Ami ezek után következik azt szerintem már minden rajongó tudja, át is térnék gyorsan az ötödik szezonra, mely olyan epizódokkal operált, hogy még most is az államat keresem. Gus Fring halott, az üzlet pang, kell valaki, aki újra működésbe hozza a hálózatot, túl sok pénz forog kockán, hogy a dolog csak úgy leálljon. Walt, Jesse és Mike el is határozzák, hogy átveszik a bizniszt, egyenlő arányban osztozkodva, persze előbb a megfelelő álcáról kell gondoskodni, hisz az egykori droglabor leégése után a DEA gőzerővel keresi a tetteseket, valamint Gus gyilkosát. Megfelelő körülmények híján az újdonsült vezetők kártevőirtás álcával családi házakban kezdenek a meth – főzésbe, míg a tulajok nyaralnak, ők szépen megcsinálják a tuti üzletet. Itt ismerkednek meg Todd - al, aki később óriási szerepet játszik a történetben. Kell egy új összekötő is, ő lesz Lydia, Mike egyik ismerőse, akinek külföldi kapcsolatai is vannak, egészen pontosan Csehországban, így Walt Meth – Birodalma immáron interkontinentális méreteket ölt, nem kicsit kavarva meg az állónak amúgy sem nevezhető vizet. A sztorit tovább nem is nagyon akarom részletezni, hisz túl rég volt ahhoz, hogy minden történésre emlékezzek, plusz akkor ez a bejegyzés elég hosszúra rúgna, inkább csak pár általam fontosnak tartott szegmenset emelnék ki.
Az egyik ilyen a szimbólum-rendszer, ami zseniálisan lett megoldva nem csak ebben az évadban, de en bloc az egész szériában. Kezdésnek ott van a Walter – Skyler kapcsolat kifejezőeszköze, mely igazából egy beállítási bravúr. Ha jobban megfigyeljük, kettejük beszélgetéseinél, főleg a vacsorák alkalmával szinte mindig van valami, ami közéjük ékelődik. Ez lehet egy oszlop, egy szék, fiúk az ifjabb Walter, az operatőri megoldásoknak hála érezzük, mennyire eltávolodott egymástól az egykor boldog házaspár. Folytatásképpen ott a medence, mely világoskék színével (ezalatt az éjszakai megvilágítást értem) egyértelműen a Walter védjegyének számított kék meth-et hivatott szimbolizálni, jelezvén, hogy az otthonba is beférkőzött a fertő. Mikor Skyler idegösszeroppanást kap és belemerül eme fertőbe, na az az a pillanat, mikor az egész mizéria győzedelmeskedik a nő felett, mondhatni bekebelezi. Zseniális. Kevésbé hangsúlyos, de legalább ilyen fontos a kocsi, mely fekete színével teljesen szemben áll Walter vezetéknevével, valamint manifesztálja a benne rejlő sötétséget. A kalap felsőbbrendűséget jelez(het), hisz csak olyan alkalmakkor veszi fel, mikor felül akar kerekedni valakin. Bizonyosan több ilyen „rejtett” információ is van a sorozatban, én így első blikkre ennyit fedeztem fel, talán egy restart esetén többre jutok majd.
A véletlenek szerepe szintén nem elhanyagolható, lényegében a sztori mozgatórugója. Gondoljunk csak bele! Ha Hank a WC-n ülve nem veszi észre Gale mesterének címzett üzenetét nem lett volna bonyodalom, Walt lezárhatta volna dolgait, és kilépve a drogbizniszből, - ha nem is épp meghitt hangulatban – viszonylag békében tölthette volna maradék idejét. Vagy ha Jesse az utolsó pillanatban nem veszi elő a cigis dobozt, s jön rá egykori üzlettársa átverésére, szépen beszállt volna a kocsiba, s úgy személyazonossággal új életet kezdhetett volna. Azt szerettem volna ezzel kihangsúlyozni, hogy Walter hiába egy számító, mindent jó előre megtervező figura, mindenre ő sem gondolhat, az esetlegességeknek épp úgy áldozata lesz, mint bárki más. Ez pedig hihetetlenül „életszagúvá” varázsolja a Totál Szívást, soha nem éreztem úgy, hogy egy előre megírt történetet látok, és ez nagyon ritkaságszámba megy. Maximum az általam csak „Barátok Közt effektus”-nak nevezett jelenségbe tudnék belekötni, vagyis hogy a végére minden titokra fény derül, de mivel ezek olyan jelenetekhez vezettek, amiktől letettem a hajam, itt most egy cseppet sem zavart, sőt.
A karakterekről túl sokat nem akarok írni, az, hogy egytől egyig remekül meg vannak írva alap, ehhez jön a mesteri színészi játék, Anna Gunn díjat is kapott az alakításáért, teljesen megérdemelten. Jesse szerepe kicsit háttérbe szorul az évad első felében, később a megtörtség, majd a bosszúvágy alakítja életét, igazi sajnálatraméltó karakter lesz a fináléra, ha valaki, hát ő tényleg nem érdemli meg a rá szabott sorsot, viszont az ő tortúrája elengedhetetlen volt ahhoz, hogy Heisenberg még antipatikusabbá váljon. Mary a Nagy fordulat után magabiztosabb lesz, mint eddig bármikor, előbb ellenséges, majd megértő lesz Skyler-el szemben, a jellemfejlődés talán nála tapasztalható meg leginkább. Hank, hogy sógorát elkaphassa, kissé átveszi az ő gondolkodásmódját, nem riad vissza az alattomos, nem épp legális módszerektől sem, s bár eléri célját, végül elhasal, így avanzsálódva a sorozat bukott hősévé. Flynn apa-centrikus világképe gyökeresen megváltozik, amikor a dolgok kitudódnak, egy világ dől össze benne, mégis tartani tudja magát, ez jelzi, hogy Jr felnőtté vált, aki képes arra, hogy megvédje családját. Saul Goodman továbbra is a takarító szerepében tiszteleg, s bár nem épp az ügyvédek mintaképe, karaktere üde színfolt a sorozatban, nem csoda, hogy a hamarosan (?) érkező spin-off-ban (Better Call Saul) ő kapja a főszerepet, teljesen megérdemelten. Vannak új szereplők is, Lydia a mindig feszült, folyton aggódó üzletasszony, aki soha nem piszkolja be a kezét, de, hogy rendben menjenek a dolgok minden eszközt bevet. Todd és nagybátyja a tipikus szociopaták, ők végzik a mocskos ügyeket, ebbe még a gyerekgyilkosság is beletartozik. Noha szerepük az utolsó részekig nem olyan nagy (bár messze nem is elhanyagolható), utána kulcsfontosságú, sőt meghatározó, az okokat nem firtatnám, aki látta tudja, miről beszélek.
Na és akkor Walter White. George R.R. Martin a Trónok Harca atyja nyilatkozta anno, hogy Westeros-ban sincs akkora szörnyeteg, mint a hírhedt Heisenberg. Eme kijelentéssel teljesen egyet kell értsek, Walt a valaha volt legjobban megírt gonosz (bár az aljas jelző talán jobban illene rá) karakter, Vader, Hannibal, de még Dexter Morgan is kisiskolásnak tűnik mellette. Hisz az igazán velejéig romlott karakter nem az, aki tömegeket mészárol le pusztán kedvtelésből, mazochista módon kínoz másokat, vagy épp felsőbbrendűséget hirdetve lekezelően beszél mindenkivel. Nem, az igazi szörny alattomos eszközökkel éri el célját, mások szenvedése árán jut előre, soha nem direkt módon, sokkal inkább szavakkal, mintsem fizikálisan kínoz másokat, mindig úgy és akkor „csap” oda, hogy a legjobban fájjon. Előre gondolkodik, kicsinyes és büszke, nem hagyja, hogy helyette mások arassák le a babérokat, főleg ha az az ő érdeme. Ha szükséges saját szeretteit használja fel, csak hogy megússza az esetleges konfliktusokat, zsarol, manipulál, és mással végezteti a piszkos munkát. Ezen attribútumok pedig teljesen körülírják Walt személyiségét, ami fokozatosan, apró lépésekben torzul el annyira, hogy a végére még a saját fia is a halálát kívánja. Persze a család jövője végig motivációs erő marad a szériában, de egyre kevésbé lesz lényeges, helyébe pedig a presztízs megtartása és a telhetetlenség kerül, sőt a végén kiböki, hogy bizony élvezte az egészet, felrakva az i-re a pontot.
Hosszú oldalakon át lehetne ecsetelni az évad hihetetlen momentumait, kezdve a vonatrablással, mely a filmtörténet talán legjobban kitalált ilyen jellegű képsora, vagy az ominózus 14. rész (Ozymandias), mely az imdb-n több mint 40000(!) szavazattal is a maximális 10 ponton áll, erre valószínűleg nem is volt még példa az oldal történetében. Épp ezért nem is kezdek bele, mert aki látta, annak nem kell bemutatni, aki meg nem valószínűleg messziről kerüli ezt bejegyzést, hisz elég sok mindent lelövök benne. Na és akkor a befejezés, mely általában probléma szokott lenni egy sorozat esetében. Itt ez a veszély viszont nem áll fent, Walter White és Jesse Pinkman kálváriája úgy ér véget, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Hogy tökéletes-e? Túlzás nélkül állíthatom, hogy igen, biztosan lesz, akinek nem jön be, mert hát ilyen mindig van, de akkor ő valószínűleg nem értette meg a sorozat lényegét. Minden karakter kielégítően távozik a képernyőről, minden szál elvarrásra kerül, nincs idióta x évvel később jelenet, ami a Dexter fináléjában talán a legkiábrándítóbb mozzanat volt. Van viszont 55 percnyi tömény izgalom, olyan jelenetek sora, ami után nem marad köröm az ember ujján, lebilincselő párbeszédek, na és a befejezés, ami tudható volt, csak senki nem gondolta volna, hogy így fog bekövetkezni. Miért pont így kellett meghalnia Walter White-nak? A válasz egyszerű: Ő a nagy Heisenberg, egy kábszer birodalom királya, az ember aki mindig megússza, aki mindig felülkerekedik, aki legyőzhetetlen. És ez utóbbi miatt kell, hogy így érjen véget az élete. Őt nem győzheti le a rák, vagy Jesse, még ha ő ezt is akarná. Nem, az egyetlen, aki legyőzheti Heisenberget, az maga Heisenberg. Persze ahhoz gyáva és kapzsi, hogy tudatosan végezzen magával, hisz akkor elveszti élete munkáját, a hagyatékát, melyet bár elsősorban családjáért halmozott fel, ő ragaszkodott hozzá legjobban. Éppen ezért lesz veszte végül a saját leleményessége, és ez így van rendjén. Saját tervének lesz végül áldozata, kvázi passzív öngyilkosság, és, hogy épp egy laborban végzi be már tényleg csak a jéghegy csúcsa. Zseniális, akárcsak a sorozat, mely az egyik legjobb dolog, amit valaha kamera felvett, ennél nagyobb dicséret pedig azt hiszem nem is kell. Az AMC történelmet írt, mi pedig sajnáljuk, hogy már történelem…de ahogy a mondás is tartja: Egyszer minden jónak vége szakad.
