A Blue Shift-ről írt beszámolóm kommentjei hatására egy pillanatra elgondolkodtam: grafikab..i lennék? Csak azért nem élveztem a második HL-kiegészítőt, mert csúnya? Aztán mikor befejeztem a címben szereplő Opposing Force-t, megnyugodtam: ez ugyanis tetszett.

Kicsit rosszul indult a móka azért, a kiképzésen ordibáló katonától majdnem idegbajt kaptam - sose bírtam az ilyen "hangosan ordibálok, és attól kemény leszek" amcsi kiképzőket, dehát ez legyen az én személyes problémám. Aztán a játék során folyamatosan oszlott el a kezdeti taszítás, ahogy végre változatosabb helyszíneken változatosabb játékmenetben változatosabb fegyverekkel irtottam a változatosabb ellenfeleket.

Igen, a kulcsszó a változatosság: a Blue Shift alig néhány ellenféltípusa és ismétlődő játékmenete után kifejezetten felüdülés volt, hogy lehetett csapatot irányítani, főbb ellenségeket (szörnyeket) csellel leölni és sokféle fegyvert (köztük idegen élőlényeket is) használni. A helyszínek is változatosabbak, érdekesebbek lettek: sokkal jobban sikerült átadni a balul sikerült kísérlet helyszínét: voltak ideiglenes teleportok, kísérleti laborok, sötétbe burkolódzó föld alatti labirintusok teli óriás-szörnyekkel... Egyszóval az egész játék sokkal élvezetesebb, sokkal szórakoztatóbb volt.

Azért akadt pár hiba itt is: a történet időnként erősen nyúl a Half-Life-ból. Most persze nem arra gondolok, hogy ugyanaz a helyszín, ugyanazok a lények, hanem elsősorban arra a részre, amikor ellenünk, különleges katonai egységek ellen (akik korábban ugye azért jöttek ide, hogy kiirsták a szemtanúkat és a lényeket) még egy külön speciális egységet is kiküldtek, hogy többek között minket tegyenek el láb alól. Csodálom, hogy nem jött még egy kieg, amiben meg egy ilyen különleges ügynököt irányítva kellett menekülnünk az extra-különleges szuperügynökök elől, akik meg minket akartak volna semlegesíteni. Külön idegesítő volt, hogy ezekbe az egységekbe elég sok lövés kellett, a kisebb géppisztolyból majd' egy tárnyit elbírtak, ami iszonyúan irreális. Ráadásul a befejezés is egy az egyben Half-Life-os, G-Mannel, félreteleportálással, misztikummal. Ebből a szempontból a Blue Shift vége sokkal jobb volt, kijutottunk a felszínre, és mindenki boldog.

Ennek ellenére az Opposing Force messze sokkal jobb, mint a már említett Blue Shift, én pedig megnyugodtam: egy ilyen régi játékot is tudtam élvezni, annak ellenére, hogy ez sem szebb a másiknál.