Nem alszanak a kutyák
A játék alaptörténete nem bonyolult: főhősünk Wei Shen egy beépített nyomozó, aki csatlakozik a hong kongi Triád egyik klánjához, a Sun On Yee-hez, hogy az ott szerzett befolyásával és információval lekapcsolja az alvilági mozgalmat a városállamban. Felettesei abban a tudatban engedik el őt, hogy „munkahelyi kötelességből” vállalja el a feladatot, ám valójában személyes sérelmek vezérlik, amiről később megtudunk egyet, s mást, ám ezt a szálat kifejezetten elhanyagoltnak érzem, mivel semmi érdemlegeset sem tudunk meg a dologról. Hogy lássátok a komplexitást csak annyit mondok: egyetlen mondatban össze tudnám foglalni, hogy miért akar bosszút állni Wei a maffián.
Egy régi kung-fu mozi élményét nyújtja az egész történet, ahol a jófiú rájön, hogy a világ nem fekete-fehér: akiket gonosz, rossz embereknek gondolt valójában nem is álnokok - vagy legalább is nem mind -, valamint azok, akik a jó szerepét töltenék be mégsem annyira angyaliak, mint azt hitte. A fő szál igazi erőssége a drámában rejlik, amiből nincs hiány; Trónok harca módra hullnak a karakterek, akiket vagy megszerettünk vagy éppen megutáltunk a küldetések teljesítése alatt. Weit szíven üti néhányuk elvesztése, viszont nem kell attól tartani, hogy „átáll a sötét oldalra” és antihős válik belőle ezzel pedig nem árultam el nagy titkot. Főhősünk végig protagonista marad, még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy fordul a kocka, ellenben az is igaz, hogy a törvényszegést és az igazságtalanságot nem hagyja szó nélkül. Eszközei nem egy esetben nyúlnak majd túl az igazságszolgáltatás berkein kívülre. Innentől számítva a Sleeping Dogs kegyetlen módon begyorsít és száguldó iramban pörgeti az eseményeket, így a játékosnak esélye sincs unatkozni a végigjátszás során.
Még részegesebb a karatemester
Az akcióban dús és adrenalinban gazdag sztorihoz tökéletesen passzoló játékmenet tartozik. Szerencsére a Sleeping Dogs nem a megszokott lövöldözős TPS sandbox játék, mint mondjuk amilyenek a nagy öregek, a GTA vagy a Saints Row, azonban ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem kapunk fegyvert a kezünkbe. Éppen ellenkezőleg; a sztori vége felé túlnyomó részt a célzási képességeinket kell megcsillantunk és a játékba beépített fedezékrendszert kihasználnunk. Utóbbi működését leginkább a Gears of Waréhoz hasonlítanám. Valahányszor mozgó járművekből szórjuk az ólmot vagy fedezékből pattanunk elő a játék CoD-szerűen belassul ezzel megsegítve a célzást és a fraggelést. Az autókból, motorról való lövöldözés viszont koránt sem sikerült élvezetesre, még controllert használva is gondjaim akadtak vele, mivel a billentyűleosztás közel sem sikerült tökéletesre. Ez nagyjából úgy néz ki, hogy nyomod a jobb ravaszt (így adsz gázt), közben lenyomod a bal gombot (LB), a jobb stickkel becélzod az ellenfeled, aztán jobb gombbal (RB) lősz. Közben nem árt figyelni arra sem, hogy hova mész, mert ha motoron akciózol és netán beleszaladsz az előtted haladóba lezakózol a járgányról akkor újra kell kezdened a legutóbbi a checkpointtól a küldetést.
Ha már Hong Kong és akció filmek akkor elmaradhatatlan a pusztakezes harc. Wei a harcművészet mestere, aki két kezének segítségével több tucat ellenséges gengsztert is a földre tud küldeni. Ezek a legélvezetesebb részei a játéknak és nem kifejezetten azért, mert annyira király lenne a combo rendszer. Ellenfeleinket megragadhatjuk és a környezetünkben található vörösen villogó objektumokat használva brutális kivégzésekkel tehetjük el őket az útból melyeket Environmental killnek nevez a program. DLC-ként érkezett még pár olyan csomag, amikkel bővíthetjük harci mozdulataink repertoárját. Az egyik ilyen eltölthető tartalom például feleleveníti a Jackie Chan karrierjét elindító Részeges karatemester című filmhez köthető. Nekem megvan és poén, ahogy a counterek bevitelekor pont úgy mozog, mint ahogy azt a filmben láthattuk.
Elég nagy az arcod?
Egy nézd a hátam, szabadon mászkálós (TPS, sandbox) játék nem is lenne az igazi itt-ott elszórt mellékküldetések nélkül. Ezt a fejlesztők is nagyon jól tudták, ezért több tucatnyit kaptunk a nyakunkba minden fajtából.
Az elsőben a drogelhárításban segédkezünk azzal, hogy az utcán randalírozó gengsztereket helyretesszük, majd meghackeljük a közelben lévő biztonsági kamerát, aztán hazatérve a tévénkről rácsatlakozunk és lefüleljük a beszállítót. A másodikban autóba vagy motorra pattanva versenyezhetünk városszerte. A harmadikban Harcosok klubja módjára körökön keresztül kell leszámolnunk a növekvő számú ellenfelekkel. A negyedikben fejvadászkodhatunk. Az ötödikben kijelölt járműveket kell ellopnunk és leszállítanunk a megrendelőnek a lehető legkevesebb sérüléssel, hogy a misszió végén minél több pénzt kaphassunk. És végezetül ott vannak még az úgynevezett arc küldetések, ahol bajba jutott embereken segíthetünk. Személyes kedvencem az a fickó, aki nem tud vezetni, a többit a fantáziátokra bízom. Ezen mellékküldetések elvégzésével plusz tapasztalati pontokat gyűjthettek, amivel plusz tárgyakat (ruhákat, járműveket) és kombókat oldhattok fel.
A szokásos plusz feladatokon felül ott vannak továbbá az elmaradhatatlan gyűjtögetni valók. Mialatt Assassin’s Creedszerűen végigparkourözünk a városon (limitáltan ugyan, de ezt is lehet) összeszedhetünk dobozokat, elköthetünk pénzszállítókat, megtalálhatjuk régi edzőnk a kínai horoszkóp 12 jegyét ábrázoló jáde szobrait, gyújthatunk meg füstölőket a kijelölt helyeken vagy végezhetünk el véletlenszerűen generált küldetéseket. Egy GTA-ból nyert ötlettől vezérelve csajozhatunk is; a barátnős feladatok elvégzésekor jutalomként megjelennek a collectable tárgyak a képernyő sarkában található térképünkön, de csakis akkor, ha a közelünkben vannak. (Achievement vadászoknak meleg szívvel ajánlom.)
Készül a folytatás!
2013 októberében hivatalosan is bejelentették a Triad Wars névre keresztelt játékot, amelyről még egyelőre nem lehet tudni, hogy teljes értékű folytatás lesz-e, spin off vagy esetleg egy abszolút új szál, azonban az már 100%, hogy a Sleeping Dogs univerzumában fog játszódni. Idén további információkra számíthatunk United Front Gamestől, akiknek az SD-t is köszönhetjük, ám hogy mikor az továbbra is kérdéses. Remélhetőleg az E3 után okosabbak leszünk.
U.I.: úristen, ugyan abban a stílusban írok blogot, mint cikket…
