Az hogy melyik érték a helytálló, az attól függ, sikerül-e megoldanom a rejtvényt záros határidőn belül, vagy kezdődhet a fejfalbaverészet.
Igen, rámtört a p'n'c.
Hogy miért, magam sem értem, talán 20 évnyi lövöldözés, bújkálás, és egéragyonkattingatás után végre nyugalomra vágyom.
Syberia, Myst, és semmi más, a Battle.neten lassan lejár a karaktereim érvényessége, de max annyira nézek be, hogy meghosszabbítsam. Egy gőzölgő kávé mellett néha órákig a képernyőt bámulom, és próbálom megfejteni a talányt, ami egyébként pofonegyszerű, csak nekem nem...
Mint a leszokni akaró drogos a napi adagjára, úgy nézek a játék végigjátszására, akarom - de nem, mégsem, magamtól fogom megcsinálni. Néha fizikailag fáj. Nem igaz hogy nem sikerül, már legalább 100x végigmentem azon a rohadt pályán, mindenhova benéztem, hacsak...és akkor hirtelen beugrik valami, kinyílnak az ajtók, a ládák, és a titkos rekeszek, elindul a lift, és a hajó, én pedig mint aki megnyerte a lottóötöst emelem a számhoz a közben jéghideggé vált kávémat..... böeee - ez milyen moslék...
Ami minden P'n'C-ben közös: az az, hogy gyönyörűek. Komolyan mondom, nem láttam még csúnyát közülük.
Kidolgozott részletek, fantáziadús környezet, remek fény, és hanghatások, lehet hogy öregszem, de inkább ez, mint egy akadozó Assasins Creed, csak azért mert trendi. XD (...ezt CheAttitól nyúltam - mármint az XD-t )
Egyenlőre ennyi. Még sosem volt blogom, ez az első. Nem azért, hogy menő legyek, csak úgy...ha nem jön be, legfeljebb nem írok bele. Ez is a rossz idő miatt van.
Eredetileg családi, kirándulós, hegyremenős-gyerekszidós napot terveztem, de ez lett belőle: kockulás, és blognyitás. Boldog Nőnapot
már akinek inge...
