Megjelenés előtt megfordult a fejemben, hogy rögtön megjelenés napján megvegyem, de aztán halasztódott akkor, majd a kissé lelombozó kritikák után inkább megvártam, míg lecsökken az ára. Nem tartott sokáig, szerencsére.
Most két, fórumról bevágott hozzászólással nyitok, aztán a jövőben majd meglátom, hogy alakul. Az biztos, hogy fogok még róla írni.
Az első benyomások nagyjából megfelelnek az elvártnak: a játék tényleg nem túl szép, hosszú évek kitartó munkájával valakinek sikerült végre alulmúlnia a Bethesdát animációk terén, hurrá!
A főhős mozgása normál futás/gyaloglás közben még épphogy elfogadható, de a lopakodás már elég gáz, ráadásul eléggé kitakarja a képet sokszor. Nade ez sejthető volt, nem is Obsidian-játék lenne, ha technológiailag rendben lenne. A lényegi dolgokat még épp csak kezdem megismerni, ahhoz ennél még több idő kell. A szövegek már most jók, még az is tetszik, hogy sietni kell a stílus kiválasztásával, nincs idő megállni tökölni: agresszív/behízelgő/professzionális, és kész. A karakterfejlesztésben van potenciál, és gyanítom már most annyi lényegesen eltérő párbeszédlehetőségem volt, mint egy teljes Mass Effect-főküldetésben.
Nagy volt a kísértés, hogy rögtön belecsapjak a lecsóba, Hard fokozaton, lopakodós, gyilkosságmentes karakterrel, de inkább úgy döntöttem, először kiismerem valamelyest a játékot, így egy technikust indítottam, Shotgunnal, hackeléssel, kütyükkel. Menet közben meg ahogy sikerül, nem töltök vissza, ha valami máshogy alakul, mint elterveztem. Kíváncsi leszek.(másnap)
Na kérem, ez a párbeszédrendszer zseniális dolog. Kezdek ráérezni, hogy hogyan kell használni. Találkoztam SIE-vel, aztán miután először az őszinte, professzionális (B gomb, jobb oldal) módot választottam, kapásból csökkentem a szemében (repu mínusz), aztán agresszív, mindentszétlövő természetére építve megpróbáltam én is határozottan válaszolni neki (agresszív, Y, felső), amit aztán már annál inkább értékelt.
Vagy mikor a repülőn mellém ült a vörös csajszi, elsőre humorizálgattam, amit akkor értékelt is, de aztán látszott rajta, hogy komolyra akarja fordítani a szót, ezért én se folytattam a viccelődést, és ez megint bejött neki. Meg ilyenek, de ugyanígy a szálláson a kontakttal először lezser bevezető csevej, majd áttérés a komoly stílusra, és működik. Szóval mindig meg kell tippelni, ki mit értékel, milyen a személyisége, és úgy reagálni rá (már ha jóba akarok vele lenni, és nem akarom direkt felbosszantani). És a legszebb az egészben, hogy annyira folyamatos, tökéletes a váltás, és ehhez igazodó a válasz, hogy fel se tűnik, hogy nem egy előre megírt párbeszédet hallgatok épp egy videót nézve. Egyszerűen zseniális. Az intelligensen megírt szöveg meg már ugye természetes dolog egy Obsidian játéknál. (folyt. köv.)
