Nem is tudom, hol kezdjem. Sokat gondolkodtam, hogy miként vezessem föl a Xenon Racer tesztjét, de arra jutottam, hogy nem kellene nagyon drasztikusan fogalmaznom. Egyrészt egy arcade versenyjátékról beszélünk, másrészt pedig a 3DClouds által megálmodott jövő már „csak” 11 évre van tőlünk, így nagyon nehéz elképzelni, hogy ez valóra válhat. Ebben az alternatív 2030-ban ugyanis elektromos motorokkal hajtott versenygépek szórakoztatják a közönséget, a gazdag gyártulajdonosokat, na és persze lendítik előre az autóipar malmának kerekét is. A kreatív mérnökök valamilyen oknál fogva a xenongázt alkalmasabbnak találják az autók üzemeltetésére, semmint izzókészletekbe fecséreljék el a nemesgázt. Így alakulnak ki ezek az elektroxenon hibridek, melyeket egy külön versenysorozatban mérettetnek meg, ráadásul több géposztályban is. Rám ez a koncepció első körben annyira lehangolóan hatott, mintha a legdurvább rémálmomat öntötték volna játék formájába. Minden környezetkárosító hatása ellenére akkor is a benzin- és dízelmotorok adják a motorsportok sava-borsát, nekem senki ne akarja ezt a badarságot lenyomni a torkomon! Ráadásul elég 11 év arra, hogy mindez valóság legyen? Ok, ott van a Formula E a villanyautóival, a WEC (FIA World Endurance Championship) már évek óta hibridekkel képzeli el és valósítja meg a prototípusversenyzés királykategóriáját, de elég lehet ennyi idő arra, hogy a belső égésű motorokat teljesen száműzzük?
APÁM OLASZ VOLT
Az olasz 3DClouds második játékát tisztelhetjük a Xenon Racerben, először még 2018-ban mutatták be az All-Star Fruit Racing című programjukat, tehát most sem léptek ki a könnyedebb autós műfajból. A stúdió fejlesztői többek között a Microsoft és a Milestone volt munkatársaiból tevődnek össze, de létszámuk nem éri el a 15 főt sem. Ezt azért tartottam fontosnak leszögezni, mert a játékkal kapcsolatos elvárásaimat természetesen ezen tények tudatában határoztam meg.
A rövid bevezető után egy igen impozáns menü fogad bennünket, rengeteg mozgó elemmel, de ami leginkább szívet melengető tény, hogy magyar nyelven is navigálhatunk benne. A letöltés után ez már automatikusan be volt kapcsolva, tehát ha más régióbeállításokkal használjuk a Steamet vagy a konzolunkat, akkor manuálisan kell változtatnunk a magyar feliratért. Igen, a játék népszerűbb konzoljainkon is képviselteti magát, erre a fejlesztőcsapat az első játéka esetében is fordított időt és erőforrásokat. Mindennek a kulcsa a karriermódot jelentő első menüpont, mert ha több autót, tuningalkatrészt és pályát szeretnénk kioldani a többi játékmód számára is, akkor itt kell jól teljesítenünk.
A móka a mai GT autókhoz hasonló kategóriában kezdődik, csak jóval szolidabb hanggal, de annál nagyobb sebességgel. Még ezt el is fogadom, mivel az elektromos erőforrások sokkal több hangot nem fognak kibocsátani. Az is teljesen rendben van, hogy a mozgási energia visszanyeréséből származó lóerőtöbbletet egy boost formájában ellőhetjük, így ha ezt megfelelő ütemben, az ellenfeleinkre odafigyelve adagoljuk, akkor a pódiumon biztosíthatjuk a jó helyünket. Na, de hogy sikerült ezt összehozni a drift intézményével?
AKÁR CSUKOTT SZEMMEL IS
Nos, úgy sikerült, hogy nem a hagyományos KERS működési elvét követi a játék, hiszen annál a fékezésekkor keletkező energia raktározódik el, a Xenon Racer autóinál azonban a drifteléskor létrejött többletet kell jól beosztani. Itt jön tehát be az arcade és az ügyességi vonal a játékmenetbe. A versenyek kezdetekor szinte mindenkit leelőzünk, senkinek nincsenek előre feltöltve az akkumulátorai, kell pár kanyar az üdvösséghez. Ha szerencsések vagyunk, akkor áthaladhatunk a töltést nyújtó kis kapukon, amivel aztán a hosszú egyenesekben nyerhetünk egy-két extra gyorsítást. Semmiképpen ne nyomkodjuk el éles kanyarok előtt, mert a felhasználást nem tudjuk szabályozni, autónk adott egységet fog elpuffogtatni, és addig bizony nagyon gyorsak leszünk.
Ha mégis a falban kötnénk ki, akkor jelentős károk érhetik a versenygépünket, ennek százalékos állását a bal alsó sarokban követhetjük nyomon. Ha elérjük a lenullázott állapotot, akkor egy teljesen új autót kapunk, visszakerülünk a pálya közepére, és gyakorlatilag mindenki le fog minket hagyni. Hasonló érzés, mint amikor kaput tévesztünk a Forza Horizon 4-ben. A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, hogy az Edge módra keresztelt menüben gyakorlunk, megismerjük a pályákat, vagy többször újrakezdjük a nehéznek bizonyuló futamokat, hátha a harmadik-negyedik menetre már sikerül kiismerni a turpisságokat. Itt még versenyezhetünk a klasszikus checkpoint módban és a bizonyos időnként az utolsó versenyző kiesésével járó elimination (a játékban magyarul kizárás) módban. Ehhez rendelkezésre áll 18 megszerezhető autó, melyek között nincsen két egyforma menettulajdonsággal felvértezett példány, viszont ha egyik-másik vezethetetlennek tűnik, akkor szánjunk egy kis időt az alakítgatásukra, hátha számunkra is kezelhető végeredményt tudunk produkálni. Minél többet versenyzünk, annál többet oldunk ki ezekből a lehetőségekből is.
NEONMÁMOR
A jövő városképei sok helyen jelennek meg igen túlvilágított neonerdők formájában. Az ilyen helyszíneken, mint Tokió vagy Dubai ez fokozottan igaz, így az Unreal Engine munkálkodása ellenére is nagyon gyerekcipőben jár a játék képi világa. Kissé túlzó lesz a megállapítás, de a külcsín inkább helytálló volna egy kiemelkedőbb mobilos játékhoz, semmint egy PC-re vagy kurrens generációs konzolokra szánt programhoz. Elutazhatunk többek között még Kanadába, Japánba, Franciaországba és az USA néhány városába is, de a helyenként szép látvány mellett bőven akadnak elhanyagolt részek is. A driftelési mechanizmus kicsit fura, az autó nem mindig hajlandó kidobni a farát, mert a hirtelen kanyarkombinációknál a kontroller képtelen lereagálni a gyors irányváltást. A probléma gyökere ott van, hogy minden irányváltáskor újra kell kezdeni a driftelést a fék és a gáz adagolásának váltogatásával. Magyarul nem tudunk egy bal kanyarban való csúszást könnyen átfordítani jobb irányúra. Említeni kell azonban pozitívumot is. Az AI rendkívül óvatos, az igen vagányan kinéző visszapillantót helyettesítő indikátorból mindig tudjuk, hogy melyik irányból akarnak minket megelőzni. A sokszor igen nagy tempókülönbség ellenére is le tudnak fékezni az ellenfelek, vagy inkább a falba csapódást választják ahelyett, hogy hátulról belénk durrannának.
SZÁRNYPRÓBÁLGATÁS
Nem mondom, hogy nem volt bátor dolog eltérni a meseszerű grafikával felvértezett All-Star Fruit Racing világától, és kreálni egy futurisztikus autós őrületet, de túlzottan okos lépésnek sem tartom ezt a komoly váltást. Valahol mindent el kell kezdeni, ezzel is tisztában vagyok, és a cikk elején taglalt kicsi fejlesztőcsapat lehetőségeivel is. A célokat persze nem látjuk át, az üzleti stratégiát meg annál is inkább felesleges lenne taglalni, hiszen, mint oly sok apró gárdánál, a 3DCloudsnál is a túlélés lehet az egyik fő szempont. Ha a csapat tagjai vevők a jószándékú tanácsokra, akkor a Xenon Racer egy jó irány kezdete is lehet. A Steam Közösségközpontjában található fejlesztői reakciók minőségéből úgy látom, hogy erre teljes mértékben megvan a hajlandóság.
