Minden téren páratlan játékot szeretett volna alkotni a spanyol Undercoders csapata, és különösebb háttérinformációk nélkül, már első ránézésre is azt mondanánk, hogy ez bizony sikerült nekik. Az egész mű az európai képregények stílusában pompázik, a karaktereken és a háttereken át a különböző párbeszédes panelekig és hangeffektekig, amiket olyan régebbi klasszikusok inspiráltak, mint a Tintin kalandjai vagy az Asterix. A látvány egyediségére tehát biztosan nem lehet panaszunk, de vajon más téren is sikerült valami sajátosat összehozni?
Kincsvadászok akcióban
Történetünk főszereplői Marie Taylor, egy ügyes és fürge parkourben jártas kincsvadász, valamint James Andrew, történész, aki a kis csapat esze is. Ők ketten már hosszú évek óta egymást kiegészítve próbálnak meg minél több ókori ereklyét összegyűjteni. Legújabb állomásuk Santorini, ahol egyszer csak kiemelkedik egy hatalmas sziget a tengerből. Több sem kell hőseinknek, hogy azonnal útnak induljanak, feltérképzeni a terepet, amiről hamar kiderül, hogy az ősi, minószi civilizációhoz kapcsolódik, és teli van kincsekkel, történelmi leletekkel, rejtvényekkel és rejtélyekkel. De a megszokottól eltérően a mi dolgunk nemcsak annyi, hogy szépen, lineárisan felfedezzük a területet, összeszedjük a tárgyakat és megoldjuk a különböző fejtörőket, hiszen akkor semmi egyedi nem lenne az egészben. Amivel a készítők megfűszerezték játékukat, az nem más, mint egy, a végtelenségig ismétlődő timeloop.
És minden egy BUMM-al kez... végződött
Hőseink hatalmas robajra ébredtek, Santorini szigetén. Megint. Megint. Megint. És így tovább, de valami azért mégiscsak különbözik ezekben a látszólag ugyanolyan napokban. Ez nem más, mint a vízből kiemelkedett sziget nálunk lévő térképe, ami mindig az előző nekifutásunk alapján frissül és bővül. Minden reggel ennek az újonnan megjelent földdarabnak valamelyik véletlenszerű pontján landolunk, ahonnan aztán nekikezdhetünk a felderítésnek és az információgyűjtésnek. A rendelkezésünkre álló idő attól függ, hogy addig mennyi kincset sikerült összeszednünk, ugyanis a következő körben, pár másodperccel mindegyik megdobja a rendelkezésünkre álló limitet, ami átlagban negyed óra körül van. Ebben a kb 15-20 percben kell kihoznunk a maximumot mindenből. Ez egyébként sem hangzik egyszerűnek, pláne, hogy még azzal is értékes másodperceket vesztünk, ha magasról lezuhanunk, vagy lövést kapunk.
Bizony, lövést, mert nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek a sziget felkeltette az érdeklődését, felfegyverkezett csapatával Marie egyik régi ismerőse is a fellelhető zsákmányokra pályázik. Harcolni (sajnos?) nem tudunk velük, így nekünk csak a futás és a kerülgetés marad, viszont innentől kezdve válik 3 részre a sztori. A jelenben elsősorban rejtélyeket kutatunk, másodsorban a különböző visszaemlékezésekből körvonalazódik Marie és James különálló és közös múltja, végül pedig folyamatosan informálódunk ennek a letűnt kultúrának a történelméről (ettől egy kicsit tartottam, hogy majd minden második szót szótáraznom kell, de teljesen érthető, érdekes és hétköznapi módon van tálalva).
A felfedezhető terület hatalmas, és bár helyenként elég kusza, de Marie gyorsaságának és fürgeségének hála viszonylag gyorsan el tudunk jutni egyik helyszínről a másikra. A térkép informatív, az irányítás pedig nagyon jól sikerült, az animációk szépek és folyamatosak, így erre a részre tényleg nem lehet semmi különösebb panaszunk, a különböző feladatok viszont néhol annál nehezebbek lettek.
Igazi rejtett kincs
Időre rejtvényeket megoldani nem egyszerű, főleg úgy, hogy következő nap feltehetőleg a sziget egy teljesen más pontján fogjuk találni magunkat. A könnyebb navigálás érdekében a térképen mindent megjelölhetünk különféle motívumokkal/szimbólumokkal, de ember legyen a talpán, aki 3-4 loop (vagy 1-2 nap szünet) után még pontosan emlékszik, hogy melyik mit takart. A játék úgy van megtervezve, hogy minden rejtvényt többször kelljen megcsinálni, mert először valószínűleg úgy sem találunk meg hozzájuk mindent, beleférve közben az időlimitbe is. A sok apró fejtörő között az a fő feladatunk, hogy felfedjük azokat a kulcseseményeket amik segítségével a történet végére érhetünk, hogy legutolsó nekifutásra már csak azokat kelljen teljesíteni.
Mindebből következik, hogy a Treasures of the Aegean nem kifejezetten egy nehéz nap utáni, 5-10 perces kikapcsolódásra lett tervezve, avagy erre a játékra bizony rá kell szánni az időt, és bele kell merülni. Hogy ez pozitívum vagy negatívum, azt mindenki döntse el maga, de a kalandjátékok és platformerek szerelmesei valószínűleg nem fognak csalódni ebben az igazán egyedi versenyfutásban az idővel.
