz és annak effektjei gyönyörűre sikeredtek. Az agyonajnározott Unreal Engine 3.0 dübörög a játék alatt, ami összességében nem győzött meg teljesen. Habár a pályák rendkívüli színekben pompáznak, és a monitoron megelevenedő összkép is káprázatos, ám részleteiben találni néhány szépséghibát. A különböző texturákat közelebbről megnézve észrevehető, mennyire kidolgozatlanok és elnagyoltak, valamint az effektek sem a legszebbek.
Zene és hangok. A gramofonokból kellemes jazz és blues zene szól miközben gyilkoljuk az életünkre törő Splicer-eket, a hangosbemondókból sugárzik a Rapture-t elárasztó propagandaszöveg. Mindamellett ellenfeleink magukban beszélnek, elmélkednek; a Big Daddy-k által kiadott hörgés pedig egyszerűen fenomenális.
Az olykor megdöbbentő képsorok mellett tulajdonképpen a hangok azok, amik igazán parás hangulatot visznek a játékba; annak ellenére, hogy néha akadoznak, késnek a beszédhez képest.
A játék rendszerkövetelménye viszont - eltekintve egy két beszaggatástól és a kissé lassú töltéstől - barátinak mondható.
A program egyetlen és legnagyobb hibája maga a játékmenet. A remek hangulat ellenére a játék gyakran unalomba fullad, ugyanis feladataink nagyrészt az utunkat megnehezítő mutáns emberek legyilkolásában, valamint a gyűjtögetésben merülnek ki, ami helyenként túl lineárissá teszi az egészet. Gyakran tettem félre én magam is a játékot napokra, ami őszintén szólva nem egy jó ómen; ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a hangulat valamelyest kárpótolja az embert.
A játék befejezése pedig önmagához képest kicsit gyengére sikeredett, mindösszesen egy pár perces képsor várt rám, majd rögtön a főmenüben találtam magam.
A Bioshock egy remek játék, melyről sugárzik az a precizitás és igényesség, mely e mestermű megalkotásához vezetett. A program messze nem hibátlan, sokszor félre is fogjuk tenni, ám a hangulat és a nagyon erős sztori szál miatt újra elővesszük.
Ha nem is 2007 legjobb, de egyik leghangulatosabb játékával volt dolgom, melynek minden játékos polcán ott a helye!
+
- Legnyűgöző látványvilág
- Hihetetlen hangulat
- Remek sztori
- Pazar hangok és zenék
- Mértéktelen precizitás és igényesség
- Nagyszerűen felépített pályák
- Viszonylagos szabadság
- Kellően hosszú...
-
- ...ám egy idő utám megunható
- Előforduló hangproblémák
- Grafikai hiányosságok
- Olykor lineáris
- Lassú töltés
- Önmagához képest gyenge befejezés
