A Yakuza-sorozat még 2005-ben kezdte a karrierjét PlayStation 2-n, és a széria az elmúlt tizenhárom évben nem csupán hét fő epizódot, de ugyanennyi spin offot is kitermelt, évadokra nyúló tévésorozatoknak nyújtva konkurenciát csavaros története tekintetében. Habár a Yakuza 6 szerves része az eddigi eseményeknek, és közvetlen folytatása az ötödik résznek, ennek ellenére jó belépési pont lehet azok számára, akik kíváncsiak arra, hogy milyen az, amikor a Sega csapatai szívüket és lelküket beleadva készítenek történetközpontú, sandboxszerű, őrületes minijátékokkal és mellékküldetésekkel megpakolt, komplett pusztakezes harcrendszert is tartalmazó videojátékot.
WELCOME BACK!
Amikor azt írom, hogy történetközpontú, akkor egyáltalán nem túlzok, a sztorinak itt komoly jelentősége van, nem csak alibi, mint mondjuk a Far Cry 5-ben: ez adja az ívét, az egészen sajátos hangulatát a játéknak. Éppen ezért kezdés előtt nem árt kicsit utánanézni, hogy pontosan kicsoda Kazuma Kiryu, akivel a Yakuza 6 nem kevés óráját fogjuk eltölteni. Erre lehetőséget ad a játék kezőképernyőjének egy külön menüpontja, ahol szépen összefoglalják nekünk a korábbi részek cselekményét, illetve maga a program is egy közel egyórás visszaemlékezéssel indul, viszont ez nem sikerült túl jól, mondhatni elég zavaros, szóval, ha valaki tényleg szeretne teljesen képben lenni a képernyőn zajló szereplőkkel és drámákkal kapcsolatban, annak érdemes venni a fáradságot, és kezdésként átrágnia magát az előzményeket felvázoló szövegeken.
A ránk váró sztori évekkel a Yakuza 5 után veszi fel a fonalat, Kazuma frissen szabadul a börtönből, és épp felvenné a kapcsolatot a popsztár karrierjéről lemondó és a Napfény Árvaházba visszatérő lányával, mikor kiderül, hogy a kisasszony (Haruka) egy ideje nyomtalanul felszívódott. Ezt meséli el az első fejezet, ami lényegében egy hosszúra nyúló oktatómód: hősünk visszatér a Kamurocsó negyedbe, és miközben ő nyomok után kutat, mi (újra) megismerkedhetünk a legszükségesebb alapokkal. Felfedezzük a korábbiakhoz képest kicsit átvariált fejlődési- és harcrendszert, begyakoroljuk a menük kezelését, illetve kapunk némi ízelítőt a mellékküldetésekből és őrült minijátékokból, továbbá az elmaradhatatlan étel- és italfogyasztásból is.
Az első nagyobb etap végére előkerül Haruka, aki kómában fekszik egy cserbenhagyásos gázolást követően, de ami ennél is fontosabb, hogy van egy gyermeke. A második fejezet kezdetétől gondját kell viselnünk a csöppségnek, fel kell kutatnunk az apját, továbbá a baleset elkövetőjét, és Yakuza-játékról lévén szó nem maradunk ki a helyi bandaháborúból sem, ahol a helyiek mellett már felbukkan a kínai Szajo triád és a koreai Dzsingveon maffia is. Talán már említettem, de itt tényleg elég fontos a történet…
JAPÁN MÓDI
A Yakuza 6 követi az elődöket, így ismét egy külső nézetes akciójátékot kapunk, ugyanakkor sokkal kompaktabb csomaggal van dolgunk, mint például a tavalyi Yakuza 0 esetében: most egyedül Kazuma Kiryu irányítható, mindössze három nagyobb helyszínt kapunk (Kamurocsó, Onomucsi, Dzsingajcsó), és a harcrendszer is jóval egyszerűbb, mint legutóbb, a különböző stílusoknak például nyoma sincs, így a bunyók során jóval szűkebb repertoár áll a rendelkezésünkre, mint tavaly. Mindez persze nem feltétlenül baj, hiszen a rendszer amellett, hogy egyszerűsödött, bizonyos szempontból javult is: sokkal életszerűbb, mint korábban, ráadásul a felvehető, és a pofozkodásban bevethető tárgyak használata is érezhetően finomodott – mindez persze annak is köszönhető, hogy egészen új játékmotor dolgozik a felszín alatt.
Ami a fejlődést illeti, az megint csak sajátos: lényegében itt is mindenért (fő- és mellékküldetések, passzív kihívások, bunyók, evés, ivás, minijátékok) tapasztalati pontot kapunk, hagyományos szintlépés ugyanakkor nincs, a begyűjtött XP-t azonnal beválthatjuk, ha eléri a fejlődéshez szükséges mennyiséget. A mobiltelefon formájában megjelenő menüben öt kategóriában (Health, Attack, Defense, Evasion, Heat Gauge) erősíthetjük Kiryu alaptulajdonságait, illetve vásárolhatunk harci képességeket (Battle Skills), turbózhatjuk az extra támadásainkat (Heat Actions), az Other Skills menüpont alatt pedig olyan dolgokra költhetünk, mint például a futás erősítése, hogy a hősünk sokkal tovább bírja szusszal, ha nincs kedvünk sétálni a ránk váró helyszínek utcáin.
A történet során rengeteget fogunk mászkálni a különböző helyszíneken, random rosszfiúkat verünk orrba, két sztoriküldetés között pedig elüthetjük az időt a legkülönfélébb minijátékokkal: klasszikus SEGA-programok a játéktermekben, karaoke, livechat lányokkal, akikről a melltartót is ledumálhatjuk, kabaré, cicabár (macskákkal, nem hölgyekkel), sőt, akár gyúrhatunk is, ráadásul ebben az esetben még arra is figyelnünk kell, hogy az edzés után milyen kajákkal tömjük tele magunkat. A kontraszt most is meglehetősen éles az átívelő szál drámai, nem egyszer brutális pillanataihoz képest, és mindezt csak színesít a mellékküldetések repertoárja, ami a viccestől az egészen abszurdig terjed. Ezek a feladatok egészen más élményt nyújtanak, mint a nyugaton készült videojátékok egykaptafa missziói, amik általában csak újabb ellenfelek legyűrését vagy gyűjtögetést jelentenek. A Yakuza 6 küldetései reflektálnak a modern világra, a sorozat korábbi részeihez képest például elég sokszor előtérbe kerülnek a különböző kütyük és technikai vívmányok (például az AI vezérelte virtuális asszisztensek), ugyanakkor minden egyes ilyen feladat egy kidolgozott, kerek történet is egyben, ami nagyban hozzájárul a játék egyedi és tényleg különleges hangulatához.
KELETI ÍZ
Habár az kétségtelen, hogy (már) a Yakuza 6 (is) úgy készült, hogy közeledjen a nyugati igényekhez, azért továbbra is ízig-vérig japán játékkal van dolgunk, így a játékmenet bizonyos részeit, és az elénk táruló világot azért szokni kell. Újoncoknak az első két-három óra kicsit furcsa és lassú lehet, de érdemes türelmesnek lenni, mert, ha túljutunk a bevezetőn és az első pár fejezeten, akkor szépen kinyílik és tempósabbá válik a program, továbbá idővel elérhetővé válnak az olyan lehetőségek is, mint a mellékküldetéseket automatikusan kínáló Trouble applikáció, vagy a klánmenedzselésre és az utcai harcok lebonyolítására alkalmas, lényegében mini stratégiai játékként funkcionáló Clan Builder opció.
A Sega játékában a szabadság ugyan korlátozott egy hagyományos sandbox programhoz képest, ám ettől függetlenül ebben a világban is ugyanúgy el lehet veszni, mint egy Assassin’s Creed: Originsben, vagy a frissen megjelent Far Cry 5-ben, azzal a hatalmas különbséggel, hogy itt nem a hatalmas világ szippant be, hanem a történet, a főhős karizmája és a különlegesen őrült és egyedi atmoszféra. Ezt egyszer mindenkinek érdemes kipróbálni, főleg, ha a tucatprogramoktól eltérő akciójátékra vágyik. A Yakuza 6 ráadásul már csak azért is kiváló kezdési pont – annak ellenére, hogy egy sorozat 7. része –, mert technikailag ez a legkiforrottabb, legszebb és legátláthatóbb epizód, ami az új hús számára hatalmas „segítség” lehet abban, hogy könnyedén elmerülhessen a sorozat nyújtotta (valós és átvitt értelemben is értendő) bűnös élvezetekben.
