Az eddig írt hozzászólásaim alapján, gondolom mindenki számára világossá vált: nem vagyok egy nagy Diablo fanatikus, sőt megmondom őszintén, az eddig megjelent részeket a Blizzard leggyengébb szellemi termékei közé sorolom.

Diablo + Hellfire

'96-os mű, amely egyáltalán nem remek. Kissé röhejes, hogy pont azért nem szeretek egy játékot, amiért az adott műfajba tartozik. A mára szokásossá vált alapfelállás: harcos, rugó, (igen, WoW-os vagyok) és mágus elindul, hogy megmentse a világot. Nahát, csak nem? De. Még mielőtt az olvasó már kapná fel a követ, és hajítaná felém; bővebben kifejteném a problémámat. A kissé kopottas, sötét megjelenés bejött...eleinte. Butcher legyőzésénél, kifejezetten örültem, hogy végre nem csak a négy alapszín keverésével festett objektumokat találtam monitorom kijelzőjén, hanem végre ráleltem egy véráztatott szobára. A repetitív játékmenettől egy-két órán belül megfájdult a fejem. Ölj, kaszabolj, hentelj, fényévenként pedig: egy szörnyből loot-old ki ezt-azt. Tehát a démonok uráig csak menetelünk, amputálunk, és nyugtázzuk, hogy a képernyő fényerősségét folyamatosan feljebb kell tolni, hiszen a szintek sokszor csak kontrasztban különböznek (a végén ugye már láva is van, hála istennek). A játék 98%-a ebből áll, a maradék kettő pedig a portálok nyitogatásából. Köszönöm szépen. Ebből nem kérek.

Diablo II + Lord of Destruction

Szintén érdekes, hogy a Diablo második részét is vegyes érzelmekkel fogadtam. Hiába orvosolták a problémákat, melyek miatt minden reggel keserű szájízzel ébredtem. A hangulat fényévekkel veri az első részt, a grafika jobban megfogott, a a felfedezésre váró környezet pedig hiába volt véletlengenerált; sokkal jobb volt elmerüni a játék örömeiben. Végre, a napra kilépve nem takartam órákig a szememet, hiszen volt itt minden: dzsungel, romos város, barlangok, sivatag, etc. Ezek miatt be is soroloható a játék az A kategóriába, persze messze áll a tökéletestől. Az ok igen egyszerű. Az ember azt hinné, hogy a több loot-hoz, megfelelő mennyiségű táska jár. Szép álom, de nem. Blizzard elintézte nekünk, hogy a szokásos öt perc helyett, 2 percenként kelljen nyitogatni a portálokat az aktuális fővárosba, táskaürítés végett. A zsákmányt eladjuk pénzért, mely már az első fejeztben elértéktelenedik. A legalább a játék nem ismétli önmagát (pontosabban olyan mértékben nem, mint az első epizódban), ám a rendszer átgondolatlan. A save siystem miatt is a hajamat téptem, de ezt inkább ne feszegessük; mert a játék multira fejlesztett mivolta miatt elfogadható. Hangulatosabb lett (rá is fért, hiszen az első rész végigjátszása közben gyakran fejeltem le a klaviatúrát), jobb lett, és valamivel szebb, és úgy érzem a kiegészítővel sikerült a Blizzardnak egy kiváló játékot készítenie.

Elvárások

Végezetül, pedig a szavazásra reagálva: kissé felháborított, hogy egy illető szánalmasnak titulálta azt, hogy a voksolók harmadát nem érdekli a sorozat, vagy éppen nem hallott a játékról. Én amondó vagyok, hogy mindenki egyszer megtanulta, ki az Peter Molyneux, esetleg mely kiadó nevéhez fűződik a Baldur's Gate. Persze, a fiatalabbat könnyebb kioktatni, de gondoljunk bele, hogy az illető nem élhetett, abban az időben, mikor a játékipar emberei azon törték a fejüket, hogy a vektorok közti űrt, hogyan töltsék ki színnel. Az én álláspontom pedig: Várom az ördög történetének folytatását, hiszen úgy néz ki, végre azok a hibák orvoslásra kerülnek, amelyek miatt annak idején gyakoroltam a monitor falhoz csapkodását 100 méteren...