A kijutás
Ugyan régen volt már, de ha emlékeim nem csalnak, talán ez volt az egyik legprofibban megszervezett élő WCG selejtező amin részt vettem Magyarországon . A történet annyi volt, hogy az akkori válogatott tagjait a Samsung megszponzorálta egy pólóval és minket papíron Magyarország legjobb játékosait lehetett kivetítőn keresztül meggyötörni és akinek ez sikerült automatikusan bekerült a selejtezőbe, a meghívott játékoson kívül. Természetesen nem sok játékos került be, azonban felbukkantak olyan tehetségek akik borsot törtek a rutinos játékosok orra alá. Ha jól emlékszem végül 20-30 játékos kezdte meg a küzdelmeket, akik korábban online selejtezőkből illetve meghívás alapján kerültek be. Abban az évben annak reményében, hogy talán sikerülhet érmet hozni 3 játékost is szponzorált a magyarországi Samsung, ugyanis az idei eredmények jó esélyekkel kecsegtettek és a reális esélyeket nézve a FIFA az, még a mai napig is, ahol a legközelebb állunk a világ elitjéhez, így jogos volt az a feltételezés, ha Magyarország érmet akar hozni, akkor a FIFA az a játék amiből a legnagyobb esély van rá...Csak, hogy ez közel sem volt ilyen egyszerű...na de erről később...A lényeg az, hogy a versenyen döntőbe jutottam és kapaszkodjatok meg, nem tudtunk győztest hírdetni! Hogy miért ? Egyszerűen azért, mert beköszöntött a 18:00 és lekapcsolták a Budapest Sportcsarnokban az áramot. Senkit nem is érdekelt, hogy esetleg itt még eldőlhet, hogy ki melyik csoportba kerül később kint...kész 18:00 villany leó...Ez a hozzáállás talán híven tükrözi a tökéletes beleszarást...már elnézést a kifejezésért. A lényeg, hogy biztosítottam a helyemet és ezzel az utat Kínába.
Utazás és szállás
Természetesen repülővel indultunk neki a kacifántos útnak, ugyanis egyet hátra kettőt előre alapon mentünk ki a Budapest - Amszterdam - Tokió - Chengdu útvonalon . Az utazás nagyjából átszállással együtt egy napot vett igénybe. Nem emlékszem pontosan, hogy milyen hangulatban telt az út, annyi biztos, hogy szó szerint be voltam tojva a versenytől. Izgalmamat enyhítette az a végtelenül komfortos szállás ami a Holiday Inn 5* - os szállodájában fogadott a megérkezéskor. Tényleg már nem emlékszem pontosan az eseményekre, de azt tudom hogy több mint 5 nap telt el, miután megkezdhettem világbajnoki szereplésemet, ami gondolhatjátok, hogy nem pozitív irányba befolyásolta jómagam és másik két társam teljesítményét.
A verseny
64 játékos képviselte magát FIFA kategóriában és ott volt mindenki aki számított. A német szupersztár testvérpár Hero és Styla akik azóta már visszavonultak, a lengyel Pio, a portugál 2008-s ezüstérmes Lastnight, egyszóval mindenki aki számított ott volt. Ami következett az maga volt a rémálom és a teljes rutintalanság. Ugyan nem ez volt az első WCG-m, ugyanis egy évvel ezelőtt Németországban szerepeltem a WCG-n, de emlékszem olyan szintű görcsben játszottam, hogy arra nincs magyarázat.
Gondoljátok el...Nyíltan azért küldtek ki, hogy nyerj, habár ismered a mezőnyt, közel sem biztos még a csoport továbbjutás sem ráadásul 5 napja nem játszottál semmit, mivel laptopot nem sikerült szereznem és tetejébe egy utolsó pillanatos szabálymódosítás is közrejátszott. Ennek ellenére a csoportban az utolsó forduló előtt még továbbjutásra álltam. A helyzet a következő volt. A német Styla és a kínai Zola ellen kikaptam, a többit nyertem. Utolsó meccsem a csoport 6. ecuadori ellen volt. A meccs előtt oda jött hozzám és lenyilatkozta, hogy hát ő ki fog kapni, látta hogy játszok , totál esélytelennek látja magát. Egyszerű volt a képlet, ha nyerek továbbjutok és a legjobb 16 ban vagyok, döntetlen esetén 4. vereség esetén 5. lettem volna.
A mérkőzésem simán indult 2:0 -s vezetéssel, majd 78.percben erre tisztán emlékszem lőtt egy gólt. 2:1 az állás, pulzus 200 -on , a játék viszont olyan szinten jól ment , hogy magam is meglepődtem. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy 3-5 méterekről üreskapura maradtak ki olyan ziccerek, amik 10 ből 9,5 szer sima gólok . Ez pedig hatalmas hibában bizonyult, ugyanis a 90. percben mindennek a végén, egy ártalatmatlan kapura lövést a kapusom az egiyk oldalra kitolva az éppen hazafutó lábára ütötte aki azzal a lendülettel betolta a saját kapujába, így beállítva a 2:2 -s végeredményt.
A teljes megsemmisülés...
Sötét köd, teljes elborulás, csalódottság, idegesség...még ma is érzem. Talán mint Harry Potternek a sebhely, vagy akár Frodó Széltetőn kapott szúrása, ez egy olyan fájó pont marad eSport pályafutásom során, amit csak egy következő világbajnoki szerepléssel fogok tudni kijavítani, ha lesz még rá lehetőségem. Elképzelhetetlen még ma is, amikor minden tuti, te vagy a jobb , tiéd a meccs ... és mégse , valami közbeszól, valami megmagyarázhatatlan. Csak azt kérdezem magamtól...De miért ? Később az ebből a meccsből eredő fájdalom és tapasztalat jó szolgám volt és a mai napig szolgál , motivál, de akkor úgy éreztem, hogy cserben hagytam mindazokat a játékosokat akik elhitték, hogy igen tényleg esély lehet az éremre.
A tanulság
A németek külön embereket hoztak azért a világbajnokságra, hogy támogassa a játékosokat azzal, hogy vezeti a mérkőzések eredményeit, tájékoztatást ad az egyes játékosokról, felállásairól. Ezt onnan tudom mert én is kristálytisztán szerepeltem abban a kis füzetecskében , benne A-tól Z - ig minden taktika, eredmény ami rám vonatkozott. Addig én 5 nap után kellett hogy leüljek játék nélkül játszani úgy, hogy abban az évben ez volt a 2. élő rendezvényem . Ott jöttem rá igazán, hogy mekkora hátrányban vagyunk eSport szempontból a többi országgal szemben és mennyire nem egyenlőek azok a feltételek és lehetőségek amik egy-egy játékosnak megadatik. Ez volt életem legpechesebb versenye két öngólt rúgtam, és bár tudásom és tehetségesem a mai napig megvan, mégsem tudtam a maximálisat kihozni magamból, köszönhetően ez a saját rutintalanságomnak és azoknak a rajtam kívülálló tényezőknek, amikre nem tudtam akkor kihatással lenni. Egy tehetséges játékos csak fele annyira tud hatékony lenni, ha nem kapja meg a megfelelő környezetet...ezt saját bőrömön tapasztaltam meg és az a nyomás ami rám nehezedett teljesen összeroppantott, nagyrészt ennek is tudom be az öngólt...
A rendezvény
Maga a rendezvény hozta a szokásos színvonalat. Általában a nagyobb multinacionális vállalatok szép számmal megjelennek, hogy a kilátogató nézőket, szórakoztassák, illetve legújabb termékeiket bemutassák. Tehát a játékon kívül az egész egy nagy számítógépes és videójáték kiállításra hasonlított, rengeteg táncos fellépővel és ami külön tetszett, hogy próbálták, a tradiciónális kínai kultúrát az előadásokon keresztül bemutatni a játékosoknak. Késéseknek nyoma sem volt, az ominózus csoport meccsek után, dühömet és csalódottságomat a hét további napjain Kína szorakozó negyedébe töltöttük, ahol is a sárga földig ittuk magunkat. Szerencsére az emléket nem lehet kitörölni, ugyanis ez a tapasztalat, örökre megváltoztatta a játékhoz való hozzáállosamat és a mai napig eszembe jut és formálja a meccs közbeni gondolataimat viselkedéseimet. Igyekszem minél többször lehetőleg folyamatosan alkalmazni a pozitív gondolkodást, hogy ezek a balszerencsés mozdulatok még véletlenül se jelenjenek meg többet előttem. Sportpszichológia szempontból majd kifejtem ezt egy következő bejegyzésben.
