Akik ismernek, tudják rólam, hogy imádok főzni. Sosem tartottam a főzést munkának, inkább valamiféle kikapcsolódásnak, amit rendszerint többedmagammal együtt szeretek csinálni, többnyire drága barátnőm társaságában. Persze mint mindennek, ennek a dolognak is megvannak a maga árnyoldalai (mint például a krumpli- pucolás és reszelés kedvenc ételemhez, a sztrapacskához), de a mai nap remek bizonyítékként szolgált számomra arról, hogy főzni király dolog. Ugyanis ma elkészítettem életem első pizzáját!
Így néz ki. Sima sonka-gombás, mozzarellával, paradicsommal és olivával (nyami). Nem akartam túlzásba vinni, hátha pocsék lesz a tészta, aztán mehet minden nyersanyag a kukába, de szerencsére ehetőre sikeredett. Ráadásul egy pizzára négy feltétnél többet tenni halálos vétek. A tovább mögött nosztalgiázok kicsit ...
Hozzászólások: 14
Dátum: 2008. május. 20. 21:00
Még szerencse, hogy engem anyukám mindig bevont a főzésbe, így elég korán megkedveltem a konyhát. Hagyott kísérletezgetni, nem szólt bele mindenbe (kivéve amikor a fél krumplit lepucoltam a krumpliról), és mivel akkoriban számítógép híján rengeteg szabadidőm volt, unaloműzésnek sem volt utolsó dolog. Az alkotás öröme ügye bár… 10 évesen már gyűjtögettem a recepteket (kis füzetbe beragasztottam a Nők Lapjából és Rakéta újságból kivágott heti recepteket, meg anyukámmal felírattam azokat, amiket a TV-ben hallottam), volt Pom-pom főz szakácskönyvem, meg rendeltem ilyen hülye főzőkártyákat is. Na jó, ennyit erről, még a végén elérzékenyülök. A lényeg, hogy ti se legyetek restek és tanuljatok meg főzni. Ki tudja, milyen nővel hoz össze benneteket a sors…
