Jenn és Tristan árvaként töltött napjai hirtelen véget értek, mikor egy kissé csodabogár tudós, egyedülálló pótapjukként a szárnyai alá vette őket. Az átállás persze nem megy olyan könnyen, így a páros még egy év elteltével sem érzi magát teljesen otthon, és ugyan nincs különösebb gondjuk a különc professzorral, de még nem igazán tudták elfogadni apjuknak. Igazság szerint nem is tudnak róla túl sokat, viszont laborja állandóan zárt vaskapui mögött láthatóan rejteget valamit előlük. Jenn és Tristan a suli helyett többnyire házuk tetején ücsörögve töltik napjaikat, azon panaszkodva, hogy mennyire unatkoznak, de egy nap minden megváltozik.
Míg kiugranak a városba, valaki betör hozzájuk, elrabolja a professzort, és kitárja az eddig állandóan zárt vaskaput, ami mint kiderül, egy földalatti labort rejt egy ősi portállal. A fiatalok pótapjuk nyomában át is lépnek rajta, és egy koboldok uralta világban találják maguk, ahonnan egy kis összetűzést követően kimenekítik a professzor egyik barátját. A rejtélyes tudós úgy fest, régóta segíti a békésebb koboldokat, néhányukat pedig át is menekítette világukba, most azonban ő szorul segítségre. Jenn és Tristan a veszélyekre fittyet hányva fegyvert ragad, és útnak indul, hogy kimentse a professzort, és megfékezze a koboldok baljós tervét.
A Young Souls elképesztő látványával és animációval tényleg olyan hatást kelt, mint egy interaktív mese, és őszintén szólva, simán el is tudnék képzelni belőle egy filmes vagy sorozatos adaptációt. A karakterek és helyszínek egyaránt pompásan mutatnak, az összecsapások mellett pedig szerencsére a látványban gyönyörködni is bőven akad időnk.
Az eleinte fazék sisakban és lábasokból összetákolt páncélban harcba induló párosunkkal oldalnézetes beat ’em up stílusban nézhetünk szembe a koboldok hordáival. Ezt tehetjük egy barátunkkal közösen, vagy akár egyedül is, a két karakter között váltogatva, azonban, bár utóbbi is egész korrektül működik, igazán azért kooperatív módban élvezetes a kaland.
A harcok persze azért csak papíron egyszerűek, ugyanis a pofonok igazságos elosztása mellett életerőnkön kívül állóképességünket is szemmel kell tartani, ami minden kitéréssel és támadással megcsappan, de aztán persze vissza is töltődik. Karakterünk kék kis sávját feltöltve különleges mozdulatokat is bevihetünk, plusz praktikusan a kezünkbe akadó ládákat és csetreszeket is ellenfeleink fejéhez vághatjuk. A legyőzött ellenfelek után járó XP-t egyébként trükkös módon csak eltároljuk, majd a karakter alváskor „emészti” és kapja meg az utána járó esetleges plusz szinteket, valamint ezzel járó státuszpontokat. Az éles küzdelmek mellett a helyi konditerem gépeinek nekifeszülve is felpumpálhatjuk izmainkat, attól függően, hogyan teljesítünk a kapcsolódó minijátékokban.
A Young Souls négy helyszíne kisebb zónákra bontva tárul elénk, melyekben az apróbb gyalogok és főellenfelek mellett kincseket, alapanyagokat és még kiszabadítható NPC-ket is találhatunk. Igazából a játék hossza nagyban függ attól, hogy mennyire merülünk el a szerteágazó pályákban, no meg attól is, hogy milyen sűrűn halálozunk el. Mert a játék bármennyire is érződik könnyűnek, azért bőven tartogat kihívást, egy-egy főellenfele pedig csúnyán el tudja verni rajtunk a port. A gyorsutazásnak köszönhetően persze bármikor oda-vissza ugrálhatunk a két világ között, hogy aztán új felszereléssel és felpumpált szinttel essünk neki újra a döcögősebb akadályok leküzdésének.
A Young Souls egy roppant hangulatos és látványos beat’em up-RPG, ami ugyan egyedül is élvezhető, de inkább társasággal az igazi. Megjelenését és játékmenetét is jól eltalálta a 1P2P csapata. Azonban, bár a nehézség állítható, de időnként még így is kicsit kiegyensúlyozatlannak érződik, valamint itt-ott a zónák és különböző termek sem nagyon térnek el egymástól. Mindezek ellenére azonban a Young Souls egy zseniális darab, amit mindenkinek csak ajánlani tudunk, de leginkább társasággal, ha elviselünk egy kis kihívást.
