A következőkben egy alapszintű lista próbál meg a szülőknek abban segíteni, miket érdemes átnézni-felülvizsgálni rendszeresen, hogy a család tagjai viszonylagos biztonságban legyenek.
Legyen a digitális élet is része a napi beszélgetéseknek, hasonlóan a "mi volt az iskolában?" (hehe, semmi), "milyen volt az edzés" kérdésekhez hasonlóan beszélgessenek a szülők rendszeresen gyermekükkel, mi történt vele a virtuális térben. Emellett segítsenek nekik megérteni, hogyan lehetnek biztonságban, mikre érdemes figyelni, hiszen a biztonságos internethasználattal kapcsolatos ismeretek elsajátítása fogja megvédeni később az incidensektől. Ha tisztában van azzal, hogy ha így döntök ez történhet, ha úgy döntök az történhet, ha bajban vagyok ide fordulhatok - akkor ezzel egyúttal mintegy felvértezzük új, ismeretlen helyzetekre is.
Ha esetleg a gyerek időnként mégis hibázik, akkor türelmesen és szeretettel kell megmagyarázni, hogy pontosan mi volt a hiba, és hogyan lehet mindezt legközelebb jobban csinálni. Ebből a tanulásból a család minden tagjának ki kell vennie a részét.
Az informatikai higiénia elengedhetetlen része a naprakész vírusirtó mellett az is, hogy az operációs rendszerek, és az alkalmazói szoftverek is rendszeresen karban legyenek tartva. Vagyis a megjelenő hibajavító frissítéseket minél előbb töltsük le és futtassuk is őket.
A foltozatlan biztonsági rések ugyanis lehetőséget biztosítanak arra, hogy a kártékony kódok a sebezhetőségeket kihasználva megfertőzhessék a számítógépünket.
Tartsunk rendet, rendezettséget a média állományaink területén is. Családi fotóink, saját dokumentumaink mellett letöltött zenéink, filmjeink és sorozataink is legyenek valamiféle logikus rendben tárolva. Segíthet ebben például a dátum kezdetű fájl- és mappa nevek, például ha a mai napon készült fényképek egy "20160307_Korfu" folderbe kerülnek, hasonlóan a korábbi és későbbi fotókhoz, könnyű lesz őket később megtalálni. Digitális korunkban ugyanis egyre több, és egyre terjedelmesebb méretű állományt kell kezelnünk, tárolnunk, emiatt érdemes rendet tartani, mielőtt felüti fejét a káosz, és helyhiány.
Esetleges adatvesztés esetén ha nincs rend, úgy gyakran azt sem tudjuk megállapítani, éppen mi veszhetett el. A felesleges állományokat pedig érdemes rendszeresen, és mihamarabb törölni, hiszen ez is egyszerűsíti a képet, emellett tárhelyet is felszabadít.
Legyünk kreatívak a jelszavak használatát illetően. A tapasztalat azt mutatja - többek közt az évi Worst Password lista is - hogy a rövid, bugyuta, sablonos jelszó használat komoly kockázatot jelent arra, hogy illetéktelenek is be tudjanak lépni a nevünkben. Ha ezt még súlyosbítjuk azzal is, hogy egy jelszót több helyszínen is használunk, azzal pedig további kellemetlenségeknek tesszük ki magunkat. Beszéljük meg a családtagokkal, hogy a jelszó szerepe éppen az, hogy titkainkat és magánéletünk másra nem tartozó részleteit óvják az illetéktelenektől.
Egészséges titkai mindenkinek lehetnek, ez teljesen normális igény. A jelszó erősségét értékelő weblapokkal tesztelhetjük is, mennyi idő alatt lehetne feltörni őket, illetve az is jó gondolat, ha szimpla jelszó helyett inkább jelmondatokban gondolkodunk, és a kétfaktoros azonosítási lehetőségeket is kihasználjuk.
Mentsük rendszeresen saját munkánkat, állományainkat. Mindezt pedig csak a backup folyamat idejére csatolt külső adathordozóra tegyük, hiszen ha egy zsaroló kártevő egyszer már bejutott a gépünkre, akkor minden Windows alatt mappelt - értsd felcsatlakoztatott, betűjellel megosztásként hozzárendelt - meghajtónkon is végiggyalogol a titkosításával, így sajnos az összes bedugott USB tárolónk, hálózati meghajtóink, de még a felhős tárhelyünk is áldozatul eshet.
A fizetéstől egyébként szinte minden biztonsági cég óva int, hiszen ezzel csak erősítik és tovább bátorítják az elkövetőket, akik nem Grál lovagok, hanem kőkemény bűnözők, emiatt sajnos az esetek jelentős többségében nem is kapjuk meg a szükséges feloldó kulcsot. A nemzetközi statisztika szerint csak a váltságdíj fizetőknek kb. 5%-a jut végül hozzá.
