Ahogy az évek során fogyatkozni kezdett a szabadidőm azon része, amit tisztán játékokkal tölthetek, megtanultam szeretni azokat a programokat, amik egy-két nap, esetleg egy délután alatt teljesíthetők. Félreértés ne essék, jobban szeretem az ennél hosszabb, a játékórák terén két számjegyű alkotásokat, és igénylem a monumentális méretekkel rendelkező címeket is, de kétségtelenül jólesik a kis szívemnek, ha egy nap alatt ki tudok pipálni valamit az egyre nagyobb méretűre duzzadó kollekciómból. Szerintem semmi baj nincs azzal, ha gyorsan kivégezhető egy játék, ha ehhez minőségi és szórakoztató körítés jár, hiszen az sem jó, ha a fejlesztőknek kényszerből kell rétestészta módjára kinyújtani a történetet, vagy alibiből hozzácsapni még pár pályát, hogy elérjenek valamilyen mondvacsinált kvótát. A minőség kontra mennyiség egyensúlya ez, amit az ügyes csapatok nagyon jól be tudnak lőni, ám sokan elhasalnak ezen – utóbbi csoportba tartozik a Gatling Goat Studios is, amely a rövid és a játékmenet terén sovány Traverserrel jelentkezett.
UTAZÓ
A játék története szerint a Nap kialudt, így az emberiség megmaradt tagjai mélyen a föld alá menekültek, ahol bolygónk belső hőjéből táplálkozva elporoszkálhatnak, ám az élet cseppet sem könnyű, az utolsó, még valamilyen szinten működő város, Brimstone pedig a forradalom peremén táncol. A gazdag- és szegénynegyedre, pontosabban egymással párhuzamos, átjárók segítségével megközelíthető világra osztott város lakói felett a zsarnoki Raven Corporation uralkodik, amely a rendelkezésre álló levegő elosztásával gyakorolja hatalmát – a vállalat természetesen a tehetősebb lakókat részesíti előnyben, míg a fulladozó szegényeket katonáival tartja kordában. A játék során az elit, a világok között szabadon utazó traverserek tagjává válva csöppenünk bele a konfliktusba, hogy aztán az ellenállásnak dolgozva felszabadítsuk az elnyomás alatt szenvedőket, és fényt derítsünk a Raven Corporation szörnyű titkára.
A helyszín és a felütés egy tagadhatatlan orwelli miliőt kapott, amit rajzfilmes stílusban megálmodott lakókkal és kellőképpen változatos pályákkal fejeltek meg az alkotók, ám ennek kezdeti varázsa hamar elillan, mikor világossá válik, hogy a hozzá kitalált játékmenet már cseppet sem sikerült olyan jól, mint a világ felépítése. Hősünk egyetlen eszköze a kezére húzott Gravity Glove, amivel különböző tárgyakat mozgatva juthatunk tovább az elénk görgetett akadályokon, ennek használata azonban nehézkes, amin csak ront az átgondolatlan és egyáltalán nem szerkeszthető gombkiosztás. Minden, egyébként nevetségesen könnyű feladvány vagy bossharc megoldása a kelleténél jóval több, önhibámon kívüli ügyetlenkedéssel járt, de hasonlóan esetlen a lopakodás a buta mesterséges intelligencia miatt, illetve említhetném még a platformszekciókat is, amikhez nem volt szerencsés választás az izometrikus nézet. Mindezen kívül a történet egy-két mellékmissziót leszámítva teljesen lineáris, így aki szeretné önállóan felfedezni a játékvilágot, az csalódni fog.
FULLADÁS
A Traversert összesen három és fél óra alatt teljesítettem, anélkül, hogy kapkodtam volna (ha gyűjtögethető tárgyakra hajtasz, akkor öt óra is kellhet hozzá), ennyi pedig még nekem is kevés – és ha az összképet nézem, akkor inkább volt ez időpocsékolás, mint kielégítő kaland. A Gatling Goat Studios munkáját röviden elszalasztott lehetőségként tudnám jellemezni, hiszen a kliségyűjteménnyé süllyedő történetből sokkalta többet ki lehetett volna hozni, még úgy is, hogy ismerős panelekből építkeztek, ami pedig a játékmenetet illeti, az egyszerűen fárasztó lett, az egyedüli kihívást kizárólag a bénácska kezelés jelenti. Kár érte.
