Soha nem vallottam magam igazin Star Trek fan-nak, és szerintem nem is tehettem volna, lévén a kultikus filmeket, a mai napig nem láttam (legalábbis nem mindent, végig), de azok valahogy nem is jöttek be nekem (az információs társadalmon belül a CGI érzékenységem eléggé magas szintű, így lehet ez a bajom ), ettől függetlenül sikerült némi kapcsolatot létrehoznom, az ezen filmek által létrehozott galaxissal.
Ez a kapcsolat nagyban köthető a Star Trek Voyager-hez (sorozat), amit konkrétan végignéztem (kivéve természetesen az első részt, így a mai napig nem tudom, hogy mitől kerültek olyan messzire a Föld-től ) kétszer is (ismétlések rulz). Miután láttam, hogy ez nekem tetszik, elkezdtem nézni az Enterprise-ról, és a DS9-ról (Deep Space 9) szóló sorozatokat is. Ugyan voltak eme univerzummal kifogásaim, de ettől függetlenül naponta egy-egy órát ki tudtam alattuk kapcsolódni.
Ezt az érdekfeszítő magánjellegű bevezetőt csak azért erőltettem (tudom-tudom, mert sanyarú sorsom volt, és nem volt kivel beszélgetnem soha az életben), mert a játéknak igen nagy köze van a szériákhoz. És igen, beszélhetek többesszámban, mivel a játék mind az 5 generációt feldolgozza (innen a név, Örökség). De haladjunk sorjában.



A játék elején az első Enterprise-zal (az amerikaiaknak szerintem nem volt olyan gépük, aminek ne adták volna ezt a nevet) indítunk, Archer kapitány irányítása alatt. A történet egy igen kellemes Star Trek szál, mégpedig a borgok születése, és T'Uerell, egy vulkáni tudós, aki később borg királynő lesz, körül forog. Igazából ez az egyik legjobb eleme a játéknak, mivel a sorozat íróit kérték meg, hogy dobjanak már össze egy történetet, és ők ezt örömmel meg is tették, így ez az a pont, ahol egyáltalán nem csalódhatunk.
Miután Archer megkapta a küldetést, hogy keressen meg egy eltűnt vulkáni hajót, bele is vetjük magunkat a játékba. Az első küldetések természetesen nehezek, mivel az irányítást nagyon meg kell szokni, viszont ha ráéreztünk, akkor menni fog a dolog igen jól.
Természetesen miután nekiindultunk, hamar megtaláljuk a vulkáni tudósnő hajóját, aki épp a romulánokkal került összetűzésbe, szóval gyors phaser élesítéssel, és photon torpedók kilövésével meg is mentjük őt. Ezután még meg kell mentenünk T'Uerell kutatóállomását is, amit később ő maga robbant fel, és árul el minket ezzel. A jegyzőkönyvet fölvettük, és léphetünk is egy generációt.
Jön a méltán híres Kirk kapitány, az eredeti Enterprise-zal, ami kicsit furcsa dolog az első (már időben hozzánk közelebb készült) verziós hajóhoz képest, de tulajdonságaiban jobb természetesen. A szálak itt tovább bonyolodnak, a küldetések hosszabbodnak, mi pedig a fejünket fogjuk a mentésnélküliség kellős közepén. Ugyanis Kirk után a küldetések 15-20 percről indulnak alsóhangon. És ez volt a legalacsonyabb nehézség. Mentés nélkül pedig külön frusztráló, hogy ha elrontunk valamit, vagy míg nem figyelünk, egy másik helyszínen lelövik az Enterprise-t.
Viszont itt már tényleg beindul a játék, és a küldetések is egyre inkább kezdenek star trekes formát felvenni, hiszen eddig csak a lövöldözésről szólt minden, ami azért távol áll a sorozatok szellemiségétől. De itt már elég izgalmas feladatokat láthatunk el, például egy teljesen új romulán prototípust kell elvontatnunk, hogy utána kémkedhessünk egy új fegyverről, amihez természetesen a kedvenc vulkáni tudósnőnknek is köze van.
Miután Kirk nyugdíjba vonul, egy igen mélyenszántó gondolattal a következő generációs sikerek reményében, elkezdjük az igazi játékot, nem más, mint Jean-Luc Picard kapitánnyal, akinek az első küldetésén még csak nem is az Enterprise kapitányi posztjába szállunk be, hanem egy előző hajón (Stargazer). Ugyan ez nem teljesen igaz, legalábbis a postját illetően, mivel itt még csak első tiszt, és a történelem könyvek szerint a kapitány meghal, és így kerül a hajó élére. Nos, ennek a tanúi lehetünk, mivel T'Uerell felbukkan itt is, és az első olyan küldetésbe bele is kezdünk, ahova ha csatahajókkal érkeztünk, akkor kezdhetünk mindent elölről.
Ezután röpke 22 évnyi szolgálatot ugrunk át a Stargazer-ről, hogy egyből az Enterprise mindennapjait folytathassuk. Itt már egy igen erős hajónk van, és föltűnik a maradék két generáció is.
Először Benjamin Sisko, a Deep Space 9 parancsnokának láthatjuk próbaútját az újonnan épített USS Defiant-on. Titkon megvallom, hogy a Defiant a legjobb hajó az egész flottában (legalábbis nekem a kedvencem ), és ez az első álcázóberendezéssel felszerelt Föderációs hajó (a romulánoknak már az első, Archer féle, generációban volt ilyen). A Defiant persze egyből találkozik pár ellenséggel, akik T'Uerell-t várják, mivel ő átverte őket, viszont csak a Defiant-ot találják, így három csatahajó egyből neki is esik a hajónak, lévén Sisko megtagadta az elvonulást, hiszen Föderációs területen tartózkodtak. Ennek az lett az eredménye, hogy őket szépen fogságba ejtették, és a legújabb Enterprise-t küldték a megmentésére. Ez is azon küldetések egyike lesz, amiben nem csak a lövöldözéssel, hanem a lövöldözés irányával is kell törődni, vagyis nem árt egy kicsit gondolkodni.
Később pedigKathryn Janeway, a Voyager egykori kapitánya, jelenleg admirálisi postban tűnik fel, de a Voyager fedélzetén láthatjuk, így elég autentikus marad a dolog. Ez nem is történik olyan sokkal, az előző küldetés után, így érthető, hogy miért épp a DS9 közelében csapunk össze a borg-gal (ugye ők az elmúlt generációk alatt egyre fejlettebbek lettek /a Voyager-nek van a legnagyobb tapasztalat ellenük, hisz ők találták meg őket/), így az állomás fegyverzetét ki is használhatjuk, ha közel csaljuk a kockákat az állomáshoz.
Innen már nem is vagyunk messze a történet végétől, amit ha megengedtek nem mesélek el, lévén elég korrekt lesz.



Említettem, hogy az irányítás kicsit bonyolult az elején. Ez a konzolos átiratnak köszönhető, és annak igénytelen portolásának. Így nem árt egy kontroller a játékhoz, de billentyűzetről is el lesz az ember. Ugyan eleinte a forgások, és manőverek furcsák, de tényleg érthetővé válnak a dolgok, hogy mit akartak a fejlesztők.
A játék egyik legbravúrosabb eleme, az energiairányítási lehetőség. Értem ezzel azt, hogy mi szabjuk meg, hogy hova irányítunk több energiát. Ha akarjuk a pajzsokat erősíthetjük (ha lementek, és ott van a legtöbb energia, akkor gyorsabban visszatöltődik, de harc közben kifogyás után nem érdemes újratöltésre játszani, inkább menekülni, ha sok az ellen), a fegyverzet újratöltésének idejét csökkenthetjük, és a hajtóműveket erősíthetjük. Ezek eleinte teljesen lényegtelen dolgok, de minél jobban belemerülünk a játékba, annál többször kell ezt használni. Például ha valamit vontatnunk kell, akkor jobb a hajtóművekre, és a pajzsokra pazarolni az energiát, hisz nem lövöldözni szeretnénk közben. Harc közben a pajzsok és a fegyverzet élvezhet előnyöket, és előbbi inkább.
Ezek elosztása elsőre kicsit bonyolultnak tűnhet, mivel nem egyszerű csíkokat kell pluszoznunk, vagy mínuszoznunk, hanem egy körön belül kell egy pontot vinni, úgy hogy felül van a pajzs, baloldalt a fegyverzet, és jobb oldalt a hajtómű. Amerre mozdítjuk a pöcköt, látjuk, hogy minél lesz több energia (van egy "előrejelző", ami azt mutatja mi lesz az energiahelyzet, és van az éppen aktuális elosztás). Ugyan kicsit tényleg fura ez, de mikor egy csata közepén épp szét akarnak szedni minket, áldjuk őket, hogy egy mozdulattal húzunk energiát a meghajtókra, és megyünk térugrási lehetőség felé.
Apropó térugrás. A hipertér igen fontos móka a játékban, mivel ez a leggyorsabb közlekedési mód, ám ezt is csak akkor alkalmazhatjuk, ha egy energiacsík fel van töltve. Minél többet vagyunk a hipertérben, annál több fogy belőle, és annál többet kell várni a visszatöltődésére (ha energiát adunk a meghajtóknak ez a folyamat begyorsul). Ám nem warpolhatunk csak úgy ide-oda magunktól. Bolygók, és nagyobb dolgok közelében nem tudunk végrehajtani ugrásokat, ám egy nyílt űr béli harc során ha épp meghalni készülünk, egy gyors ugrás életet menthet (ilyenkor jobb magunknak végezni az ugrást, mert hiába adjuk ki a parancsot taktikai képernyőn, a hajónak még be kell fordulnia stb, szóval lassú).
És az ilyen ugrások után jön a következő ablakunk, a javítási ablak. Itt kiadhatjuk, hogy éppen mit javítsanak (a hajótestet harc közben ki kell már adni, mivel van, hogy torpedókkal kétszer eltalálnak, és phaserekkel lőnek utána csak, szóval túléljük a dolgot, ha javítjuk /a phaser csak pajzsot sebez, a photon torpedó csak a hajótestet, ha a pajzs fenn van, kisebb mértékben/). Ezen a képen adhatjuk ki az önmegsemmisítés parancsot, és ha van olyan, akkor az álcázót is itt kapcsolhatjuk be.
Összességében az irányítás nagyon is jó, ötletesen az akcióra koncentrálva alakították ki, és a hajók sutaságán felül látni kell a menük elrendezésében, és mechanikájában a zsenialitást (ami azért a Bethesda egyik jellemzője).



A játék ugye öt generációt dolgoz fel, és mindegyik hajóival találkozhatunk, ráadásul több fajtával is találkozhatunk. A scout-ok gyorsak, és mozgékonyak, gyenge pajzsokkal, és fegyverekkel. A destroy-erek a spórolós battleship-ek, amik jól fegyverzettek, jók a pajzsaik, és könnyen mozognak, de elmaradnak az utánuk következőktől. A harmadik állomásuk a cruiser-ek, amik eleinte az Enterprise-okat és a Voyager-t (Interpid-class pl.) jelentik, és ezután következik a battleship beosztású hajók, amik nagyok, és halálosak, cserébe nem lehet őket irányítani. Legalábbis igen nehéz fordulni velük, mégy negyed-sebességnél is. Itt az én kedvencem a Sovereign nevű hajó (igazából csak a neve miatt), ami igazából teljesen úgy nézett ki, mint a legújabb Enterprise (lévén ugyanaz volt mind a két hajó típusa - Sovereign-class).
Ugyan rengeteg hajónk lesz, de minden küldetés előtt kell vennünk újakat, ha nem akarunk elmaradni a küldetésekben. Ezeket az előző missziók után kapott pontokból vehetjük, így ha mindenképp battleship-peket akarunk vinni, akkor nem fogjuk soha kitölteni a három szabad helyet az Enterprise mellett (ami akkor idegesítő, ha a szinkron azt mondja, hogy a rendszerben csak három másik hajó volt elérhető, és ott lebeg két darab hajó összesen). Igazából szinte mindig jók is leszünk ezekkel a hajókkal, tehát nincs értelme másik hajót választani, mint a legújabb battleship, kivév egy küldetést, amikor nagyon jól mozgó scout-ok kellenek, meteorok irtására. A scout-ok még vontatásra is nagyon jók, bár arra én a játék vége fele a Defiant-class hajókat használtam (amik destroyerek, de fordulékonyak), mivel az álcázóval nem támadták meg őket vontatás közben, így nem kellett energiát irányítani a pajzsokba, hanem teljes meghajtással mehettem.
A hajókra két fegyver van aggatva, egy photon torpedó állás (hajónként több is lehet), és egy phaser ágyú (ezek száma is változó). Előbbiek a hajótestet sebzik, ami igazából csak a játék végén lesz hasznos, mivel akkor már nem fogjuk tudni az ellenség pajzsát leszedni, hogy a hajótestet phaser-rel lőjük (és ugye az csak pajzs nélkül sebzi a hajótestet), így akkor már a Defiant-class igen hasznos lesz, mivel a torpedókat csak a hajó elejéből, és hátából lőhetjük, így pontosan kell becélozni az ellenfelet, és az idő, így a láthatatlanság igen sok időt, és bonyodalmat spórol meg nekünk.



Elég sokat áradoztam már a játékról ahhoz, hogy tudjátok, most jön a kávé (nem akartam a "fekete leves"-es szófordulattal élni). A programot megszabott időre (40 éves évforduló) készítették, így a fejlesztőknek nem volt ideje befejezni. Szó szerint találhatóak voltak a kódok közt üzenetek a fejlesztőktől egymásnak, hogy mit kéne még javítani. Így rengeteg dolog kimaradt, vagy nem lett jól lemodellezve. Kezdhetjük akár az ütközésmodellel. A hajók egyszerűen lepattannak egymásról, és nem lesz semmi bajuk ha ütköznek (pedig T'Uerell-t úgy lekamikazeztem volna már a legelején - de ez lehet csak a Battlestations Pacific mellékhatása), és ugyanez a helyzet a bolygókkal (!) és meteorokkal. Ugyan ez néhol könnyebbség, de azért az igénytelenség csúcsa is egyben.
A patchek sokat javítottak ugyan a helyzeten (például már nem a konzolos irányítás a példa a tutorialban), de még így is voltak dolgok, amik nem kerültek bele. Például a már említett szinkron bakit, hogy több hajót mond be Patrick Stewart, mint ami ténylegesen ott van a helyszínen, nem ártott volna kijavítani, ráadásul csak pluszban annyit kellett volna felmondatni vele, hogy "two", és "one".
Ám mégis, számomra a legnagyobb hiba az átvezetők hiánya. Mikor hallgatjuk a szinkront, egyszerűen azt a hajót látjuk, ahol épp beszélnek. Ez megbocsáthatatlan. Sőt, botrányos. Egyszerűen annyira unalmasak ezek a beszélgetések, mivel van, hogy hosszan beszélnek (a szinkronról később), és csak annyit lát az ember, hogy van négy hajó, és mindig másikat mutat. Ráadásul a fejlesztők megmutatták, hogy tudnának jobbat, lévén a menüben az extrák alatt van pár átvezető szövegre rajzolt kép. Ezek hihetetlenül feldobták volna a játékot. Csak pár animáció veszett volna oda az egészből, ha képeket vetítenek helyettük (jó, a végén ahogy az Enterprise warpolt egyet, az jó volt, de ha az egész rajzolt lett volna, akkor nem, mondjuk, két jelenet lett volna jó, hanem ez a kettő rossz, a maradék 20 meg jó).
Ráadásul a sérülés modellel sem sikerült jól kijönniük a srácoknak. Ugyan csináltak a játékhoz, de valószínűleg jobb lett volna ha hagyják az egészet. Ha meglövik a hajót, akkor láthatjuk, ahogy gomolyog a füst belőle, és ha kiadjuk a javítás parancsot, akkor ezek kialszanak. Ez eddig OK. De az már kicsit durva, hogy statisztika szerint a hajó teljesen ép, maximálisan üzemel minden, minden hiba kijavítva, és az Enterprise teteje, és a hajtóművének nagyobb darabjai ki vannak szakadva. És ez rendszeres, tehát nem csak akkor jön elő, ha már nagyon az utolsó pillanatban menekülünk. Egy phaser találat is (a pajzsra!) képes kiszakítani a hajóból darabokat. Ezt konkrétan kivehették volna a játékból, nem lenne sok baj azzal, ha nem sérülnének látványosan (ennyire) a hajók.
És ha már hibák. Amellett sem szabad elmenni, hogy az AI borzalmas tud lenni. Az egy dolog, hogy ha kiadjuk a parancsot, hogy ugorjon hiperteret, kb. másfél percbe telik mire meg is teszi azt (manuálisan gyorsabb, csak kevésbé pontos, bár így legalább nem unjuk magunkat a taktikai képernyőn), de hogy ezeket el is felejtik, az már fájó. Van, hogy kiadjuk az irányt, és míg másik hajót irányítunk, eltűnik az előző parancs iránya a taktikai képernyőről. Ráadásul ez még úgy is működik, hogy ha ki van választva az összes hajónk, és kiadunk nekik egy célpontot, egy hajónk biztos, hogy mást fog befogni.



A megjelenítést is a végefelé hagytam, mivel az sem egy Crysis. Bár azt mondanám, hogy a játéknak megfelel ez a grafika, mivel konkrétan sok dolgot nem fogunk közelről nézni. Ugyan itt-ott hiányoznak a textúrák, ráadásul a robbanások sem éppen a legjobbak, de valahogy az ember eltekint efelett. Nem minden játékban tudunk a leghíresebb hajókkal hipertérugrásokat végezni, és egy-két látványos effektnek köszönhetően el is tekint az ember efelett (legalábbis aki leült a játék elé, és élvezi, annak ez lesz a legkisebb gondja). Persze az egy kicsit vad, hogy az űr minden méterén a színskála más-más színét láthatjuk, de ez megelőzi az egyhangúságot (bár tény, hogy a sorozatban sem volt ilyen, és mégis jó volt az egész ).



A tesztet a játék legpozitívabb részével zárnám, a hangokkal. Elég kevés játékban van ilyen erős szinkronfelhozatal, de itt azt kell mondjam, mindent megtettek a Bethesdánál. Mind az 5 generáció kapitányai itt vannak, ráadásul a saját színészeik adják a hangokat, így erre egy szavunk nem lehet. Ugyan a zene ront az összképen, mivel nem a legdallamosabb számokat írták a játékhoz, de egy-egy csatát fel tudnak ezek is dobni. Ráadásul minden hajónknak saját neve van, és erre szinkront is áldoztak, így ha kiválasztunk egyet, a kapitány bejelentkezik, és jelent valamit a hajóval kapcsolatban.



Mit írhatnék zárásnak? Egy igen felemás játékkal van dolgom, mivel jó is lett, de érződik, hogy mit lehetett volna még egy-két hónap fejlesztéssel kihozni a dologból. De megszabott időre készült, a Star Trek 40 éves évfordulójára, és ezt az időt tartani kellett. Ám ha úgy vesszük, ez egy igen jó játék, főleg ha most valaki az új film miatt az univerzum utáni lázban ég, és nincs kedve azt a szemetet kipróbálni, amit a filmhez terveztek kiadni, lévén ez sokkal jobb. Összességében a játék nem érdemelne nálam egy 6-osnál többet, de megkapja a 7-est, és ezt jelenleg csak az ára miatt kapja. 1000 HUF-ért vesztegetik, amiért vétek lenne kihagyni bármely rajongónak, vagy a Star Trek-ek után érdeklődőnek, mivel egy igen kellemes történetet kapunk, öt generáció eredeti színész hangjaival, és hajóival. Ugyan a 8 órás játékidő kicsit ijesztő, de van egy multiplayer mód is, vagy skirmish, ha nem találunk senki ellenfelet.

Grafika: 5/10 már akkor se volt szép, mikor megjelent
Hangok: 7/10 eredeti szinkron, gyenge zenék
Hangulat: 6/10 öt generáció hajói, és szinkronjai
Szavatosság: 5/10 csak 8 óra, és elég sok a negatív tényező

Összesen: 7/10 csak az ára miatt kapott egy ponttal többet, ám az igen sokat is számít az egészbe; megéri elgondolkodni a vételén