A szoba sarkában lévő televízió képernyőjén egy óra számol vissza. Tizenkilenc percet mutat. Ennyi időd/időtök van hátra, hogy az előtted/előttetek lévő trezorban lévő hatalmas gyémántot megszerezzétek. A gond csak az, hogy egy hatalmas rácsos vasajtó választ el titeket a zsákmánytól, és ahhoz hogy átjussatok az ajtón, még jó néhány csavaros fejtörőt és rejtvényt kell megoldanotok. Az idő pedig fogy...

A Mindquest kb. május elején nyílt a főváros szívében, a Wesselényi utcától pár tíz méterre. A helyet egy fiatal, és szimpatikus srác vezeti, aki hosszas előkészítés után nyitotta meg a helyet. Elmondása szerint a rendszer felállítása volt a legnehezebb, illetve a feladatok megfelelő összekombinálása. Amelyek, lássuk be, nem éppen könnyűek. A szobában, ahova beléptek, rengeteg dolog van, de ezek egy része használhatatlan, így a játékosoknak, vagyis nektek kell kiszűrnötök, hogy mi a használható, és a felesleges dolog. Segítség persze van, de éppen ez adja a játék nehézségét, és a szórakozási faktort. Képesek vagytok-e csoportosan (kettőtől öt főig) együttműködni, hogy jéghideg logikával, kombinációs tehetséggel megtaláljátok azokat a dolgokat, eszközöket, amelyek előrevisznek, egészen a cél eléréséig? És az, hogy a szobában sok dolog van, igaz: két évfolyamtársammal mentem el, és az első dolog, ami a kezembe akadt, egy tolvajfilmnek a DVD tokja volt... Na, akkor ez most kell vagy nem? Hordoz-e használható információt? A küldetés teljesítésére egy óra áll rendelkezésre, amelynek elégnek kell lennie, ha a megfigyelőképesség és a logika jól működik. Ha pedig jól működik, olyan élményt kaptok, amely összekovácsolja a barátokat, ismerősöket, hiszen ez egy tökéletes csapatépítő játék. Amikor mi kijöttünk (megszereztük a gyémántot) olyan feldobott hangulatban voltunk, hogy azonnal bementünk volna a  második szobába is, ha ott éppen nem lett volna egy csapat, akik egy gyilkos bombát akartak hatástalanítani...

A room escape játékok nagyon terjednek, hiszen az utóbbi hónapokban nyitott meg a Mindquest, csakúgy, mint a Szobafogság, és a Parapark. Bár ezek különbözőek, és míg egyik inkább a logikára, míg a másik az ijesztgetésre teszi a hangsúlyt, egy közös van mindegyikben: érdemes kipróbálni ezeket. Persze megfelelő érettség, és gondolkodásmód mindegyikhez kell, de ha ezek megvannak, akkor olyan játékélményben lehet részed, amely nem hasonlít egy Battlefield-hez, de annál szórakoztatóbb. Hiszen itt te/ti vagy(tok) a főszereplő(k).