Mint ahogy már mondtam, az Alice egy olyan játék, ami teljesen eltér az alapjául szolgáló regénytől. Alíz ezúttal nem az a bájos és kedves fiatal kislányka, aki az álmaiban merengve rugaszkodik el a valóságbál. Most sokkal több áll e mögött.
Habár az első epizód végén úgy tűnt, Alíz végre fellélegezhet, mert megszabadult a tévképzeteitől és új életet kezdve elfeledheti a múltat, mégsem így történt. Több mint tíz év telt el az előző rész megjelenése és az új Alice megérkezése között. Hosszú idő ez, ám nem elegendő ahhoz, hogy új embert faragjanak egy összetört lélekből. Alice tíz évet eltöltve Rutledge-i szanatóriumban továbbra sem képes elfeledni mindazt, ami odaüldözte őt. Szülei és nővére abban a rejtélyes tűzesetben lelte halála, amely mindmáig megjelenik álmaiban és kísérti őt. A fiatal lány gyógyszereken él és hajlamos összekeverni az álmot, Csodaországot, a valósággal. Hiába a rendszeres kezelések és a pszichiáter segítsége, úgy néz ki Alice nem képes felgyógyulni a lelki sérüléseiből. Egy ilyen terápiás foglalkozás alkalmával felmerül benne a gondolat: mi van, ha tűzvész nem véletlen volt, mint ahogy azt a rendőrség állítja? Ha szándékosan gyújtották fel a családi házukat, akkor vajon ki akarhatott végezni velük és miért?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ Alice a szürke, füstfelhőkkel beszőtt, viktoriánus Londonban, amikor is feltűnik egy fehér macska, melyet követve belebotlik a Rutledge-i elmegyógyintézetben őt ápoló nővérbe, aki koránt sem az a készséges- és segítőkészfajta, akinek elsőre tűnik. Intőjelek figyelmeztetnek bennünket az összeomlásra; vízió víziót követ. Alízt ismételten magába szippantja Csodaország és megkezdődnek a kalandozás a pompásan megkomponált, színes és magával ragadó területeken. A Könnyek völgye leginkább olyan érzetet kelt a játékosban, mint egy mesekönyv oldalai: telis tele vannak virágokkal, furcsa, ám jóindulatú teremtményekkel, üveggolyókkal, dobókockákkal, vattacukorfelhőkkel, dominókkal és még sorolhatnám.
Miután mélyebbre hatolunk Alíz elméjének kis Paradicsomában megtörténik a baj és a hívogató táj átalakul egy feldúlt, sötét és ijesztő katlanná. Nyoma sem marad az egykori mesebeli völgynek. A helyet ellepik az gonosz szörnyek, amelyek csak azért merészkedtek elő a homályból, hogy velünk, Alice-szel végezzenek a Szívkirálynő parancsára. Utunkat végigkíséri majd társunk, a Mosolygós Cica, aki praktikus tanácsokkal lát majd el bennünket és segít, hogy túléljük minden látogatást Csodaországban. Mindeközben fellelünk egy titokzatos vonatot, amelyről nem tudjuk biztosan, milyen célt szolgál, ám Alice érzi, hogy köze van Csodaország szétszakadásához és éppen ezért eltökéli, hogy megállítja és megmenti elméjének menedékként szolgáló kis zugát. Ennek a kalandnak leszünk mi aktív részesei a jövőben.
A történetvezetést tekintve két részre szedhetjük a Madness Returnst: a „valódi” Alízzal megtörténő eseményekre Londonban és a másik az ő alteregójának hadjárata, aki Csodaországban osztja a halált. A két személyiség nem összekeverendő, mivel eltérnek egymástól görbe-tükröt állítva a fikció és a valóság elé. Ez főleg a befejezésnél mutatkozik majd meg, amelyről többet nem árulok el, hogy meglepetés legyen. A csodaországi Alíz egy olyan karakter, aki szemrebbenés nélkül, kíméletlenül öl, talpra esett és semmitől sem fél. Az „igazi” azonban egy jóval visszafogottabb, erőtlen, gyenge és kissé félénk szereplő. Mondhatni egymás ellentétei, ám közös bennük a vágy a szabadulásra és a küzdeni akarás, valamint mindketten gondolkodás nélkül kimondják a véleményüket.
A játékmenet egészen más, mint a történet. A szabadfelfogású sztorihoz egy lineáris pályatervezésű játék csatolódik. Esetenként az utak el-elágaznak és választás elé kerülünk, merre haladunk tovább. A történet szempontjából nem megfelelő úton tovább haladva zsákutcákba botlunk, amelyek végén mindig találunk valami a gyűjthető tárgyat, mert bizony ezek is nagy szerepet játszanak az Aliceben. A pályákon gyűjthetünk zápfogakat, amelyekkel a fegyvereinket fejleszthetjük. Üvegeket, amelyek koncepciós rajzokat nyitnak meg, emlékeket, amelyek segítenek eligazodni Alice világában, vagy repülő disznóorrokat, amelyek új ösvényeket nyitnak meg előttünk.
Érdemes nyitva tartani a szemünk egy-egy eldugott járatot keresve, hátha újabb rejtélybe, eldugott útba botlunk. Alice a játék elején megszerez egy tehetséget, ami nagy segítségünkre lesz ebben. A lány ugyan is képessé válik arra, hogy ha kedve szottyan, összezsugorodjon, így befér a legkisebb egérlyukba is. Ehhez társul, hogy aprócska valónkban láthatóvá válnak az addig rejtett dolgok is, mint például a körülöttünk lévő falakon felbukkanó rajzok, amelyeket az előttünk ott járt gyerekek készítettek és elakadáskor útmutatásul szolgálnak nekünk. Nem csak tárgyakat és irányjelzőket fed fel ez a képességünk, ám úgynevezett láthatatlan platformok is megjelennek előttünk, amelyeket használva előrehaladhatunk.
Azok, akik a platformozás fénykorában születtek és volt szerencséjük az olyan alkotásokhoz, mint a Ratchet & Clank, Crash Bandicoot vagy a Spyro azok előnyben érezhetik magukat. Az Alice ugyan is egy múltidéző „nézd a hátam” (TPS) ugrálós játék, ahol számít, hogyan időzítesz és jó-e a szemmértéked. Gyakran nem sok hiányzik ahhoz, hogy egy-egy dupla vagy tripla ugrást elvétsen az ember és a mélységben végezze. Ez azonban ne tántorítson el senkit, hiszen a platformozás nagyon élvezetesre sikeredett. A műfaj szerelmesei biztosan imádni fogják és megkockáztatom, még azoknak is elnyeri a tetszését, akik nincsenek oda a mozgó elemeken való ugrálásért.
A platformozás mellett a játék másik szíve a harc, amiből akad majd bőven. Az Alice ugyan nem bővelkedik fegyverarzenálban, mint más Hack & Slashek, ám ellenségből akad tonnaszám. A kapocs a kettő között ott van, hogy ezt a temérdek ellenfelet bizony csak okosan lehet legyőzni, nem pedig a gombok értelmetlen püfölésével precízebbnél precízebb combókat előhívásával a másvilágra küldeni. Minden egyes ellenlábasnak megvan a maga gyengesége, amire ha rájövünk, akkor gyerekjáték lesz végezni velük.
A nagyobb, szívósabb tagok ellen megfelelő eszköz lehet a kalapácsként működő falovacska, melynek segítségével egy-két súlyosabb csapással a földbe döngölhetjük ellenfeleinket. Akad olyan is, amelynek csupán a feje sebezhető, ilyenkor célszerű előhúznunk a távolsági harceszközeinket, mint a gépfegyverként működő borsszóró vagy a teáskanna-ágyú. Utóbbi tűzforró teával önti nyakon az ellent, amely nagy sebzést okozhat neki és a környező társainak.
Ezen felül akad még egy fejleszthető fegyverünk is, amely már a játék borítóján is feltűnt: a Vorpal Blade névre hallgató túlméretezett konyhakés. Ezzel a tárggyal villámgyorsan éles vágásokat ejthetünk az ellenünk vonulókon.
Egy-egy nagyobb összecsapás alkalmával Alíz dolgát megkönnyítheti az ellenségek kijelölése, így azt a tagot vehetjük kezelésbe, akit kiválasztottunk a többieket figyelmen kívül hagyva.
Mivel semmiféle bájital vagy mágia nem áll rendelkezésünkre Csodaország világában, azért életerőnk kritikus csökkenésekor egy teljesen új módot aktiválva menekülhetünk meg a Halál szorító markából. Ez a Hisztériának keresztelt fogás, amelyet a Q gomb lenyomásával aktiválhatunk, amikor Alice egészsége elérte az utolsó rózsát. Ilyenkor Alíz nem szenved sérüléseket és a kivégzett ellenfelek egészségrózsákat ejtenek el, amiket természetesen felszedhetünk és így gyógyíthatjuk meg önmagunkat.
A Madness Returns különböző pontjain akadnak minijátékok is, ahol a legtöbb esetben különböző puzzleöket kell megoldanunk a továbbjutás fejében. Néhány ilyen minijáték után, amelyek a főszáltól függetlenül megtalálhatók a fejezetekben elrejtve, külön jutalom üti a felhasználó markát, például extra rózsa adódik az egészségcsíkunkhoz.
Az Alice – Madness Returns felnőtt elődjéhez, a kultuszjátékká avanzsált American McGee’s Alicehez, ami valljuk be, nagy feladat volt, ám sikerrel vette az akadályokat. Ezt a kivételes atmoszférájával és egyedi karaktereivel érte el, a látványvilágról nem is szólva, ami egyszerűen lehengerlő. Ajánlom mindenkinek, aki unja már az évről évre ugyan arról szóló lövöldéket, és azoknak, akik szeretik a kisebb elgondolkodtató feladatokat, mert az Alice atmoszférája magával rag és a történet lebilincsel. Még ha néha monoton is, a hajtóerő, hogy megtudd, mi van a következő ajtó mögött Tovább visz majd, hogy folytasd a végigjátszást. Sok sikert hozzá.
Értékelés:
- Grafika: 70%
- Zene: 60%
- Játékélmény: 85%
- Összérték: 75%
Minimum konfiguráció
Intel Core2 Duo 1.60GHz, NVIDIA GeForce 7600 256MB, 2048 MB RAM
