Merthogy vannak szépségei is - na nem a panelnak, az ocsmány - hanem a helynek, ahová a betonkockát fölhúzták. Mivel ma kifejezetten jó az idő, lementünk Petivel kicsit barangolni, és megnézni, hogy kel a természet...nem kisfiam, este nem fekszik le, majd ősszel...nem, te nem ősszel fogsz lefeküdni, hanem délben, és nincs vita!
Bocsi, de ez a gyerek megőrjít néha....szóval ez amolyan fotós post lesz, ha sikerül.

Először is a kilátás:






Az a szép ződ gyep...



Méhecske teleportál egyik pitypangról a másikra:



Lila virág, panel, és manó...:



Hozok neked vijágot:



Hát körülbelül így telt a délelőttöm. Miután a kisfiam lelegelte a fellelhető pitypangok 70%-át, vissza bújtunk a panelkockánkba, ő alszik, (remélem) én pedig azon agyalok, hogy hogyan kellene családi házba költözni. De jó lenne...