Leginkább abból állt a gamerkedésem idén, hogy pár éves játékokat pótoljak. Ennek pedig nagyon egyszerű oka volt.
Mégpedig az, hogy a 2015-ös év játék felhozatala, számomra kínkeservesen semmilyen lett. Persze, jött ki egy rakás nagy cím, meg folytatás de valahogy nagyon kevés vonzott. A konzolos címek például rögtön kiesnek, mivel nincs se XO, se PS4 a közelemben. Amik ezekről a platformokról érdekelnének, az az új Halo, az Until Dawn, meg a Tomb Raider reboot folytatása. Ez utóbbi úgyis jön jövőre PC-re, szóval ez mindenképpen pótolva lesz. Más konzolos címek viszont abszolút hidegen hagynak.
Az meg teljesen érthetetlen, hogy két, számomra nagyon kedves műfaj, gyakorlatilag nem képviseltette magát idén! A TPS és a hack 'n' slash. És senki ne jöjjön nekem az Order-rel, az nem TPS! Még csak játéknak se nagyon mondanám! Hack 'n' slash-nél, meg a Bayonetta, God of War-hoz hasonló kaszaboldákra gondolok. Nem az izometrikus cuccokra. Hova lettek ezek a játékok?
A bejegyzés a következőképpen fog kinézni:
Először sorba veszem azokat az idei játékokat, amik sok ember listájáról nem hiányozhatnak én még sem játszottam velük. És meg is magyarázom, hogy miért maradtak ki. Aztán jönnek azok az idei játékok amikkel játszottam de csalódást okoztak, majd azok amik tetszettek. Ezután kicsit mesélek azokról a játékokról, amiket pótolgattam majd kiosztásra kerül a Game of the Year és a Shit of the Year díj!
Nincs is más hátra, csapjunk bele a lecsóba! Jó szórakozást és kellemes szörnyülködést a listához!
Amik kimaradtak idén és amiért:
Dying Light:
Sokáig szemeztem ezzel a játékkal. Egy ideig nagyon is érdekelt. Tetszett a közelharc, a parkour rohangálás, a grafika, de... Valahogy éreztem, hogy ez a játék nem nekem szól. Ahogy kijött a program, elkezdtem videókat nézni róla és véleményeket olvasni. És az jött le nekem, hogy ez a játék tulajdonképpen a Dead Island, brutális grafikával és ugrabugrával. Na mármost, én a Dead Island-et nagyon forrón szerettem. 6 órán át. Utána úgy meguntam, mint a rettenet! Nem tudnám megmondani, hogy miért. Egyszerűen nem kötött le, nem szórakoztatott. Untam. Ezek után pedig feltettem magamnak a kérdést: "Akarok én ezzel tényleg foglalkozni?" Az elmebaj gépigényről nem is beszélve.
Resident Evil HD Remaster:
Tudom, azt mondtam, hogy megmagyarázom, ha kimaradt valami. Ennél viszont nem tudok mit felhozni. Nem jutottam el odáig, hogy játsszak vele. Pedig nagyon érdekel! Szégyen a fejemre! Majd jövőre.
Evolve:
Only multi játékok egyáltalán nem érdekelnek. Főleg, ha mikrotranzakciókkal is be akarnak húzni a csőbe! Sorry!
Resident Evil: Revalations 2:
Valószínűleg én vagyok a világon az egyetlen, akinek a Revalations első része nem különösebben tetszett. A szörnyek fantáziátlanok voltak, a checkpoint mentés borzasztóan idegesített! Mármint az, hogy szökőévente ment. A kötelező poénkodó karakterek teljesen kizökkentettek. Mindezek taccsra vágták az egyébként nem rossz hangulatot. De összességében, a játék nem fogott meg. Így a folytatást egész nyugodtan kihagytam. Ami már epizodikus lett. Érdekesebbnek tűnik, mint az elődje, de nem győzött meg. Bár csak a 4. résszel kapcsolódtam be a Resi világba, azt látom, hogy szegény széria baromira nem tud se fejlődni, se megújulni.
Pillars of Eternity:
Az akció-RPG zsánert preferálom. Az old school RPG-k... Nem nekem valók. Nem szeretem őket. Tisztelem őket, mert nélkülük nem lenne se KotOR, se Mass Effect. De engem nem tudnak megfogni. Hozzászoktam az akciódúsabb játékmenethez. A Pillars of Eternity meg konkrétan egy klasszikus szerepjáték, szóval... Ő nem bánt engem, én nem bántom őt. De egy próbát lehet teszek vele. Hátha!
Hotline Miami 2: Wrong Number:
Számomra az első részt az irányítás játszhatatlanná tette. Így a második részt (ami már a rajongóknak se nagyon tetszik) már ki se próbáltam.
Battlefield: Hardline:
A BF3 volt a széria uccsó része amit végigvittem. Az se volt egy hú de nagy élmény, de egynek elment. Ez meg már nem is érdekelt. Ugyanúgy nem, ahogy a BF4-se.
GTA V:
Egy árcsökkentés és már játszok is vele.
Mortal Kombat X:
Megvárom, míg kijön belőle az Ultimate KolleKtor hú de szuper edísön, amiben benne lesz minden figura, pálya és miegyéb. Addig parkolópálya.
The Witcher III: Wild Hunt:
Várom az Enhanced Edition-t.
Batman: Arkham Knight:
A gépigényes botrány totál elvette a kedvem a játéktól és gondolom ebből is lesz valami GOTY kiadás. Úgyhogy türelmesen várok, amíg rendeződnek a dolgok. Már ha fognak. És még az Origins-t is végig kellene vinni.
Metal Gear Solid V: The Phantom Pain:
Hatalmas MGS rajongó vagyok! A negyedik rész kivételével az összes epizódot végigvittem. Imádom a szériát! Viszont az, hogy a Konami még csak nem is jelezte, hogy a PC-s verzió lemezén a steam telepítőn kívül semmi más nincs, szerintem bicskanyitogató. Úgyhogy biztos, hogy nem PC-n fogom majd végigvinni a játékot. Nem szeretem ha hülyének néznek.
Mad Max:
Soha sem szerettem a Mad Max-et. Ez a legutóbbi Tom Hardy-s film mondjuk elég jó lett, de ettől se estem annyira hanyatt, mint mindenki más. A játék meg egyáltalán nem vonz. Eléggé megcsömörlöttem a sandbox címektől az elmúlt években. Általában egy évben csak egy ilyen címet bírok végigvinni. És idén volt már egy sandbox játék amit kijátszottam. Persze majd kipróbálom egyszer ezt is.
Soma:
Teljesen semleges vagyok ezzel a játékkal kapcsolatban. A sci-fi körítésen kívül, semmit nem találok benne érdekesnek.
Call of Duty: Black Ops III:
Gyűlölöm ezt a szériát! 2007 óta ugyanazt a játékot adják el, minimális változtatásokkal. Igénytelen, lelketlen, pénzfacsaró valami ez a CoD. Nem játék! Fújj!
Assassin's Credd: Syndicate:
A harmadik epizód volt az utolsó rész, amit elkezdtem játszani. Azt egyébként végig is vittem és nagyon bejött! Akkor megfogadtam, hogy amíg nem jön egy feudális japánt feldolgozó téma, addig nem játszok új AC-vel. Viszont itt is beütött a CoD szindróma. Minden évben kétes minőségű epizódok. Akár több is! A Ubisoft elkezdte elevenen megnyúzni, az egyik legfontosabb szériáját, minél több lóvéért. Megundorodtam tőle! Soha többet AC-t!
Star Wars: Battlefront:
Star Wars az Isten! Ezt itt muszáj leszögeznem! Az viszont már nem Isten, hogy egy béna, jellegtelen, tartalom nélküli multi lövöldét, Star Wars skinekkel próbálnak leerőszakolni a rajongók torkán. Komolyan, szerintetek az a Star Wars, hogy 64, vagy mit tudom én hány ember, pontokért és ranglistáért lődözik egymást? Mert szerintem rohadtul nem!
Just Cause 3:
Már az első két rész sem tetszett. Ennyi.
Fallout 4:
Soha nem érdekelt ez a széria. Ezután se fog. Nem utálom. Csak nem érdekel.
StarCraft II: Legacy of the Void:
Elképesztően béna vagyok stratégiai játékokban.
Csalódások:
Dragon Ball: XenoVerse:
Általános suliba jártam amikor beütött a Dragon Ball láz. Akkor nagyon szerettem. Mára a rajongásom leginkább közönnyé szelídült. Megnézem az újabb anime próbálkozásokat, de kinőttem. Nem nekem szól. Ettől függetlenül, ezt a játékot nagyon vártam. Végre egy igényesnek tűnő Dragon Ball játék PC-re! Nem is rossz koncepcióval! Saját hőst kreálhatunk, aki egy úgynevezett "idő őr" lesz. És a Dragon Ball univerzum idővonalán keletkező anomáliákat kell kiküszöbölnie. Méghozzá úgy, hogy a sorozat legnagyobb és legapróbb harcaiba kell becsatlakoznia! Fantasztikus ötlet! És még egy elég erős multit is hozzádobtak a játékhoz!
Akkor mi is a probléma? Leginkább az irányítás. Egér-billentyűzet párosítással rettentően nehézkes és fárasztó a játék kontrollálása. Akárhogy is próbálkoztam, rohadtul nem állt kézre az egész. A dolgot csak súlyosbítja, hogy a játék rettentő hű az alapanyagához. Ezért a játék piszkosul gyors, és annyi csillogó-villogó-robbanó effektet használ, hogy a csaták követhetetlenek és átláthatatlanok! Sokszor fogalmam sem volt róla, hogy egyáltalán mi történik és mit csinálok. Rettenetesen fárasztó a cucc! A puszta nosztalgia meg nem vett le a lábamról. Pedig nem lenne ez rossz játék.
Game of Thrones - A Telltale Game Series:
Korábbi posztomban már említettem, hogy a Telltale Trónok Harca feldolgozása kisebb csalódás volt a számomra. Ezt azóta is tartom. Leírtam már, hogy elég nagy gondokat látok a TT háza táján. A sorozat hangulatát ugyan nagyon jól elkapták, de minden más csak erőlködés.
A figurák nem érdekesek, a sztoriról ordít, hogy csak egy mellékág a valódi nagy történet mellett. Nem is nagyon halad egyébként sehova, nyilván azért, mert sem a sorozat, sem a regény eljövendő eseményeit nem lőheti le. Iszonyatosan érezni, hogy mesterségesen lassítják a cselekményt. A döntések nagy részének ebben az évadban, semmi komoly kihatása nem volt. Valahogy összecsapottnak éreztem az egész évadot. Nem rossz egyébként a játék, de hogy semmi emlékezetes dolgot nem tudott nyújtani, az fix! Egy Trónok Harca címtől pedig ez eléggé gáz.
Az év kedvencei:
Tales from the Borderlands:
Nos, ez volt az a játék, amitől nagyon féltem! A Borderlands játékok sohasem vonzottak. Az állandó loot vadászat sohasem érdekelt és nem is értettem, hogy a Telltale mi a francot akar kezdeni egy co-op mókára kihegyezett FPS címmel. Milyen sztorit akar elmesélni ebben a világban? Nos, így visszatekintve, a Telltale az év vígjátékát tette le az asztalra. Ha már a filmvilág nem tudott idén egy nézhetőt se kierőszakolni magukból. A South Park: The Stick of Truth volt az utolsó játék, aminél ordítva röhögtem a monitor előtt! Ezt idén a Borderlands szállította! Elképesztő dumák, hatalmas poénok, fantasztikus karakterek, igazi Borderlands-es látvány! A játék eszméletlen laza, könnyed, csak akkor veszi komolyan magát amikor nagyon kell! A Telltale itt nem is reklámozta a játékot agyon azzal, hogy a döntéseknek nagy szerepük lenne. Tényleg minimális. De nem is volt ezzel baj. Mert a remek hangulat és humor elvitte a hátán a programot! Nagyon nagy meglepetés volt!
Life is Strange:
Egy korábbi posztomban már emlegettem Dontnod második játékát és még elő fog kerülni. Legyen elég ennyi.
Ori and the Blind Forest:
Mit is lehetne róla mondani? Egy elképesztően gyönyörű platformer, fantasztikus zenével, remek mitológiával, nagyon erős érzelmi töltettel. Ügyes fejtörők, cuki főszereplő! Kellően nehéz (néha talán túlságosan is), amit a billentyűzetes irányítás kicsit még inkább megnehezíti. De ezek összhatása adja, a játék sajátos pikantériáját! Fantasztikus élmény az Orival játszani! Mindenki próbálja ki! Kincs ez a játék!
Shadow Complex: Remastered:
Soha nem hallottam erről a játékról korábban. Erre az Epic Games néhány hete bejelentette, hogy az X360-as arcade, Shadow Complex című játékukból kiadnak egy felújított verziót jövőre. PC-re már idén, és december 31-ig, tök ingyen letölthető! Letöltöttem, és nagyjából 10 perc kellett, hogy elvarázsoljon a cucc! A Shadow Complex: Remastered egy 2.5D-s lövöldözős játék. Gonosz terroristák egy csoportja San Francisco-t akarja bedarálni. Futurisztikus fegyverekkel, pókszerű lépegető robotokkal, atombombával (mondjuk, hogy akkor többi minek kell nem tudom). De a rejtekhelyüket véletlenül megtalálja egy túrázó páros és jól ellátják a bajukat. Bagatell a sztori, de a játékmenet bőven kárpótolja az embert!
Eszméletlenül pörgős és látványos a játék. Változatosak a felhasználható kütyük, a pálya igazából szabadon bejárható és kereshetünk fejlesztéseket. De bizonyos szobákba csak akkor tudunk belépni, ha már megvan a megfelelő kütyünk. Mint a Castlevania: Mirror of Fate-ben. Nagyon jó kis játék volt és igazából senki sem veszíthet vele semmit, ha kipróbálja. Hiszen még mindig ingyenes! Hajrá!
Pótlékok:
The Wolf Among Us:
Puszta kíváncsiságból kezdtem el játszani a Telltale, valamiért kevésbé felkapott sorozatával. Na meg azért, mert a magyarítás is pont megjelent, szóval úgy voltam vele, próbáljuk meg! A TWAU a klasszikus mesehősöket és azok történeteit forgatja ki és értelmezi újra, egészen sajátos módon. Seriffnek álló "gonosz" Farkassal, prosti Kis hableánnyal, ilyesmik. Elképesztően erős a sztori, zseniálisak a karakterek, hihetőek, emlékezetesek. Jól megírtak! A hangulata valami nagyon furcsa, modern fantasy és neo-noir keverék. A játék zenéje és a szinkronhangok első osztályúak! A látvány pedig lélegzetelállító! A legszebb Telltale játék! Gyönyörűek a színek az árnyékok, a fények! Nem is szabad többet mondanom róla. Szerintem a Telltale messze legjobb játéka. Kicsit bánom, hogy későn fedeztem fel.
Transistor:
Cyberpunk világban játszódó szerelmi történet, egy pendrive-ban ragadt testőr és egy néma énekesnő között! "Hhhhoooogy miii vaaaan?"
Izometrikus nézet, real time és körökre osztott harcrendszer. Kinek mi jön be. Egyedi fejlődési rendszer, egyedi látvány, gyönyörű zene, elvont és rendkívül mély történet! Fantasztikus, digitalizált kinézetű helyszínek! Ez a játék maga a kreativitás! Egy igazi kis gyémánt az egy kaptafára épülő, tucat AAA baromságok mellett. Egy rendkívüli akció-RPG, az egyik kedvenc játékom lett!
The Witcher 2: Assassin's of Kings:
Amennyire imádtam az első részt, annyira volt csalódás a második. Hogy miért? Ezért
Murdered: Soul Suspect:
Szellemként a saját halálunk után nyomozni? Ez kell nekem! A lelkesedésem nagyjából az elő egy óráig tartott ki. ]{redenc tesztje gyakorlatilag az én véleményemet is 100%-ig lefedi. Meh...
The Vanishing of Ethan Carter:
Lovecraft munkásságából merítő, nyomozós kalandjáték, FPS nézetben. Bitang erős hangulattal nyakon öntve és gyönyörű grafikával tálalva. Ötletes, rendkívül jól összerakott indie játék! Mindenkinek csak ajánlani tudom!
Never Alone:
Co-op platformer, ami az inuitok mondáin és hitvilágán alapszik! Egy eszkimó lány és egy sarki róka a főszereplő és nekem imádnom kellett volna ezt a játékot. De nem ment. Az irányítás sokszor képes teljesen meghülyülni és fura bugokat produkál a játék még a patch-ek után is. Ha esetleg egyedül vágunk neki a játéknak, akkor a társunkat az MI irányítja. Ez pedig inkább hátrány, mint előny, mert rettenetesen nagy marhaságokat tud csinálni. Elakad, megáll, fel-alá szaladgál. Ez a sok kis apróság pedig egy hatalmas lavinává állt össze, ami maga alá temetett. Nem akartam hagyni magam, de aztán a játék egy pontján jön egy fordulat, ami nekem egyáltalán nem tetszett és ott el is veszített a játék véglegesen. Nagy csalódás volt. Pedig a körítés ötletes és életképes lenne.
Wolfenstein: The New Order:
Semmit nem vártam az új Wolf-tól, még a meglepően pozitív visszhangok után sem. És mégis! Ez a játék valami hihetetlen mód el lett találva! Remek harcok, szép látvány, tök érdekes sztori, fantasztikus zene és mindezt megkoronázta, a dieselpunk világ! Csak kapkodtam a fejem a döbbenettől, hogy mennyire jól elsült a MachineGames vérfrissítése! Több lehetőséget ennek a csapatnak! Nagyon ügyesek!
Batman: Arkham City:
Nem kell ezt magyarázni. Minden magára valamit is adó gamernek, kötelező játék! Mondjuk rajtam kívül szerintem már mindenki kijátszotta. Ez volt az idei sandbox adagom. Jól is laktam vele!
Castlevania: Lords of Shadow - Mirror of Fate:
Nem gondoltam volna, hogy a két nagy epizódot összekötő, 2D-s rész, sztori szempontjából jobban fog tetszeni, mint a "rendes" folytatás. Pedig ez történt. A három generációnyi Belmont sztori sokkal érdekesebb, mint a "jön megint a Sátán" marhaság a LoS2-ben. Klasszikus Castlevania játékokra hajazó játékmenet. Érdekes sztori, jók a fejtörők, jók a harcok. Jó a játék is.
Castlevania: Lords of Shadow 2:
Ne menjünk messzire a gótikus vámpíroktól és egyéb rémektől. Ami nagyon tetszett: Audiovizualitás, Dracula figurája, a harcok, a fejlődés, a gótikus helyszínek, a múltban játszódó, személyesebb hangvételű sztori szál.
Ami nem: Modern környezet. Mi a francnak kellett ez? Pocsék és teljesen értelmetlen lopakodós részek. A sátán újbóli eljövetele történet borzasztó klisés és unalmas. A befejezés meg semmilyen! Nem véletlenül választottam be ide anno. Félre értés ne legyen. A játék bitang jó, csak nem minden újítás sült el jól. Mondanám, hogy majd legközelebb de... Konami...
Mass Effect 3:
A XXI. század legjobb űropera trilógiájának szenzációs záródarabja, aminek semmi baj nincs a végével. PONT!
Deus Ex: Human Revolution - Director's Cut
Soha nem örültem még ennyire teljes játéknak! Na jó, a Mass Effect-nek. Fantasztikus cyberpunk RPG a Deus Ex! Iszonyatosan hitelesnek tűnik a jövő képe amit elénk tár. Talán ez jobban is tetszett, mint maga a játék. Kapunk egy lopakodós játékmenetet, egy rakás fejlesztéssel. Egy kiszámítható, de nagyon hangulatos sztorit. Döntési helyzeteket, amik igazából a nagy egészre nincsenek hatással, de engem ez egy cseppet sem tudott érdekelni. A boss harcok viszont nagyon gyengék DC ide vagy oda. Nagyon tetszett a Human Revolution! Kevesebb lennék nélküle. Várom a folytatást!
Elérkeztünk a finishbe!
Shit of the Year:
Alone in The Dark: Illumination:
Azt hittétek, hogy az idétlen Operation Racoon City-nél nem lehet hitványabb co-op baromságot faragni, egy túlélő horrorból? Tévedtetek! Már az előző Alone játék is katasztrofális volt. De azon érződött, hogy volt mögötte koncepció, ötletek. Más kérdés, hogy semmit nem tudtak vele kezdeni. Ezen a játékon viszont az látszik, hogy az Atari hát... Finoman fogalmazva, nem akar éhen dögleni. Ezért az egyik legnagyobb, birtokukban lévő címüket simán beáldozzák, hogy egy tök értelmetlen és életképtelen co-op shootert csináljon belőle egy kezdő csapat. A Pure nevű dilettáns formáció.
A játéknak nincs története és nincsenek karakterei. Bár van négy irányítható szereplő. Ezek igazából csak kasztok, de személyisége egyiknek sincs. Sőt, szinkronhangjuk sem! Bizony, bármikor beszélnek a figurák, azokat csak feliratozza a játék, de hangokat már nem vettek fel a derék fejlesztők. Hiányosak az animációk, például nincs átmenet a leengedett fegyver és a célra tartás között. Ha megnyomod a gombot azonnal úgy áll be a fegyver, ahogy kell. Mintha teleportálna a szereplő karja. Az ugrás ahogy kinéz az meg maga a rémálom!
A harcok lassúak és nyögvenyelősek. Az ellenfeleket hiába öljük meg, mindig újratermelődnek. Minden egyes pályán ugyanazt kell csinálni! Egy főhelyszínhez eljutni, aztán erre a főhelyszínre elhozni négy-öt dolgot. Kábeleket, benzint, akármit. Szóval igazából 6 pont között kell, fel-alá szaladgálnod, mint a mérgezett egér, miközben végtelen mennyiségű, eszméletlen fantáziátlan fizimiskájú szörny jön rád. Izgalmas mi? És ezt kell csinálnod 12 pályán keresztül. Gratulálok!
Lehetne ezt ugye többed magunkkal (egy ALONE in the Dark-ban, értitek) is játszani, ha nagyon hülyék lennénk. De szerencsére senki nem játszik ezzel a mocsokkal! Felfoghatatlan, hogy ez a játék elkészült! Dögunalmas, ronda, értelmetlen! Hogy lehet egy ilyen nagy nevű játékkal ezt csinálni? Mi a franc baja van az Atarinak? Nem látták, hogy ez egy sz*r? Én itt kijelentem, ennél rosszabb játékkal, még soha az életben nem játszottam! Értékelhetetlen szemét! Az egyetlen játék, amire itt a PGO-n, 1%-ot adtam! Megérdemelt helyre került ez a "nagy" díj.
Az év játéka:
Life is Strange:
Aki követ Twitteren, vagy Facebookon, az tudja, hogy a francia Dontnod csapat, Life is Strange nevű epizodikus játéka, nálam nagyon betalált! De itt is megemlékeztem már róla. Nem is tudom mit mondhatnék még. A játék rendkívül emberközeli és szívbemarkoló hangulata egyszerűen magával ragadott! Imádtam a figurákat, a sztorit. Nagyon tetszett, ahogy a misztikus vonalat kevergették a leghétköznapibb élethelyzetekkel. Ezzel egy rendkívül egyedi esszenciát kapott a Life is Strange. Az élmény, amit ez a játék nyújtott, semmihez sem hasonlítható azok közül, amit más játékok végigjátszása alatt átéltem.
Együtt éreztem a karakterekkel, együtt nevettem és sírtam velük. Együtt éltünk át egy rendkívüli kalandot. Az idő visszatekerés, egy egészen új ízt adott ennek a zsánernek. Tetszett, hogy próbálták a régi kalandjátékok elemeit visszahozni. Tárgy gyűjtés, kombinálás. Bár nem vitték túlzásba. Majd legközelebb.
Azok meg, akik nyafognak a játék végső nagy döntése miatt, egyszerűen fel sem fogták, hogy ez a játék valójában miről szól. Hogy mit akart elmesélni. Én csak szeretném megköszönni a Dontnodnak, hogy egy ilyen bátor, friss és új megközelítéssel alkotnak játékokat. Még ha a Remeber Me nem is sikerült olyan jól. Abban is volt kraft. A Life is Strange viszont egy igazi mestermű lett. Nem való mindenkinek? Nem fog eladási rekordokat dönteni? Szerencsére! Ez a játék mindezek felett áll!
Ennyi lett volna! Köszönöm, ha végigolvastad ezt a baromi hosszúra sikerült bejegyzést. Idén ez az utolsó blog frissítésem. A filmes évösszegzőm csak januárban fog jönni. Hiszen jön az év legnagyobb ünnepe, a Star Wars VII: Az Ébredő Erő. Előre is kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek! Jövőre ütközünk! Sziasztok!
