A héten pontosan ez az érzést kellett átélnem. Amúgy is el vagyok havazva, mindenféle kötelezettségeim vannak, legfontosabb persze a PGO 3.0 hibajavítása és csinosítgatása. De van ez embernek egy családja, akiket még e temérdek meló mellett sem hanyagolhat el. Sógoromnak csináltam egy weboldalt még régebben; fiával együtt ralis sportbíró, plusz sportfotós a jóember, ez a szájt az ő kis szentélyük. A galériát egy ingyenes, és eddig remekül muzsikáló szoftverből kalapáltam össze; a képeket unokahúgom látja el vízjellel és optimalizálja, ő tolja fel a szerverre, én pedig az adminfelületen berakom őket a helyükre és elvégzem a többi aprómunkát. Ez az előjáték.
Szóval a múlt héten nekiálltak a drágáim egy új adag kép publikálásának. Kb. a felénél tartottak, amikor a gépük házszellőztető ventilátora beadta az unalmast. Csere, újraindítás: semmi. Rohanok oda, megnéz, megállapít: a merevlemez halott. Ezerrel unokabátyámhoz, akinek van egy kis számítógépes szakboltja, winchester beszerez, berak. Jöhet a rendszer és a programok újratelepítése, hadd ne részletezzem. Végre elkészülnek a képek, én nekiállok begyúrni őket. Dolgozik a szkript, aztán „fehér halál”: csak egy üres képernyő, semmi nem történik. Próbálkozom, feladom, írok a szoftver fórumára, szerencsére gyorsan jön a válasz: próbáljam meg upgrade-elni a legújabb verzióra, abban van egy csomó hibajavítás. Megteszem. Valóban, működik a feltöltés, a képek felkerülnek a helyükre.
Egy baj van csak: az adminfelület halott, egyetlen menüpont sem működik...
Újabb írás a fórumra, jön a fejlesztő válasza: próbáljam ezt, azt, és ha nem megy, telepítsem újra a szoftvert, az adattáblák megtartásával. Megteszem, más ötletem nincs. Kedd este van, nekiállok, lefut a telepítő, feláll a cucc. Viszont a képek thumbnaljei meghaltak. Adminfelület, előnézeti képek újragenerálása indul. 64335 képről van szó, a dög kb. 1000-1500 kiskép legyártása után leáll, és csak akkor folytatja a mókát, ha F5-öt nyomok. Mit lehet tenni? Az ember a családjáért mindent... A gép mellett éjszakázok, el-el bóbiskolva, néha felriadva lenyomom az F5-öt. Reggel nyolcig sikerül kb. 24 ezer képet legyártani. Ekkor azonban jön az újabb csapás: „a webhely nem válaszol”. Feladom, beájulok az ágyba. Tizenegykor ébredek, telefonálok a havernak, akinek a szerverén vendégeskedünk. Épp az említett unokabátyámtól száguld haza: reggel nyolckor leégett a szerver tápegysége... Hirtelen nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Ilyen nincs!
Összerakja a srác a gépet, én indítom a galériát, „Internal Server Error”. Nincs több dobásunk, nekem is munkám van, neki is. Megbeszéljük, hogy szombaton kitalálunk valamit. És eljön a szombat; mi legyen? Mentsük le az adatbázist, és felrakok egy szűz galériát új táblákkal, majd visszaimportáljuk az adatokat, hátha. Rendben, indul a mentés. Jönnek a hibaüzenetek sorra, szinte nincs olyan adattábla, ami ne lenne sérült... Viszont: a végén az ellenőrzés nem jelez hibát. Indítom a galériát, és láss csodát: minden működik! A haver válasza: ilyen a MySQL. Egy rakás... Megnyugszom, a hétvégém így talán még megmenthető. Végre minden kép a helyén, a család boldog.
Egy baj van csak: az adminfelület halott, egyetlen menüpont sem működik...
Mi atyánk, ki vagy a mennyekben...
Van az úgy, hogy az ember azt érzi: valami felsőbb hatalom épp őt pécézte ki magának, hogy egy kicsit megszívassa, ki tudja milyen transzcendens célból. A legdühítőbb ebben a tehetetlenség érzése; pontosan tudod: bármit tehetsz, a szenvedésnek csak akkor lesz vége, ha a magasságos is úgy akarja...