Első találkozásom még a hivatalos angol változatot is megelőzte, igaz, csak pár hónappal - az internet, és a rajongás ezúttal is tökéletes párosításnak bizonyult. volt itt egy japán játék (Gyakuten Saiban), amit a szigetországon kívül nem nagyon ismert senki, ott viszont valamiért nagyon rajongtak érte. Volt neki egy kiadója is, a Capcom, ami hagyományosan csak a blockbustereket volt hajlandó átvinni az óceánon. Nem volt hát remény angol nyelvű Gyakuten Saiban-ra, a sorozatra, ami GBA-n kezdte az életét, és csak később lett belőle DS-es sikercím. Volt viszont japánul tudó, a romok hackelését menet közben megtanuló lelkes amatőr, aki elkezdte az egészet lefordítani. Mire egy év alatt eljutott a prológus végére, már hivatalosan is készült az angol változat (nyugaton az Ace Attorney nevet kapta), de a barkácsfordítás pont elég volt ahhoz, hogy a magamfajta, újdonságokat keresőt végképp behúzza. Megtörtént az, amire nem gondoltam volna: 14 évvel a Game Boy után ismét lett egy handheldem.
Mert egyértelmű volt, hogy nekem az Ace Attorney kell, és ezért még egy hardverre is hajlandó vagyok beruházni. Igen, tényleg kizárólag az Ace Attorney miatt vettem Nintendo DS-t, és a sors úgy hozta, hogy pár évvel később pontosan ugyanez történjen a 3DS-el, ami gyakorlatilag a megvétele, azaz két és fél éve szinte a dobozában van. Vár. Várja, hogy megjelenjen az Ace Attorney 5 (és persze a Professor Layton vs Ace Attorney), és végre elnyerje a méltó helyét. Vagy legalábbis áram alá kerüljön.
Mert nem kétséges, hogy ha októberben végre kijön az a nyomorult angol változat, megint el fogok tűnni napokra, ahogy tettem azt az első, a második, a harmadik rész esetében is. Beteg jelentettem és nem mentem gimibe, aztán pár évvel később ugyanezt sikerült eljátszani az egyetemen is. Muszáj volt, jött az új Ace Attorney, jöttek az újabb, betegebbnél betegebb ügyek, és ott kellett lennem, hogy azonnal megismerjem őket. Hat-nyolc órán át egy apró képernyőt bámulni nem éppen a leghasznosabb módja az idő eltöltésének, de sose bántam meg. Az Ace Attorney szerelem, és egyben egy gyűjtői szenvedély legfőbb darabja is. Mivel az európai kiadásokra mindig hónapokat kellett várni, ezért az első részeket egyenesen Hong-Kongból rendeltem (azon alapból volt angol felirat, fele annyiba került, és fél évvel az amerikai - európai változat előtt már meg lehetett venni), aztán a játék mellé becsúszott manga, japán nyelvű artbook, kitűző, toll, és sok egyéb haszontalan dolog is.
Ilyen ez a rajongás: drága, semmi értelme, mégis mindennél boldogabbá tesz.
