Ha az ember megpillantja a Viva Pinata borítóját, a monitorokról lopott képeket, esetleg lát egy videót a játékból (netalántán még a rajzfilmet is ismeri, aminek a figurákon kívül sok köze nincs a játékhoz), az joggal kérdezheti: ez most komoly? Vegyem meg? Játsszak vele? Magam is némi szkepticizmussal hallgattam Sasa, Grath, RBaly és Chris beszámolóit, miközben azt ecsetelték nekem, hogy igenis egy remek játékkal van dolgom és ne hagyjam, hogy az elsőre gyerekesnek tetsző design befolyásolja az ítéletemet.

Tény, hogy az első, amivel találkozunk az a gyerekkönyveket és a rajzfilmeket idéző látvány, ami az apokaliptikus csataterekhez és a csernobili pusztulásához szokott játékosoknak elsőre kicsit émelyítő lehet. Ilyenkor persze jönnek a riposztok, hogy de mit keresnének egy kertben a hardcore játékosok, mikor ez egy gyerekjáték. Nos, gyorsan le is szögezném, hogy ez a lehető legnagyobb tévedés a játékot övező hamis próféciák között, s bár valóban nem az FPS őrülteket veszi célba, aki valaha kellemes perceket (órákat, napokat, heteket) töltött a Sim City bármely epizódjával, vagy akár a Simsszel, annak ezt a játékot is mindenképpen ki kell próbálnia.

Ez itt a kert

Visszatérve a kezdetekhez: amint átverekedtük magunkat a színes, majdnem szagos menün, egy kissé elhanyagolt szigeten találjuk magunkat, ahol kapunk egy darabka placcot, azon célból, hogy kialakítsuk rajta a saját kis világunkat. A tutorial kissé idegesítő lehet azok számára, akik elsőre átlátják a szisztémát, akik viszont korrekt betanításra vágynak, azok bizonyosan értékelni fogják. Ezen túra alatt megismerkedünk a létfontosságú eszközeinkkel (ásó, kanna), a lehetséges kertépítési opciókkal (ásás, magvetés) és találkozunk azokkal a személyekkel, akik végigkísérik majd az egész játékot (első rokonunk Leafos, aki mindig hasznos tanácsokkal lát el, a Pináták lakóhelyeit építő mesterember és növénymániás családtagunk, Seedos, akitől a kertünk fejlődéséhez szükséges magokat kapjuk). Miközben nekilátunk a szemétirtásnak és a kapott terület csinosítgatásának, feltűnnek az első Pináták, s ezzel be is indul az élet a kertben, hiszen szinte minden összefügg mindennel, a látogatókra hatással vannak a növények, azok mennyisége és minősége (vagy éppen hiánya), a már feltűnt állatok, és az, hogy a lehetséges kertopciókból (tó, alacsony fű, magas fű) mennyit használtunk fel a birodalmunkban. A cél természetesen tapasztalati pontok szerzése és a szintlépés, amivel magunk is fejlődünk. Minden egyes, a kertben elvégzett cselekedet (ásás, fűnevelés, Pináták becsalogatása, magok elültetése…) számít és ahogy egyre tapasztaltabbak leszünk, úgy nyílnak előttünk újabb és újabb lehetőségek: fejlődik az ásónk (magágyást tudunk készíteni, erősebbet csapunk), az öntözőkannánk, és a szigeten található boltokban is egyre több áru jelenik meg. Vannak ugyanis boltok, sorban nyílnak meg, ahogy egyre fejlettebbek vagyunk, és különböző portékákat kínálnak nekünk (vetőmagok, kerti kellékek, trágyák, Pináták, kerti alkalmazottak és hasonló jóságok). Lévén boltokról van szó, vásárolnunk kell, a két szép szemünkért nem kapunk semmit, s a fizetőeszközünk azok a csokiérmék, amelyeket a kert karbantartásáért, Pináták és növények eladásáért kapunk. Bizony, termelnünk kell ahhoz, hogy eredményesek lehessünk, előbb-utóbb mindenképp szükségünk lesz bizonyos dolgok megvásárlására, így a növényeinket és a Pinátáinkat is úgy kell nevelni, hogy közben tudatában legyünk, ez pénzszerzés is egyben.

Cukorfalatok

Ahogy a program címe is mutatja, a játék alapvetően a Pináták körül forog, mind a kertépítgetés, mind a pénzgyűjtés lényegében azt szolgálja, hogy minél több Pinátát honosítsunk meg a területünkön. Minden papírmasé állatka esetében három feltételrendszert kell teljesítenünk. Az első, hogy egyáltalán felbukkanjanak a kertünk körül, ehhez általában bizonyos méretű zöldterülettel, illetve tóval kell rendelkeznünk, bizonyos esetekben pedig számít, hogy milyen növények vannak a kertünkben. A második szakasz a Pinata kertünkbe csábítása, ami a játék előrehaladtával egyre bonyolultabb feladat. Kezdetben elég egy-két gyümölcs, vagy más növény, később egyre több általunk nevelt palántára lesz szükség, és beindul a biológia is, így például a béka csak akkor ragad meg a portánkon, hogyha elfogyasztott egy már itt élő legyet, s ugyanígy a rókakoma is akkor lesz az albérlőnk, ha már túlesett az első nyuszifalaton. Fel kell tehát készülnünk, hogy egyes egyedeket el fogunk veszteni annak érdekében, hogy a nagyobb, szebb, értékesebb állatkákat a kertünkben tudhassuk. A Pináták jelenléte azonban még nem minden, a harmadik fázis, hogy adott teremtményből kettő is nálunk sündörögjön, és lehetőleg románcra lépjenek – ezt is nekünk kell elősegítenünk. A párzási tánc és a poronty megjelenésének természetesen szintén feltételei vannak, értelemszerűen itt is egyre bonyolultabb, összetettebb feladatok várnak ránk (legalábbis mire elérjük őket, jó pár részfeladatot kell majd teljesítenünk). Minden esetben szükségünk lesz egy fajta szerinti saját házikóra, ahol létrejöhet a nász, továbbá mindenféle szükségleteket kell majd kielégítenünk: gyümölcsök, állatok, egyebek elfogyasztása és társaik. 

Természetesen az élet egy pillanatra sem áll meg, folyamatosan tűnnek fel az újabb egyedek, s ha jól dolgozunk, akkor a kertünk mérete is növekedni fog, új kihívás elé állítva ezzel a játékost. A finomságok persze csak ez után következnek, lehetőségünk van ugyanis új Pinata fajok létrehozására, sőt kedvenceinknek saját nevet adhatunk, és a végletekig díszíthetjük őket mindenféle kiegészítőkkel, a testrészektől a legvadabb fejfedőkig. A folyamatos termelés mellett tehát szakíthatunk arra is időt, hogy teljesen a saját ízlésünkre szabjuk kertünket, ezzel tovább növelve a játék személyes értékét.

Savanyúság

Azonban, ahogy azt már a Hupikék Törpikék is megénekelték anno: az élet nem csak játék és mese. Ahogy az életben, úgy a játékban is feltűnnek a kártevők, hogy lépten-nyomon megsavanyítsák az életünket. Ahogy egyre magasabb szintű kertésszé válunk, úgy nőnek meg a Pinátáinkra vadászó teremtmények, szépséges lényeink ellentettjei, a savanyúk, akik betegséget és halált hoznak állatkáinkra. A gazfickók persze nem kikerülhetetlenek, a program hangjelzéssel figyelmeztet jelenlétükre és ha elég gyorsak vagyunk, akkor lapátunkkal azonnal szétcsaphatjuk őket. Ha bokros teendőink miatt nem érkeznénk időben, még nincs nagy baj, hiszen a savanyú cukrokat, amit egyes lények szórnak el, meg tudjuk semmisíteni, de ha mégsem, a beteg állatkákhoz hívhatunk orvost, aki jó pénzért gatyába rázza a rossz helyen torkoskodó egyedeket. Probléma akkor van, mikor Dastardos is bejáratos lesz a kertünkbe, ő a beteg Pináták szagára jön, s ha nem cselekedünk időben, baltájával felnyitja a magatehetetlen prédákat, rengeteg munkánknak vetve véget ezzel. Állatkáink persze nem csak a különböző gonosz lényektől válhatnak beteggé, ahogy a valóságban is, itt sem szeret mindenki mindenkit, így pártfogoltjaink néha összekapnak, és a verekedés eredménye egy győztes, és egy beteg, akit természetesen szintén a doktorral kell kezeltetnünk. Ha kitapasztaljuk, hogy kik nem férnek meg egymás mellett, akkor taktikusan alkalmazhatunk kerítést, hogy elejét vegyük a Pináták közötti bonyodalmaknak.

Ezen tényezők persze csak olyan „savanyúságai” a játéknak, mint ami egy jó ebédet is igazán ízletessé tesz. Segítségükkel a játék akkor is kihívás marad, mikor már belejöttünk a kertészkedésbe, a rosszakarók jelenléte színesíti a palettát és egy percre sem hagyja ellustulni a játékost.

Kell ez?

Ha a válasz a fentiek alapján nem lenne egyértelmű: persze, hogy kell! Hosszú oldalakon lehetne még ecsetelni a játék erényeit, összetettségét, de a helyünk véges, s bizony azt kell mondanom, hogy az előző számban található bemutatóval együtt sem mondtunk még el mindent. Ami bizonyos, hogy most már én is beállok Sasa, Grath, Chris és Rbaly mellé, és dicsőítem a játékot, értékére mi lehetne nagyobb bizonyíték, mint hogy az első alkalommal leültem elé olyan este kilenc felé, s csupán hajnali négy körül tudtam magukra hagyni Pinátáimat. Mert ez a program játszatja magát: még egy növény, még egy Pinata, na még ezt megveszem, megvárom a következő szintet, őket még pároztatom… s így tovább, szemernyi unalom nélkül, színtiszta szórakozás, igazi stratégia, a lehető legnagyobb lelkesedéssel ajánlom mindenkinek.