Azt mondják, az embernek ki kell próbálnia minden új dolgot, az felrázza, felfrissíti picit. Én nem vagyok semmi jónak elrontója, így úgy döntöttem — némi baráti noszogatásra —, hogy magam is belevágok ebbe az újkori csudába, irodalmi vénámat felvagdosva, ha szabad ilyen rettentő képzavarral élnem rögtön induláskor. Meg aztán amúgy is vannak dolgok, amiről megosztanám véleményem a világgal, vagy ha senkit nem érdekelnek, hát legalább hangosan gondolkodom anélkül, hogy bárki hülyének nézne. És hogy miről is lesz szó reményeim és terveim szerint e hasábokon? Nos, lássunk egy kis rezümét erről!
Miután én vagyok a csapat legidősebb tagja, és olyan élményeim vannak, melyeket a PGO látogatóinak zöme talán el sem fog hinni, lesz itt egy jó adag múltba révedés a számítástechnika (h)őskorából, abból az időből, amikor még két forintért meg lehetett reggelizni, csak egy tévécsatorna volt, hétfői adásszünettel, és 48 kilobyte memóriába csodákat gyömöszöltek a zseniális programozók...
Aztán természetesen nem maradhat el szívügyem, a magyar nyelv témája sem. Miután naponta találkozom — a PGO és CHIP online korrektoraként és egyszerű olvasóként is — azzal, hogyan romlik és szegényedik imádott nyelvünk, megpróbálok ellene tenni valamit a magam eszközeivel, így a leggyakoribb nyelvhelyességi problémákról ejtek majd szót, gyakorlati és persze lehetőleg nem akadémikus, inkább olvasmányos, és persze jellememből adódóan néhol ironikus, cinikus módon, oroszlánepébe mártott virtuális pennámmal. Itt rögtön jogosan merülhet fel az Olvasóban a kérdőjel blogom címe láttán: magyar nyelv és „nahtkasztli”? Nos igen, épp ez itt a lényeg: én nem vaskalapos, ortodox nyelvvédő vagyok, nem harcolok tűzzel-vassal az idegen szavak meghonosodása ellen, hiszen szókincsünk jelentős része jövevényszó. Mindezt bővebben is ki fogom fejteni egy következő bejegyzésben, egyelőre legyen elég ennyi, ha úgy tetszik, vitaindítónak és „mézesmadzagnak”.
És hogy is hagyhatnám ki az irodalmat? Beszélgessünk a költészetről — talán még a saját verseimet is ismét leközlöm, mely régóta forog-fortyog azért az internet bugyraiban -, a könyvekről, legyen szó akár Agatha Christie-ről, Villonról, Radnótiról, Karinthy Frigyesről, Rejtő Jenőről, Joseph Hellerről, a Harry Potter könyvekről, vagy épp a sci-fi irodalom legjobbjairól, esetleg olyan mélységekről, mint Nietzsche, Garder, Hofstadler.
No meg persze humor, gazdagon, képek, videók formájában. És persze zene, Csajkovszkijtól a hetvenes évek rockzenéjén (Zeppelin, Doors, Joplin, Stones és a többiek) át a Kispálig elég színes az „ízléspalettám”, így e téren is van miről eszmét cserélnünk és futtatnunk. Plusz a filmek, sorozatok, bőséggel. És a hagyományos játékok, legyen az póker, kanaszta, tarokk, Tabu, Scrabble, esetleg Catan és más hasonló csemegék. És....
És még majd meglátjuk, de most elég is ennyi a tervekről. Akinek felkeltettem az érdeklődését, szívesen látom a továbbiakban is; üljétek körül ezt az öreg bútordarabot, és a barátságosan duruzsuló sparhelt melegénél, a konyha falára vetült, furcsa árnyak táncától elrémülve, lélekben örök, minden újra nyitott gyermekként hallgassátok őt az élet nagy és kis dolgairól...
