Van egy közveszélyes zóna, tele radioaktív sugárzással, mutációkkal, és minden fenével, amit Csernobil környékén az ukrán katonaság elzárt. Ez egyszerűen csak "A Zóna"-ként van emlegetve. A robbanás viszont nem csak nagy balhéval és pusztulással, de fizikát és atmoszférát meghazudtoló dolgokkal is tömve van, melynek következménye az, hogy mindenki akar belőle magának egy részt. És amikor valaki kiakar csempészni ilyesfajta módon létrejött tárgyakat a zónából, akkor felbérelhet egy stalkert (STALKER = Scavenger-Trespasser-Adventurer-Loner-Killer- Explorer-Robber együttesének rövidítése). Mondhatnánk, hogy amolyan vállalkozó lelkű csempészek, akik bármilyen életveszélyes helyzettel dacolnak azért, hogy a klienseiknek holmikat keressenek... vagy hogy saját magukat gazdagítsák vele, míg mások csak egyszerűen azért jöttek a zónába, hogy elmeneküljenek a mindennapi élet nehézségeitől, és kiutat találjanak. Szóval, elkezdenek illegálisan bejutni (elsősorban korrupt katonai vezetőknek köszönhetően, akik némi védelmi pénzért simán átengedték őket), és így szépen megindul a bűnözés felvirágzása is. Mindeközben elterjed egy legenda a jött-ment stalkerek között arról, hogy a zóna legmélyén, az atomerőműben létezik egy kristály, ami mindenkinek képes valóra váltani a kívánságát, a legnagyobb álmait. Okés, szóval röviden: ez egyfajta Szent Grál, és egyesek hisznek benne, mások nem. A főszereplő egy amnéziás stalker, Strelok, aki a zónában való számos időtöltés alatt elvesztette a memóriáját, és az öntudatát is. Szerencséjére egy arra tévedő másik stalker biztonságba viszi, majd jóvátétel gyanánt az élete megmentéséért elkezd dolgozni egy kereskedőnek.
A lényeg ennyi. A STALKER messze nem tökéletes játék, de igazából nem tudok róla túl sok rosszat írni. A grafikája csodaszép, és tetszik az élő környezet, a mesterséges intelligencia (kivéve, amikor beragadnak... klasszikus hiba -_-). Csak hogy mondjak egy példát az élő környezetre: a vadonban élő kutyák együtt indulnak vadászni, és ha meglátnak valakit, aki egyedül van, rögtön megtámadják. Ha viszont elkezd fogyni a számuk, és rájönnek, hogy ez mégse volt olyan jó ötlet, rögtön elkezdenek vinnyogva és nyüszítve menekülni. Az időjárás is befolyással van rájuk: a vihartól félnek, és a villámcsapásoktól világgá szaladnak. Persze számos mutáns is van, akik szintén máshogy viselkednek, de ami a legjobb az egészben, hogy sosincs igazán kihalt környezet. Mindig jön valaki vagy valami, akár barát, akár ellenség, ami dinamikusabbá teszi a játékot. Először én, naiv azt hittem, hogy miután egy banditákkal tele központot szanaszét lövök, ott már biztos nem lesz többé semmi, és jó rejtekhely lesz. Egy frászt. Játékidő szerint úgy 2 nap múlva rögtön befészkelte magát oda egy vaddisznófalka, később pedig a banditák is szépen elkezdtek visszasétálni ide.
A másik dolog, ami tetszik, hogy nincs vége a játéknak, ha elszúrsz egy küldetést. Egyszerűen csak kudarcot vallasz, és nem kapsz jutalmat. Viszont vannak küldetések, amik időnként újra megjelennek (pl. szerezz meg X tárgyat, ölj meg Y lényt, csináld ki Z riválisát, stb), így sosem futsz ki a pénzből. De persze vannak, amik csak egyszer fogadhatóak el, és vagy sikerül, vagy nem. Természetesen akármikor lehet menteni, így ez különösebben nem akadály, ha nem sikerülne.
Fegyverekből is számos van, és a kés kivételével mindegyiknek van állapota. Bármikor előfordulhat, hogy egy stukker hirtelen beragad, vagy bármi baja van, ami arra kényszerít, hogy mindig készülj fel a legrosszabbra is, és tarts magadnál több fegyvert. Itt jön viszont egy dolog, ami nem tetszett: hogy a kés brutálisan erős, és egyetlen vágással a legjobban páncélozott embert is hűvösre lehet tenni. Csak egy példa: van egy helyzet, amikor egy fiatalabb stalkert 3 bandita közrefog, állig fegyverezve. Mit tesz az átlagember? Hát persze, hogy előkapja a saját lőfegyverét, és elkezdi lelövöldözni őket. Eredmény? Az ártatlan stalker meghal, a banditákat pedig hosszú tűzharc után ki lehet csinálni. Úgy harmadszori nekifutásra elővettem a kést, és nekirohantam a legerősebbnek tűnő banditának: egyetlen vágással a nyakára kimúlt. Utána odarohantam a többihez, és ők se tartottak ki tovább. Megúsztam közepes sérülésekkel.
Ja, igen, és még egy fontos dolog: ha nem szereted a horror elemeket, akkor ez nem lesz a kedvenced. Néhol ugyanis igencsak arra emlékeztet a játék: a zóna mélyebb részében mindenféle, nem éppen barátságos dolog zajlik, tele élőhalottakkal, és minden ehhez hasonlóval. Nem domináns témakör a sztoriban az ilyesmi, de akad belőle bőven ^_^
Ennyit a játékról. Érdekesség, hogy alapjául egy filmet vesz, aminek szintén STALKER a címe. Ez egy orosz alkotás volt , még 1979-ből, és igencsak jó. Hasonlóan a játékhoz, itt is egy zóna van, és itt is stalkerek vannak. Csodatevő kristály helyett itt egy kívánságokat teljesítő szoba van, ahová ha belép valaki, teljesülnek a legmélyebb vágyai. Persze itt is elzárnak mindent a katonák, és nem igen lehet bejutni. Viszont itt a főszereplő sokkal kiforrottabb: egy boldogtalan családapa, egy mutáns kislánnyal és egy aggodalmas feleséggel. Ő pénzért csempészik embereket a zónába, és a két új kliense egy író, és egy tudós. Mindkettő "abba" a szobába akar bejutni, saját okkal: az író elvesztette az ihletét az íráshoz, és így akar új ötletekhez jutni, a tudós pedig szeretne Nobel-díjat nyerni egy új felfedezéssel.
Itt viszont leírom a cselekményt, mert egyszerűen muszáj. Spoiler-tömeg következik, úgyhogy csak az olvassa, akit nem zavar!
Na szóval, amint beérnek a zónába, az író azt hiszi, hogy a stalker csak megjátssza a veszélyt: egyetlen bizonyítottan életveszélyes dologgal sem találkozott ugyanis egyikük sem a zónában. Egyre feszültebbé válik közöttük a hangulat, főleg, hogy minden veszélyesnek tartott helyre az írót küldik előre biztosítéknak. Utólag aztán kiderül, hogy a stalker elődje is egy idegileg instabil alak volt: ő a testvére halála után felakasztotta magát. Ez a testvér szintén a zónába ment kívánni, és amikor teljesült minden kívánsága, egyszerűen csak öngyilkos lett. A stalkert gyötörte a bűntudat, úgyhogy ő is végzett magával, és így került hősünk ide. Közben azonban kiderül egy furcsa dolog a professzorról: valójában ő egy munkahelyéről kirúgott, dühös alak, aki azért jött ide, hogy felrobbantsa a szobát, sok-sok robbanóanyaggal, annak érdekében, hogy gonosz emberek ne használhassák annak állítólagos erejét. A szoba előtt a trió között kitör egy harc, azonban egyik sem győz. A végén a professzor lemond a robbantásról, az író pedig úgy dönt, hogy bölcsebb lenne nem bemenni a szobába, azok után, ami kialakult benne: rájön, hogy a stalker elődje, és annak testvérei azért lettek öngyilkosok, mert a szoba mindent megadott nekik, amire halandó életükben szükségük lehetett. Miután rájöttek, hogy többé nincs semmilyen cél, akadály, vágy, és álom, mert a szoba mindent teljesített számukra, elvették a saját életüket, mert ezzel teljessé vált a létük. Végül mindhárman úgy döntenek, hogy egyikük sem megy be a szobába, és hazamennek.
SPOILER VÉGE
A film fekete-fehéren nyit, de amikor hőseink beérnek a zónába, a film színessé válik: ez szimbolizmus arra, hogy a szürke mindennapokból minden színessé és változatossá válik. Egyébként nagyon hosszú, 163 perces filmecske, szóval kell rá idő... ^_^ És ami fontos: aki sok akciót, csillogó-villogó speciális effekteket vár, az hatalmasat fog csalódni. A film ugyanis pokolian lassan halad, és a mondanivalója a párbeszédekben mutatkozik meg, nem a lövöldözésben. Itt a zónát egyébként nem egy atomrobbanás okozza, hanem egy idegen, földöntúli anyag, ami furcsa dolgokat művel a környezettel. Nem csak a kívánságtevő szoba közös a játék és a film között: A főszereplő arcát egytől-egyig átemelték a STALKER játékba. Aki szereti a játékot, az simán tehet egy próbát a filmmel is, csak ajánlani tudom.
Azóta persze a játéknak van további két része is: egy, ami a sztori előtt játszódik, és egy, ami utána. Nemrég vettem meg steamen ezt a kettőt, és alig várom, hogy játszhassak velük. De egyelőre még küzdjem le a vizsgáimat...
