Talán nem mindenki tudja, de a Blizzard nem mindig a Diablo-Warcraft-Starcraft nevek fejéséből élt. Régen, amikor még kreatívak is voltak, nem csak tehetségesek, volt egy játékuk, melyben három különböző képességű vikinget irányítva kellett együttműködve megoldani a pályákat. Ez volt a Lost Vikings. Leginkább ehhez az őshöz kell visszakanyarodnunk, ha meg akarjuk ismerni a Trine-t: itt ugyanis ugyanez a helyzet, csak más szereplőkkel, más megoldásokkal, és jó adag fizikával.



Egy nagy különbség adódik a vikingekhez képest: itt a három hős egy testben utazik, így köztük váltakozva kell előrehaladni az oldalra (és időnként felfelé/lefelé) gördülő pályákon. Három hősünk:

Lovag: a csapat izmos tagja. Karddal és pajzzsal van felszerelve, a támadó csontvázak és denevérek fő irtója. Platform-részben ritkán van szerepe, időnként a pajzsával lehet tűzgolyók ellen védekezni, de később falakat is áttörhet, vagy a törmelékkel dobálózhat.

Mágus: a csapat "agya". Valójában inkább a csapat doboz- és léctermelője: energiájából ládákat, majd később palánkokat, még később lebegő háromszögeket tud idézni (rajzolni), illetve mozgatni, ezzel segítve a magasabb helyekre jutást, vagy a szakadék fölötti átgyaloglást.

Tolvaj: a csapat talán leghasznosabb tagja. Íjával ellenfeleket tud leszedni távolról, tüzes nyilával kisebb ajtókat, falakat törhet be, emellett csáklyáját fa felületbe lőve kötélen lengedezve tud nagyobb szakadékokat is átugrani, vagy magasabb helyekre is feljutni.

A három tag között bármikor szabadon válthatunk, képességeiket szabadon kombinálhatjuk. Például a varázsló palánkot idéz a szakadék fölé, amin a tolvaj átgyalogolva már kötelet tud lőni egy fagerendába, amin felhúzódzkodik, majd a megjelenő csontvázakat a lovag püföli szét. A feladatok sokszor egyféle módon oldhatóak meg, máskor viszont akár többféle út is rendelkezésre áll. Például egy magas helyen lévő varázsitalhoz megpróbálhatunk feljutni a tolvajjal, vagy egy idézett ládát telekinézissel mozgatva lelökhetjük azt a mágusunkhoz.

Itt jön képbe a játék fizikája: bár maga a játéktér 2D-s, a látvány, és az érte felelős motor teljesen 3D-s, és egy profi fizikai motort is kapott. A lengések, a lehulló csontok, a ládák súlyai mind-mind reális fizikai szabályok szerint működnek.




A látvány pedig elképesztő. Ahhoz képest, hogy tulajdonképpen "csak" egy platformjátékhoz van szerencsénk, mind technológiailag, mind művészileg lehengerlő, amit összehoztak. A pályák gyönyörűek, változatosak, a részletességet pedig jól jelzi, hogy állóképeken szinte meg se lehet mondani, hogy nem egy előre renderelt képről van szó - pedig nem: itt minden mozog, és minden háromdés. A zenét szintén lehet dícsérni: szép dallamok, pályákhoz illő motívumok szolgálnak aláfestésül.

Maga a játék a fent leírtakon túl egyébként egy tipikus platformjáték: cél eljutni a pálya egyik végéből a másikba. Eközben különféle italokat (élet- és manaital, valamit a tapasztalati pontot jelentő zöld lötyi - szintlépéskor fejleszthetünk meglévő képességeinken) illetve tárgyakat szerezhetünk, jellemzően eldugott, nehezen megközelíthető helyekről. Az előrehaladáshoz elengedhetetlen képességeket azelőtt kapjuk meg, hogy szükségünk lenne rá, a többi tárgy csak segíti a játékot. Ha az egyik hősünk meghal, a másik kettő még továbbmehet, és ha sikerül eljutni a legközelebbi ellenőrzőponthoz, akkor automatikusan kiegészül a csapat.



Két dologba tudnék belekötni: az egyik a túl sok ellenfél. Gondolom az egyébként nem túl hosszú játékidőt szerették volna kihúzni ezzel, de időnként van, hogy percekig egy helyben kell állni, és várni, hogy elfogyjanak az újratermelődő csontvázak (plusz még egy hiba, hogy kevés ellenfélfajta van: 3-4 fajta csontváz, denevérek, meg egy főellenfél-szerűség). A másik gond kicsit kifinomultabb: a szabad fizika és 3D miatt sokszor milliméteres szöszölések nehezítik a dolgunkat. Kicsit arrébb kell még vinni azt a gerendát, és akkor jó lesz, meg a dobozt is toljuk emerre, hogy elérjem róla a fenti kincset... Valahogy nem elég "egzakt" az egész, és hiába jövünk rá a(z egyébként sokszor rendkívül ötletes) megoldásra (kedvencem a tüskére felszúrt láda, amire már fel lehet ugrani), ha a megvalósítással is el kell szöszölni még.

Ezt leszámítva a Trine egy nagyon jól sikerült, platform-akciójáték. Bár az ötleteit inkább csak összelopkodta innen-onnan (neten sok, fizikára épülő flash-játék kering, a három hős ősének meg ott van a már említett Lost Vikings), az összegyúrt végeredény egy szórakoztató, mesés hangulatú program lett.