A működésképtelen rendszer gazdáját aztán 0.9 Bitcoin váltságdíjjal (431 USD) próbálta megzsarolni, míg végül Leostone-nak hála, később megjelent egy Github-os ingyenes visszaállító - legalábbis az első, még Salsa10-es algoritmust használó verzióra. Másik részről pedig a 2017. májusában kitört WannaCry incidens, amely a Windows operációs rendszerek egyik - SMB (Server Message Block) Server összetevőt érintő - sérülékenységét kihasználva titkosította az áldozatok számítógépén lévő adatait, majd pénzt követelt az elkódolás feloldásáért. A kezdeti váltságdíj 300 dollár értékű Bitcoin volt, ám 3 nap után ez az összeg már 600 dollárnyira növekedett.
A Microsoft a veszélyre való tekintettel ezúttal nem csak a legfrissebb, hanem kivételesen a régi, már nem támogatott operációs rendszerekhez is kiadott soron kívüli biztonsági frissítéseket. Az EternalBlue sebezhetőség az NSA által régebbről ismert és kihasznált hiba volt, aminek egyáltalán azért derült ki a létezése, mert egy TheShadowBrokers nevű hackercsapat időközben ellopta az NSA adatbázisának egy részét, amit aztán publikussá is tettek.
Jöjjön akkor hát a friss támadás, amelyben ugyan Ukrajna volt érintve a legerősebben, de számos már országbeli felhasználók is - spanyol, indiai, brit, dán, olasz - megtapasztalhatták a kellemetlen hatását. Az incidensben bankok (például az Ukrán Nemzeti Bank is), de egyéb pénzügyi és az ipari szektor szereplői, elektromos közmű hálózati, közlekedési (metró, repülőtér) valamint a postai illetve kormányzati intézmények is áldozatok voltak, sőt ATM-ek is.
A kártevő itt is Bitcoinban követelte a 300 USD-nek megfelelő összegű váltságdíjat megadva e-mailben (wowsmith123456@posteo.net) egy wallet ID számot, ám ezt azóta már lekapcsolták. Az újabb széleskörű fertőzési hullámban nyilván az is közrejátszott, hogy bár a múlt havi WannaCry meglehetősen nagy sajtónyilvánosságot kapott, sok felhasználó azóta sem frissítette Windows rendszerét. Robert Lipovsky, az ESET biztonsági kutatója emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy az új kártevő a hálózatokban is aktívan terjed, ugyanis ha admin jogot sikerül szereznie, onnantól az összes többi gépet is meg tudja fertőzni.
Továbbra is a naprakész komplex vírusvédelemben, a jól konfigurált (például jogosultságok, hálózati hozzáférések, stb.) rendszerkörnyezetünkben, a rendszeres hibajavító frissítések futtatásában, valamint a csak a mentések idejére csatlakoztatott rendszeres, külső adathordozóra történő saját mentéseinkben bízhatunk. Ami viszont sajnos nehezítheti az összes felhasználó helyzetét, az egy olyan világtendencia, amely szerint a kártevőterjesztést egyre inkább mint szolgáltatást terítő ágazatként kell elképzeljük.
Ez egyfelől az egyre erősödő hatású RaaS, azaz Ransomware as a Service jellegű szolgáltatást jelenti, amelynél mindenféle szaktudás nélkül bérelhetünk botnetet és teríthetünk a várható haszonért zsarolóvírust. Másfelől egyre több olyan "affiliate network" típusú együttműködésnek is tanúi lehetünk, ahol mint pénzkereseti lehetőséget jelentetik meg a ransomware terjesztést, felajánlva cserébe a konstrukcióból így befolyt váltságdíj összeg 85%-át. Megspékelve mindezeket időnként olyan ötletszerű social engineering trükkökkel, mint például az ingyen dekódoló kulcs kilátásba helyezését baráti fertőzésért cserébe.
