A KEZDET KEZDETE (NÁLAM) ÉS KILENCVENES ÉVEK
  Érdekes erre visszagondolni, de képregényrajongói szempontból mindenképpen a legjobb időben voltam fiatal (értsd: 6-8 éves), a nyolcvanas évek végén ugyanis lazulni kezdett a rendszer, egyre kevesebb volt a szigorítás és a hazai piacon is egyre több képregény volt elérhető. Nem tévedés, jómagam olyan munkákból kaptam az első szeletet, mint a Bobó, Góliát, Nils Holgersson, Rózsaszín Párduc és bizony akadt a francia, minőségi képregények (Rahan, Dr. Justice, Pif és Hercule) gyűjtőhelyének számító Kockás magazinból is jópár. Ezek a kiadványok már a nyugati munkák megjelenése előtt népszerűek voltak, hatalmas stócban gyűltek otthon, ám ezeket még egyáltalán nem rajongásból olvastam, csupán azért mert a szüleim és nagyszüleim megvették őket. Az addikció kezdetét szinte hónapra pontosan be tudnám lőni, hiszen az igazi rajongás az első Batman mozifilm képregényváltozatának megjelenésével kezdődött, és akkor vált nyilvánvaló a rajzolt történetek iránti vonzalmam, mikor megkaptam a hazai kiadású Csodálatos Pókember második számát. Szó szerint nem tudtam letenni a füzetet, s bár nem váltam azonnal állandó vásárlóvá (lévén még mindig a szüleim által jutottam a képregényekhez), az már biztos volt, hogy nálam a falmászó az egyetlen és igazi favorit.

Ahogy cseperedtem, a kilencvenes évek elején úgy lett egyre népszerűbb itthon a képregény, és sorra jelentek meg a különböző füzetek: Superman, Batman, Tini Nindzsa Teknőcök, Transformers, később megszületett az első magyar X-Men képregény és elindult a különböző Marvel címeket megjelentető Marvel Extra is, itt találkozhatott az ember olyan hősökkel, mint a Vasember, a Bosszú Angyalai és a Fantasztikus Négyes. Én szerencsére ekkor már abban a helyzetben voltam, hogy szinte minden füzetet sikerült megszereznem, s bár sokszor a fejemhez vágták, hogy minek költök ilyen hülyeségekre, akkor már teljes mértékben megszállott voltam és a képregény minden formáját örömmel fogyasztottam. Sajnos azonban egyre kevesebb olyan ember volt, mint én, így a lapok szép lassan elkezdtek megszűnni a kilencvenes évek közepére. Először a Teknőcök, egyetlen képregénnyé olvasztották a Supermant és a Batmant,  pár szám után ez is eltűnt, vége lett a Marvel Extrának, megszűnt az X-Men és a Transformers is. Voltak ugyan próbálkozások új címek bevezetésére, így lett X-Akták és Spawn képregény itthon, de sajnos ők sem húzták túl sokáig (ahogy a Szukits kiadó Predátor, Terminátor, Tarzan füzetei sem). A kilencvenes évek második felére gyakorlatilag csak a Garfield, a Star Wars és a Pókember maradt meg. Az igazi mélypont 1999-ben következett be, mikor a dupla oldalszámra emelt Csodálatos Pókember is olyan alacsony olvasottságot produkált, hogy a kiadó Semic Interprint ezt a címet is beszüntette.

ÚJ RENESZÁNSZ

A Csodálatos Pókember megszűnését követően sokáig nem nagyon lehetett hazai képregény helyzetről beszélni, volt ugyan Garfield és Star Wars, meg néhány, kifejezetten gyerekeknek szóló kiadvány, de szinte ki is merült minden ebben a pár címben. Furcsa módon a hazai képregényes élet beindulása valamilyen módon ismét a Pókemberhez kötődött, hiszen 2001-ben az Adoc-Semic ismét a kiadás mellett döntött, ám ezúttal az Amerikában is újdonságnak számító (és hatalmas sikert arató) Ultimate Spider-Man kezdett megjelenni A Csodálatos Pókember cím alatt. Az említett kiadvány mind a mai napig elérhető az újságárusoknál, azóta havi rotációban, megemelt oldalszámmal. Az új Pókember füzet megjelenésével egyidőben egyre erősebbé vált a képregényesek internetes szubkultúrája is, egyre több oldal kezdett el a témával foglalkozni, egyre nagyobb látogatószám mellett, ami arra sarkalta a vállalkozó kedvű embereket, hogy kiadókat alapítva (vagy kiadójuk portfólióját bővítve) belevágjanak különböző képregények kiadásába. A folyamat mondhatni robbanásszerűen zajlott le, 2003-2004-ben már közel fél tucat kisebb kiadó jelentkezett képregényekkel, és olyan nagyszerű munkák láttak napvilágot, mint a XIII., a Rabbi Macskája, és megszületett egy új képregény antológia is, a Fekete-Fehér, amelyben a mainstream munkák mellett kevésbé ismert képregények és magyar alkotók munkái is helyet kaptak.

Az itthon egyre erősődő képregény jelenségre külföldön is felfigyeltek, és 2005-ben az olasz illetőségű, az európai Marvel kiadásokért felelős Panini Comics betört a hazai piacra, négy különböző címmel: A Hihetetlen Pókember, Rozsomák, Újvilági Fantasztikus Négyes, Újvilági X-Men. Sajnos hiába örültek a rajongók, a hazai képregányrajongók bázisa egyáltalán nem volt olyan stabil, hogy ezeket a képregényeket eltartsa, így első körben az F4 és a Rozsomák tűnt el, majd 2007 végén a Pókember és az X-Men is beadta a kulcsot. Ennek köszönhetően napjainkban ismét minimálisra tehető az újságosnál megjelenő képregények száma, ám ez korántsem jelenti azt, hogy a hazai képregényes élet halott lenne.

NAPJAINKBAN
  Nyugodtan állíthatjuk ugyanis, hogy a hazai képregényes élet igenis pezseg, 2004 óta folyamatosan kerülnek megrendezésre a különböző képregényes események, fesztiválok, kiállítások, és lassacskán évtizedes hagyományra tekint vissza az évente két alkalommal megrendezésre kerülő képregénybörze. De nem csak ilyen szinten nagy a mozgás, jelen pillanatban is több tucat kiadvány kapható itthon, csak nem az újságosoknál, hanem könyvesboltokban. A hazai kiadók ugyanis rájöttek, hogy nincs értelme az újságárusoknál havonta jelentkezni képregényekkel (a kiadások eszméletlen nagyok és a havi lapok túl kevés ideig vannak kinn a standokon), sokkal rentábilisabb a dolog, ha a hosszú kifutási idő és a könyvesbolti terjesztés mellett döntenek (itt ugyanis egy-két év alatt simán elfogyhat az átlagban 4-5000 példányban nyomott képregények nagyrésze). Ennek köszönhetően a hazai kínálat rendkívül színesnek mondható, a megannyi manga jellegű kiadvány mellett egy egész kupac szuperhős képregény található a palettán, a különböző francia albumokról és a magyar alkotók munkáiról nem is beszélve.

A képregény tehát nem halott ügy itthon, csupán speciális körülmények között működik. A kiadók és az olvasók között egyre szorosabb a kapcsolat, és tényleg elmondhatjuk, hogy igen széles kínálattal van dolgunk. Jelen helyzetre leginkább az a jellemző, hogy mindenki próbálkozik, igyekszik talpon maradni, s szinte biztos, hogy ez nem fog mindenkinek sikerülni. De a kiadók közti versengésből az olvasó csakis jól kerülhet ki, s nyugodtan mondhatjuk, hogy képregény-rajongónak jó lenni manapság, hiszen a kínálat bőséges, bőségesebb, mint valaha, mindenki megtalálhatja a maga számítását. Ha nem a magyar kiadások között, akkor a létező boltok kínálatában, manapság már minden elérhető, de ez már egy másik történet...