2013-ban írtunk arról is, hogy a lopott bankkártya azonosítókhoz hasonlóan itt is különböző árfolyamok léteznek a feketepiacon, ahogy a PIN kód ellenőrzött USA-beli accountok drágábbak, mint a lopott kelet-európai accountok, itt is a női felhasználók webkameráihoz tartozó hozzáférés áráért - ami már akkor is mindössze 1 amerikai USD - száz férfi használóhoz való webkamerát lehetett kapni.
Az elkövetők feltételezhetően fiatalkorúak, akik kíváncsiságból, és persze a pénzkereset miatt is csomagonként - 100 vagy 500 webkamera hozzáférést egyben - értékesítik a kémprogrammal fertőzött gépekhez való rejtett távoli hozzáférést.
Most arról jutott eszünkbe mindez, hogy Mark Zuckerberg éppen posztolt egy képet saját magáról, háttérben az irodával és a saját számítógépével.
Bár a posztnak és a képnek nem ez a volt a témája, szemfüles olvasók mégis felfigyeltek arra, hogy még egy olyan "megosztó személyiség" is, mint ő, az idők szelére hallgatva már ő is szépen pedánsan leragasztotta a webkameráját. Szóval akinek a cirkumveniálás még esetleg nem menne elég rutinosan, annak feltétlenül javasoljuk ezt az oktató videót ;-)
Egyébként örvendetesen egyre több helyen látni letakart kamerákat a számítógépeken, okostelefonokon, így alant egyik kedvenc megoldásunkat mutatjuk, Mikko Hypponen hogyan abszolválta maximális ötletességgel ugyanezt a problémát.
Ahogy a kamerára is mint potenciális veszélyforrásra gondolhatunk, ugyanúgy ha valakinek modern, hangvezérlésű Samsung okostévéje van, akkor is érdemes a felhasználói licencszerződés (EULA) alábbi passzusát komolyan venni: "Please be aware that if your spoken words include personal or other sensitive information, that information will be among the data captured and transmitted to a third party through your use of Voice Recognition.".
Magyarul bizalmas információkról ne beszélgessünk a televízió közelében, mert a hangfelismerő rendszer a felvett hangot továbbíthatja külső szerverek felé.
Ezért most zárásképpen - bár ez már volt egyszer régebben, de hátha valaki nem olvasta - jöjjön egyik kedvenc novellánk, Szentmihályi Szabó Péter: 101 mini sci-fi című kötetéből.
"Kémtelevízió
A Nikai cég reklámáron dobta piacra 2011-ben az új háromdimenziós tévéjét, alig harminc rublárért. A Nikai tri-di olyan olcsó volt, hogy az irigységtől sárga versenytársak eldobható tévének csúfolták, és a dömpingár miatt különböző pereket indítottak a Nikai ellen. De egyetlen pert sem veszített a Nikai, sőt büszkén vállalta az eldobhatóságot, mert a Nikai tri-dit nem lehetett szétszedni, s így javítani sem, viszont ha két éven belül elromlott, a vevő ingyen kapott egy újat. Harminc rublárért a bolondnak is megérte ez a vásár. Három éven belül a Nikai letarolta a piacot, csak a nagyon gazdagok és a nagyon szegények ragaszkodtak a hagyományos készülékekhez.
A Nikai cég pedig folyvást gyarapodott, és kiterjesztette birodalmát a hírközlésre és a magas politikára is. A legtöbb hírügynökség és újság Nikai-érdekeltség lett tíz éven belül, és mindenki csak sejteni vélte, hogy a Világállam helyi kormányai csak addig nem buknak meg, amíg szabad utat engednek a Nikai cégnek.
Akik pedig valamilyen módon megpróbáltak fellépni a cég ellen, kellemetlen helyzetbe kerültek előbb-utóbb. Olyan csinos botrányba keveredtek, magánéletük olyan kínos epizódjai láttak napvilágot, hogy szűkölve kértek bocsánatot a cégtől, és vonultak vissza, minél messzebb az emberek tekintetétől.
Ám egy túl kíváncsi tévészerelő mégis szétszedte az eldobható Nikai tri-dit, és megdöbbenve tapasztalta, hogy a képernyő mögött egy parányi videokamera van elhelyezve, mely pontosan közvetíti a képernyő előtt ülők minden szavát és mozdulatát. Egy független tridi állomás világgá röpítette a hírt, és a Nikai konszern hiába tagadott és zsarolt körömszakadtáig, minden kiderült. A Nikai cég olcsó készülékei univerzális, bármikor bekapcsolható családi kémekként működtek, s milliárdokat érő információkat nyújtottak..."
