Sim City rajongók, városépítő mogulok, Wall Streetre készülődő leendő tőzsdecápák; figyelem! Újabb oktatási segédlet érkezett - igaz némileg kötöttebb formában. Szemben az eddigi képzeletbeli városok szabad építési lehetőségeivel, a Tycoon City sorozat mindig egy valós várost modellez, és annak földrajzi-gazdasági lehetőségei között kell megtalálnunk a számításunkat. A széria első részében ez New York - és el sem lehetne képzelni jobb kezdetet, mint a város, ami sohasem alszik!
Alapkőletétel
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen biztosan akad olyan ember a bolygó valamely eldugott zugában, aki még sosem látott Sim City játékot. A kedvükért alapozzunk kicsit: az ilyen, hivatalosan üzleti szimulátornak keresztelt kategóriában (bár többnyire polgármester-szimulátornak nevezik) a célunk, hogy egy város minden nyűgét a nyakunkba véve, működőképes települést hozzunk létre. Aztán később, ha már nem omlik össze félóránként a tömegközlekedés, ha a mentők és a rendőrség időben érnek el a legtöbb helyszínre, és ha már nem tüntetnek elégedetlenkedő munkások nap mint nap a városháza előtt… nos akkor megpróbálhatjuk gazdaságilag nyereséges vállalkozássá tenni városunkat.
Mivel ezúttal konkrét helyszínünk van, a valóságból is vehetünk át taktikákat New York irányítása kapcsán. A metropolis pénzügyi motorja a felhőkarcolókkal övezett Wall Street, de könnyű nyereség ígéretével kecsegtetnek a nightclubok, az elegáns éttermek, a divatcégek, és az építőipari vállalatok is. Bár a terület formája adott (Manhattan szigete), az hogy mit hová építünk, teljesen ránk van bízva (ellenkező esetben nem lenne valami kreatív a játék…). Kezdetben csak egy kisebb körzet beépítésére van lehetőségünk (és pénzünk), később azonban, ahogy egyre sikeresebben vesszük az akadályokat, terjeszkedni fogunk, és egyre újabb körzetek felett vehetjük át az irányítást.
Hámozzunk almát!
Bár a közüzemi hálózat megteremtése és a közellátás kialakítása nagyon fontos dolgok egy formálódó város életében, mi mégis inkább egy ötcsillagos szálloda és étteremkomplexum fejlődésén keresztül nézzük meg a Tycoon City felépítését. Nagyon fontos, hogy melyik városrészben helyezzük el épületünket, hiszen egy luxusbár megnyitása a munkásnegyed szívében nem tűnik hamar megtérülő befektetésnek. Ha sikerült a milliomos playboyok teniszklubjának és golfpályáinak tőszomszédságában üres telket találnunk, kezdődhet az építkezés. Arra azonban készüljünk fel, hogy - hacsak nem tudunk hétszámjegyű marketingkeretből kihozható nyitóbulit szervezni - eleinte nem számíthatunk teltházra, és pár hétig még felesleges a buszok járatsűrítése is a környéken.
Hasznos, ha a környező infrastruktúrát is sikerül fejleszteni, és a hasonló vásárlói rétegek kiszolgálására egyéb üzleteket is fel tudunk húzni (mondjuk egy kávéház, egy elegáns fodrászüzlet, egy igényes pihenőpark vagy egy színház), gondoljunk csak a Westend minivárosára. Fontos, hogy később se hanyagoljuk el meglévő épületeinket - tipikus hiba, amikor a harácsoló terjeszkedés jegyében hagyjuk szépen leamortizálódni kezdeti városrészünket, hiszen némi csinosítás, bővítés után (esetünkben mondjuk ételspecialitásokkal, vagy villogó neonreklámok felszerelésével) a korábban éppen önfenntartó vállalkozás is aranytojást tojó tyúkká válhat.
Egy idő után aztán öngerjesztővé válik a folyamat: ha híre megy a vállalkozásnak, egyre többen fogják látogatni, messzi városrészekből is odautazgatnak az emberek, vagy megpróbálnak a közelbe költözni. Ettől aztán felmegy az ingatlanok értéke, magasabb adókat vethetünk ki (legalább a megnövekedett forgalom okozta kátyúkat lesz miből kijavítani), és ha sikerül igazi nevezetességgé faragni - bár erre főleg a valóságban is híres helyszíneknek van esélye (pl. Times Square) - amikhez tetemes mennyiségű nevezetesség-pontot kell összegyűjtenünk, előbb-utóbb a turisták is állandó bevételi forrást jelenthetnek önkormányzati kasszánk számára.
Százezer ügyfél
A Tycoon Cityben nem kevesebb mint 100 ezer emberke igényeit kell megpróbálnunk eltalálni, és hogy ez mennyire így van, arra remek példa, hogy a csoportos kijelölések és statisztikák böngészése mellett bármelyik lakosra rákattinthatunk, aki elmeséli vágyait és panaszait. A sikerhez állítólag több mint 50 különféle módon juthatunk el, jelentősen megnövelve ezzel a Tycoon City újrajátszási értékét.
A 12 körzetre (belváros, olasz és kínai negyedek stb.) osztott város teljes egészében, összes épületével egyetemben 3D-s megjelenítést kapott, amik között számos híres helyszínt is felfedezhetünk (Szabadság-szobor, Empire State Building, Madison Square Garden stb.). Persze ezekhez előbb részsikereket kell elérnünk, ami nevezetesség-pontok formájában realizálódik. Kellő kitartással összegyűjthetünk egy hálaadás-napi felvonulásra valót, jelentős turistabevételt gerjesztve általa.
Előre az első milliárdért!
Ha nem Sandbox módban játszunk - ami tulajdonképpen az ismerkedésre, kísérletezésre van kitalálva, hiszen minden erőforrás a rendelkezésünkre áll -, hanem hozzáfogunk New York felépítésének (Build New York mód), néhány dolgot nem árt észben tartanunk. Mielőtt karrierünk megállíthatatlan magasságokba emelkedne, meg fogjuk tanulni, hogy ne idegesítsük fel a közvetlen szomszédságot (arra ott a Pokoli szomszédok…), és a konkurencián sem árt rajta tartani a fél szemünket. Ha valamely üzleti ellenfelünk - akik akár 99-en is lehetnek, és éppen aktuális sorrendjüket egy top 10-es listán láthatjuk - sikeres körzetet hoz létre, ne legyünk restek néhány üzletet elhelyezni a központban, hadd örüljenek a népek a piaci versenynek.
Kukacos alma
Néhány szót a technikai kivitelezésről: a grafikus motor igazán szép városképet varázsol elénk, főleg ha a távlati nézőpontból lezoomolunk a kevésbé használható, ugyanakkor nagyságrendekkel látványosabb utcaszintre. Több ezer épület és jármű biztosítja a kellő változatosságot, és a fény-árnyék játékon túl a (gyalogos és jármű-)forgalom mértéke is figyelembe veszi a napszakok változását. Az egeres irányítás és a 3D-s terep kombinációjaként mindent körbejárhatunk, semmi sem maradhat rejtve vizslató tekintetünk elől, így pl. időben felfedezhetjük, ha valaki minket lejárató plakátokat akar elhelyezni a tömegközlekedési járműveken.
Említettem, hogy ha megkérdezzük tőlük, a lakosok elmondják minden bújuk-bajuk: ezt szó szerint kell érteni, kellemes meglepetés volt, hogy beszélni is tudnak, ugyanakkor néhány óra intenzív játék után ez már meglehetősen felesleges, sőt idegesítő tulajdonsággá bírt válni. Az egyéb hangok jól kiegészítik, erősítik a város élő jellegét, míg a zene átlagosan kellemes aláfestést biztosít.
Írta: Julius
Alapkőletétel
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen biztosan akad olyan ember a bolygó valamely eldugott zugában, aki még sosem látott Sim City játékot. A kedvükért alapozzunk kicsit: az ilyen, hivatalosan üzleti szimulátornak keresztelt kategóriában (bár többnyire polgármester-szimulátornak nevezik) a célunk, hogy egy város minden nyűgét a nyakunkba véve, működőképes települést hozzunk létre. Aztán később, ha már nem omlik össze félóránként a tömegközlekedés, ha a mentők és a rendőrség időben érnek el a legtöbb helyszínre, és ha már nem tüntetnek elégedetlenkedő munkások nap mint nap a városháza előtt… nos akkor megpróbálhatjuk gazdaságilag nyereséges vállalkozássá tenni városunkat.
Mivel ezúttal konkrét helyszínünk van, a valóságból is vehetünk át taktikákat New York irányítása kapcsán. A metropolis pénzügyi motorja a felhőkarcolókkal övezett Wall Street, de könnyű nyereség ígéretével kecsegtetnek a nightclubok, az elegáns éttermek, a divatcégek, és az építőipari vállalatok is. Bár a terület formája adott (Manhattan szigete), az hogy mit hová építünk, teljesen ránk van bízva (ellenkező esetben nem lenne valami kreatív a játék…). Kezdetben csak egy kisebb körzet beépítésére van lehetőségünk (és pénzünk), később azonban, ahogy egyre sikeresebben vesszük az akadályokat, terjeszkedni fogunk, és egyre újabb körzetek felett vehetjük át az irányítást.
Hámozzunk almát!
Bár a közüzemi hálózat megteremtése és a közellátás kialakítása nagyon fontos dolgok egy formálódó város életében, mi mégis inkább egy ötcsillagos szálloda és étteremkomplexum fejlődésén keresztül nézzük meg a Tycoon City felépítését. Nagyon fontos, hogy melyik városrészben helyezzük el épületünket, hiszen egy luxusbár megnyitása a munkásnegyed szívében nem tűnik hamar megtérülő befektetésnek. Ha sikerült a milliomos playboyok teniszklubjának és golfpályáinak tőszomszédságában üres telket találnunk, kezdődhet az építkezés. Arra azonban készüljünk fel, hogy - hacsak nem tudunk hétszámjegyű marketingkeretből kihozható nyitóbulit szervezni - eleinte nem számíthatunk teltházra, és pár hétig még felesleges a buszok járatsűrítése is a környéken.
Hasznos, ha a környező infrastruktúrát is sikerül fejleszteni, és a hasonló vásárlói rétegek kiszolgálására egyéb üzleteket is fel tudunk húzni (mondjuk egy kávéház, egy elegáns fodrászüzlet, egy igényes pihenőpark vagy egy színház), gondoljunk csak a Westend minivárosára. Fontos, hogy később se hanyagoljuk el meglévő épületeinket - tipikus hiba, amikor a harácsoló terjeszkedés jegyében hagyjuk szépen leamortizálódni kezdeti városrészünket, hiszen némi csinosítás, bővítés után (esetünkben mondjuk ételspecialitásokkal, vagy villogó neonreklámok felszerelésével) a korábban éppen önfenntartó vállalkozás is aranytojást tojó tyúkká válhat.
Egy idő után aztán öngerjesztővé válik a folyamat: ha híre megy a vállalkozásnak, egyre többen fogják látogatni, messzi városrészekből is odautazgatnak az emberek, vagy megpróbálnak a közelbe költözni. Ettől aztán felmegy az ingatlanok értéke, magasabb adókat vethetünk ki (legalább a megnövekedett forgalom okozta kátyúkat lesz miből kijavítani), és ha sikerül igazi nevezetességgé faragni - bár erre főleg a valóságban is híres helyszíneknek van esélye (pl. Times Square) - amikhez tetemes mennyiségű nevezetesség-pontot kell összegyűjtenünk, előbb-utóbb a turisták is állandó bevételi forrást jelenthetnek önkormányzati kasszánk számára.
Százezer ügyfél
A Tycoon Cityben nem kevesebb mint 100 ezer emberke igényeit kell megpróbálnunk eltalálni, és hogy ez mennyire így van, arra remek példa, hogy a csoportos kijelölések és statisztikák böngészése mellett bármelyik lakosra rákattinthatunk, aki elmeséli vágyait és panaszait. A sikerhez állítólag több mint 50 különféle módon juthatunk el, jelentősen megnövelve ezzel a Tycoon City újrajátszási értékét.
A 12 körzetre (belváros, olasz és kínai negyedek stb.) osztott város teljes egészében, összes épületével egyetemben 3D-s megjelenítést kapott, amik között számos híres helyszínt is felfedezhetünk (Szabadság-szobor, Empire State Building, Madison Square Garden stb.). Persze ezekhez előbb részsikereket kell elérnünk, ami nevezetesség-pontok formájában realizálódik. Kellő kitartással összegyűjthetünk egy hálaadás-napi felvonulásra valót, jelentős turistabevételt gerjesztve általa.
Előre az első milliárdért!
Ha nem Sandbox módban játszunk - ami tulajdonképpen az ismerkedésre, kísérletezésre van kitalálva, hiszen minden erőforrás a rendelkezésünkre áll -, hanem hozzáfogunk New York felépítésének (Build New York mód), néhány dolgot nem árt észben tartanunk. Mielőtt karrierünk megállíthatatlan magasságokba emelkedne, meg fogjuk tanulni, hogy ne idegesítsük fel a közvetlen szomszédságot (arra ott a Pokoli szomszédok…), és a konkurencián sem árt rajta tartani a fél szemünket. Ha valamely üzleti ellenfelünk - akik akár 99-en is lehetnek, és éppen aktuális sorrendjüket egy top 10-es listán láthatjuk - sikeres körzetet hoz létre, ne legyünk restek néhány üzletet elhelyezni a központban, hadd örüljenek a népek a piaci versenynek.
Kukacos alma
Néhány szót a technikai kivitelezésről: a grafikus motor igazán szép városképet varázsol elénk, főleg ha a távlati nézőpontból lezoomolunk a kevésbé használható, ugyanakkor nagyságrendekkel látványosabb utcaszintre. Több ezer épület és jármű biztosítja a kellő változatosságot, és a fény-árnyék játékon túl a (gyalogos és jármű-)forgalom mértéke is figyelembe veszi a napszakok változását. Az egeres irányítás és a 3D-s terep kombinációjaként mindent körbejárhatunk, semmi sem maradhat rejtve vizslató tekintetünk elől, így pl. időben felfedezhetjük, ha valaki minket lejárató plakátokat akar elhelyezni a tömegközlekedési járműveken.
Említettem, hogy ha megkérdezzük tőlük, a lakosok elmondják minden bújuk-bajuk: ezt szó szerint kell érteni, kellemes meglepetés volt, hogy beszélni is tudnak, ugyanakkor néhány óra intenzív játék után ez már meglehetősen felesleges, sőt idegesítő tulajdonsággá bírt válni. Az egyéb hangok jól kiegészítik, erősítik a város élő jellegét, míg a zene átlagosan kellemes aláfestést biztosít.
Írta: Julius
