Épp vásárolni indultam, mikor egy parkolón átvágva azt vettem észre, hogy egy kis madár furcsán ugrál-csapkod a füvön. Majdnem figyelmen kívül is hagytam, aztán mégis közelebb mentem, hogy észrevegyem: egy fecske próbálkozik, furcsán ficánkolva mozogni valamerre... Mivel ez a valamerre pont az úttest irányában volt, ezért inkább közbeléptem, óvatosan felvettem, megvizsgáltam. Szemre nem láttam baját, szárnyait is tudta mozgatni, csak éppen valamiért repülni nem tudott.

Nem vagyok ornitológus, a fecskékről is csak annyit tudok, hogy eszement módon tudnak repülni, megeszik a bogarakat, és ha fészket raknak az ablakom sarkába, akkor azt bizony teli fogják piszkítani. Azért mégsem akartam otthagyni szerencsétlent, fészket nem láttam a közelben, így jobb híján elkezdtem keresni neki egy dobozfélét, amiben hazahozhatom, és megpróbálhatom etetni, amíg megerősödik, vagy akármi is van vele, meggyógyul. Dobozt nem volt egyszerű keresni, hiába a „lakásból otthont” áruház a közelben, csak a harmadik helyen tudtak nekem egy üres kartont adni, amiben hazahozhattam madárkámat.

Útközben bementem egy kisállat-kereskedésbe is, hátha tudnak segíteni, de legalábbis ételt adni – mert én valamiért nem szoktam bogarakat meg kukacokat enni ebédre. A boltos leányzó (akiről mellesleg ránézésre sütött, hogy állatimádó, már ahogy a kis fecskét megvizsgálta is) végül jobb híján lisztkukacot tudott nekem ajánlani:



Nagyon gusztusosak, mondhatom, pláne ahogy a lerakott zacskóban több tucatnyi izeg-mozog-zörög... Ráadásul hűtőben kell tartani őket, így azóta amint benyúlnék valami nassolnivalóért, valahogy rögtön elmegy az étvágyam...

Szóval szerencsésen hazaértünk, egyelőre a dobozban tartom, aminek a tetejét nyitva hagyom. Kiszökni még nem próbált, se repdesni. Pár órával később már kicsit izgágábbnak tűnt, amit jó jelnek tartok.

Az első étkezés nem volt egyszerű. Nem vagyok egy túlzottan finnyás alak, de a mozgó kukacok közé való pusztakezes benyúlást először próbáltam elkerülni, tűvel, kisollóval (csipeszem nincsen) – egyik próbálkozás sem volt sikeres, így maradt a pusztakezes etetés. Eleinte nem is akarta elfogadni, én meg nem tudtam, hogyan vegyem rá. Aztán nagy nehezen mégis sikerült az elsőt megennie, utána pedig már jelentősen könnyebben ment minden, amint rájött, hogy ez neki jó és finom. Itatáshoz egy régi injekciós tűt vontam be, abból is több jutott rám, mint az ő csőrébe, de azért csak nyelt valamennyit.

Most pihen. Remélem, sikerül felépülnie. Az elkövetkező 1-2 nap különösen fontos lesz, remélem sikerül megmenteni őt...

A bejegyzést frissíteni fogom, amint lesznek fejlemények, továbbá esetleges tanácsokat is szívesen fogadok, ha valaki volt már hasonló helyzetben.

Pár kép őkelméről:









2. nap

Sikeresen túlélte az éjszakát, reggel jó étvággyal benyomott öt kukacot. Többet nem mertem neki adni, az eladócsaj mesélte, hogy ők is befogadtak egyet, de valószínűleg túletették, ezért nem élte túl.

Nézegettem a szárnyait, szemre nincs bajuk, mindkettőt ki tudja nyújtani és tudja mozgatni. Próbáltam ujjamra venni, és leejteni a kezem, csapkodott mindkettővel. Próbáltam reptetni is: viszonylag egyenesen tud előre repülni, de csak süllyed, felfelé még nem megy. Én arra tippelnék, hogy még fiatal, és nem tud még repülni, nem elég erős hozzá. Időnként kiveszem a dobozból, és eljátsszuk a kézejtős-szárnyverdesős edzést, hátha ettől izmosodik. Jobb ötletem nincs.


4. nap

Csütörtök van, azaz már negyedik napja van nálam, de még semmi javulást nem látok a viselkedésében. Még mindig nem tud repülni, ugyanúgy süllyed, mint eddig. Ma estefelé levittem szabad téren kipróbálni, de így se lett jobb, ugyanazt produkálja, mint a szobában.

Tegnap kivittem az erkélyre (5. emelet), nézte a többieket a kezemről, kíváncsi voltam, lesz-e reakció. Lett, lerepült, de ekkora téren sem tudott emelkedni. Viszont kezd egyre inkább úgy tűnni, hogy jobbra "húz". Utána alig találtam meg odalent...

Az evéssel nincs gond, a kukacokat nyeli, inni is iszik már az itatójából, nem kell csepegtetni. Megtanultam, hogy gyakran kell etetni, ezért óránként kap egy kukacot. Szerencséje, hogy a héten szabadságon vagyok itthon, ha jövő hétig nem tud elszakadni, akkor nem tudom, hogy fogja bírni a 9-10 órás távolléteket... Itatót még csak-csak beteszek neki, de a kukacok elvileg hűtést igényelnek, nem tudom, mi lesz, ha kiteszek párat egy tálkába.


5. nap

Ma véget ért a mese, de nem lett semmilyen "boldogan éltek, míg meg nem haltak". Illetve hát ahogy nézzük...

Elmentem félórára itthonról, szokás szerint behúztam a szoba ajtaját, ahol a fecske van (zárni nem lehet, csak megszorul az ajtó), a dobozt azonban nem raktam fel magasra - kiment a fejemből, a macskáim pedig az elmúlt napokban sem mászkáltak már be. Mint kiderült, hiba volt.

Mire hazaértem látom, hogy az ajtó résnyire ki van nyitva (a kisebbik macskám addig erősködik, amíg betolja a szoruló ajtót, éjszakánként is csak székkel kitámasztva tudom őt kizárni - kész terminátor, pedig még fél éves sincs). Ekkor már rosszat sejtettem: a dobozban nincs fecske, a ház másik feléből meg hallom a macskának azt a morgó hangját, amit akkor hallat, ha különösen finom falat közben zavarja egy másik lény. Közelebb menve már csak annyit láttam, hogy a szájából lóg valaminek a szárnya...

Ennyi volt, öt nap próbálkozás után végül macskaeledel lett a fecskéből. Sajnálom szegényt, reméltem sikerül megmenteni, de ez van... Még mindig jobb így, mintha elütötte volna egy autó, vagy éhen döglött volna a semmi közepén. Így legalább a macskámnak megvolt az első igazi vadászélménye...