Hogy kerültem én erre a rendezvényre?
Kalandos történet . Azt tudni kell, hogy a lengyelek nagy játékosnemzet, odavannak az eSportért és rohamosan fejlődnek. Így szinte adott volt, hogy az 5. "kisebb" kvalifikáció Lengyelországban lesz megrendezve, majd a főszervezők által a választás Katowice városára esett. Azt is érdemes tudni, hogy a lengyelek nagy fifás nemzet. Így megteremtették a lehetőséget, hogy az IEM-n mellékjátékként szerepelhessen a FIFA és erre nemzetközi selejtezőket is szerveztek.
Az online verseny:
A lebonyolítás igen egyszerű volt . Kelet-európai országok nevezhettek csak, minden országnak 4 selejtezőt kellett megtartani , majd a 4 legjobb játékost delegálták a nemzetközi selejtezőbe. A kialakult 20 játékosból , a két döntős volt az, akinek garantált helye volt a katowicei döntőre , ahova a lengyel selejtezőkön keresztül bejutott 8 lengyel játékos adta az összesen 10 fős mezőnyt . A magyar selejtezőből bejutva a csoportokba magabiztosan meneteltem, majd az egyenes kiesés szakaszban rögtön vereséggel kezdtem, ami azt jelentette hogy az alsó ágon az összes kiesőt megkaptam. Innen a padlóról már az esélytelenek nyugalmával játszottam a Kelet-európai elit ellen. Csodával határos módon hirtelen az alsó ági döntőbe találtam magamat, ahol a román Night ellen kellett megmérkőznöm. A szabály az hogy kétszer kell legyőzni a másikat(Best of three) 1-1 győzelem esetén 3. döntő meccs következik. Garantált volt, hogy 3. meccsen fog eldőlni, így is alakult de ez sem volt sima ugyanis döntetlennel végződött. Ilyenkor új meccset kell kezdeni és aranygól szabály él. Képzelhetitek...a tét a lengyelországi út a világ legnagyobb eSport eseményére és ettől csak egy gól választ el. És SIKERÜLT. Egyetlen magyarként képviselhettem hazámat Katowicében, gondolhatjátok nem volt sétagalopp, de utólag úgy érzem megérdemelten jutottam ki.
Az út Katowicébe
Mint kiderült az utat és ellátást teljes egészében saját pénzből kellett volna álljam, ha nem lett volna szponzorom. A Team-Rock Magyarország egyik legjobban szervezett és támogatott eSport csapata. akikhez sikerült leigazolnom nagyjából 1 hónappal a verseny előtt, így ez miatt is nagyon boldog voltam, hogy feltudtam mutatni valamit az ő színeikben is. Az utazási költségeimet és az ellátásomat teljes egészében állták, így nekem ez a verseny semmibe se került.
Vonattal indultam neki egy nappal a verseny előtt, majd a komfortos szállásomat elfoglalva rögtön a rendezvényre irányoztam.
Az első nap
A FIFA verseny csak a 3. napon került megrendezésre , így a hotelben a közel 10 órás vonatút után úgy döntöttem(mint később kiderült nagyon jól), hogy kinézek a rendezvényre, ami nagyjából 15 perc sétára volt a hoteltől. Éppen a League of Legends csoportmeccsek zajlottak az Fnatic vs SK-Gaming két rivális ősrégi eSport csapat csapott össze a csoport 2. helyért az utolsó fordulóban. Ezek a játékosok tőlem nagyjából 20 méterre, őrjöngő közönség, és valami olyan feszültség amit nehéz szavakban leírni. Jó magam nem sokat konyítok a LoL-hoz, mégis éreztem, hogy itt valami történni fog, egyszerűen benne volt a levegőben. Nagyjából 50 perc után az fnatic kontrázott, de nem sikerült véghezvinniük ami a játék kései szakaszában ezen a szinten egyenlő az ellenfél győzelmével.(Aki nem ismerné az ellefnél főbázisát kell leverni) A két fő védőtornyot még lenyomták de a főbázis védtelenül ott maradt. Kontrázik az SK vakon támadnak előre, egy félig sérült játékos bújt meg az erdőben, majd egy kattintással beteleportált az ellenfél bázisára és egyedül elkezdte legyakni a főbázist, mire a visszaérő védő kétségbeesetten próbálja utolérni. Úgy képzeljétek el, mint amikor a fociban gólvonalon gurul a labda, mindenki lélegzet visszafojtva figyeli az eseményeket és a követkző 30 mp-ben egy halál előtti utolsó ütéssel felrobbantotta a főbázis ezzel továbblőtte az Fnaticot a csoportból. 10 000 ember sikít, ordít az embereknek minden bajuk volt, nagy valószínűséggel az eSport történelem egyik legnagyobb momentuma volt ez , ahogy visszanézem a videót, még most is lűdbörözöm. Akkor ott valami elindult bennem, amit egy későbbi postban fogok kifejteni. Ezzel az élménnyel tértem vissza a 2. napi versenyre. Ha semmi másért nem jövök csak ezért az élményért már megérte volna....
A verseny napja
Kiérve a versenyre ugyanaz a tömeg fogadott, csurig telt a stadion mozdulni alig lehetett. Amint felvettem a szponzor pólómat, valami egy csapásra megváltozott. Hirtelen az emberek odébb álltak, odajöttek fotózkodni, elkezdtek tisztelni. Miért? Már nem csak egy látogató voltam, hanem átléptem a játékos szerepkörbe. Kint a játékosokat pedig tisztelik, elismerik, csak úgy mint az igazi sportolókat .Erre nagyon jó volt ráeszmélni, hogy pár száz km-el odébb tényleg ennek az egésznek kialakult kultúrája van ahol, a legjobbak teljesítményét elismerik az emberek. A versenyen két db 5 fős csoportba osztottak minket, ahonnan a 4. forduló után elsőként mentem tovább. Egyből a legjobb 4 játékos között találtam magam, nagyjából 5-6 óra játék után. Ezen a ponton el is fáradtam, csökkent a koncentráció az izgalom ami körülvett, az új élmények(az elkerített részt ahol játszottunk kb 400-500 ember figyelte kívülről.) és az ellenfelek erőssége betett. Az elődöntőben majd később a bronzmeccsen is vereséggel zártam, így az IEM-n 4. helyezést értem el. Mindenki döntse el ezek után ez milyen eredmény, én igencsak vegyes érzelmekkel tekintek vissza-e tekintetben, ugyanis azt gondolom, hogy ezt a versenyt akár meg is nyerhettem volna, HA nem ez az offline versenyem 2 év után.(erről szintén később)
A verseny után:
Azonnal a nagy kivetítőkhöz siettem a döntőkről már sajnos lemaradtam, azonban amit ezen a versenyen tapasztaltam az a légkör és szenvedély ami ezt az egészet körülövezte, egy életre belém ivódott és egy olyan szikrát gyújtott bennem, ami örökre ott fog dolgozni bennem, hogy valami ehhez hasonlót a magyar játékosok is átélhessenek. A videókat megnézve el lehet gondolni...Mi az a pont amikor ténylegesen a sportok közé sorolhatjuk? Olyan igaz emberi érzelmek mutatkoznak meg egy-egy játék során , annyi áldozat...a professzionalizmusnak egy olyan formája elevenedik meg az átlagember számára, amit az aki nem ismer nagyon egyszerűen beskatulyáz. Pedig ezek az emberek, nap mint nap, órákat gyakorolnak, azért, hogy egy-egy ilyen rendezvényen szívüket - lelküket beleadják és kiszolgáljanak mindenkit. Ez az életük, ez a hivatásuk...Nem csak a szponzorokat akarják kiszolgálni, hanem azt a szurkolótábort, aki együtt szomorkodik velük egy-egy vereség után és együtt örül amikor a magasba emelik a világbajnoki trófeát...Ők az eSportolók és ez az ami miatt az eSportokat egyre inkább egy lapon emlegethetjük az igazi sportokkal. Ezúton is köszönöm még egyszer a Team Rock-nak. , hogy átélhettem ezt az élményt!
