A legjobb filmek:
Atointment Vágy és vezeklés
Korrekt darab, egy jól elkészített iparos munka. Ennyi, semmi több. Nem véletlen, hogy a rengeteg nominációból csak és kizárólag a legjobb zenéért járó díjat vihette haza. Zárójelben jegyzem meg, hogy az utóbbi évek legjobb filmzenéjével van dolgunk, egy olyan remekkel, ami tényleg együtt él a filmmel. A mű a többi aspektusából is remek, de mint mondtam nem kiemelkedő. Hiába a nagyszerű színészek, a gyönyörűen fényképezett kockák, az alaposan felépített történetmesélés, ha a végeredmény csak egy jó mozi. Hogy mi hiányzik belőle? Talán a lélek. Azok a pillanatok, amik miatt az Angol beteg Oscart nyert, ami miatt sosem felejtjük el a Bicikli tolvajokat vagy a Cinema Paradisot.
Az év meglepetés mozija! Nagyszerű film olyan, amelynek minden egyes képkockája őszinte. A tizenéves korában gyermeket vállaló Juno története olykor ironikus, olykor szívet szorító, sokszor humoros, de ami a legfontosabb, őszinte. Köszönhető mindez a forgatókönyvnek és a színészi alakításoknak és annak, hogy képes volt azokat a pillanatokat nem elbagatellizálni, amit a hasonló fiatalokról fiataloknak szóló filmek minden esetben megtesznek. Menj el és nézd meg! Tuti nem fogod megbánni.
Számomra az egyetlen kérdőjel. Egészen egyszerűen nem értem, hogy ez az amúgy korrekt film hogy került a mezőnybe. A megtörtént eseményeket feldolgozó alkotás mindene egyes pillanata kiszámítható, a történetmesélés tele van üresjáratokkal, a feszültség akkor sem hág a tetőfokára, amikor látszik, hogy a készítők beleszakadnak abba, hogy mindezt elkövessék. Ugyancsak kérdőjel Clooney jelölése, aki bár korrekt és hiteles szerepében mégsem képes egyetlen olyan érzést, játékot sem az arcára csalni, amivel valamelyik korábbi filmjében ne találkoztunk volna. Ha szereted az Erin Brokovich féle filmeket akkor a Michael Clayton be fog jönni majd, de az anno Julia Roberts főszerepésével filmre vitt műben tapasztalt finomságokra ne számíts. Ha engem kérdeztek volna akkor e helyett biztos, hogy a Szkafander és pillangót jelöltem volna.
There Will be Blood Vérző olaj
A vörös szőnyegen amikor George Clooneyt megkérdezték, hogy mit gondol az idei év színészi alakításairól ennyit mondott: igazán korrekt kis verseny lett volna, ha Daniel Day-Lewis nem dönt úgy, hogy filmet forgat.
Igaza lett! Daniel alakítása lehengerlő, olyan amire nehéz szavakat találni ami önmagában elég lenne ahhoz, hogy a Vérző olajat mindenkinek a figyelmébe ajánljam. Paul Thomas Anderson filmje a századforduló elején játszódik és az első olajfúró dinasztiák életét mutatja be. Nagyszerű korrajz, lassú történetmesélés jellemzi mely annak ellenére, hogy képes elidőzni egy-egy képkockán egyetlen pillanatra sem lesz unalmas. Fontos megjegyezni, hogy ebben a filmben mindenki tökéletesen végzi a munkáját. Az összes színész, az operatőr, a rendező, a statiszták, a díszlettervezők stb. a tökéletességre törekedtek. Kihagyhatatlan darab!
No Country for Old Men Nem vénnek való vidék
Az év filmje, az Oscar legnagyobb győztese! A Coen testvérek számtalanszor bebizonyították, hogy értenek a filmkészítéshez. Kezeik közül olyan alkotások kerültek ki, mint a zseniális Fargo, az utánozhatatlan Barton Fink, a keserédes Nagy ugrás vagy a picit szürreális Az Ember, aki ott sem volt.
Legújabb filmjük, a Nem vénnek való vidék közel sem a legjobb művük sőt, talán a legjobb három Coen alkotásuk közt sincs a helye, ám ennek ellenére remek darab. Ahogy a tavalyi Oscaron, ahol Scorsese sem életműve legjobb filmjéért zsebelte be a díjat (erre szokták mondani, hogy megérdemelte) idén a Coen testvérek sem életük legjobbjáért kapták. A kivétel mindössze annyi, hogy míg a tavalyi Tégla c. film maximum egy jó közepes addig a Nem vénnek való vidék nagyon is jó! Az egy tömeggyilkos ámokfutását bemutató filmben minden eleme pontosan megkomponált. A párbeszédek kiválóak, a sokszor szavak helyett dolgozó képek pedig mesések.
