Ha vonatszimulátorokról van szó, akkor a műfaj kedvelői az OpenBVE, a Train Simulator-széria vagy a Trainz-sorozat adta triumvirátus valamely tagjának járataira váltanak jegyet – nem meglepő hát, hogy a TS15 tavaly szeptemberi startja után az ex-Auran tagokból álló N3V erősen nekifeküdt a Trainz-széria legfrissebb tagjának. A 2001 óta közlekedő virtuálisterepasztal-sorozat legfrissebb (minden tekintetben új generációsnak beharangozott) darabját így alapos Kickstarter-kampány és egy közel egyéves bétatesztelés előzte meg – nos, ez utóbbi az, amiből jelenleg kb. semmit nem érezni.
Pályafelújítás?
Jó, kicsit talán túloztam fentebb, mivel ha van terület, ahol a TrainZ: A New Era (TANE) brillírozik, és ez a fizika, itt ugyanis az új etap tényleg feladta a leckét a konkurenciának. A másodpercenként 30-szor kalkuláló réteg ugyanis nem viccel, a kezelésbe vett szerelvények szimulálásánál tucatnyi menettényezőt vesz figyelembe a vonat teljesítményétől a kocsik tömegén és gördülési ellenállásán át a sínszakasz gradienséig és a síntapadásig, teszi mindezt ráadásul egy valós időben konfigurálható keretrendszerbe foglalva, ami nem mellesleg a végletekig egyszerűsíthető is (szóval, ha akarjuk, az alap pártucat gomb helyett akár néggyel is simán elvezethetünk bármilyen vasat).
A kezelésbe vehető lokomotívok szintén szemnek kedvesek, de a Deluxe változattal érkező pályák változatosságát sem érheti panasz: kora huszadik századi ausztrál vonalak, 1970-es évekbeli angol-skót szakaszok, és persze Amerika integet vissza álmainkban és a képernyőn, de még egy garázsban felhúzott kisterepasztal is befért a kínálatba, a pályaszerkesztő kiismerése után tehát a kreatív modellezőknek ezúttal is csak az elérhető modellek és telepített DLC-k szabnak határt.
Elkopott sínek
A baljós MÁV-os életérzés igazából ott kezdődik, hogy a fentiekből játék közben szinte semmi sem jön át a gyanútlan masinisztának, dacára ugyanis az elvileg teljesen újraírt grafikusmotornak, az E2 Engine hihetetlen gyalázatosan szerepel. Kezdjük ott, hogy a nagy dérrel-dúrral beharangozott új effekteket (pixelenkénti megvilágítás, javított árnyékok, HDR stb.) a kezdőtartalom alig használja ki, az alap pályák zöme ugyanis a korábbi részek tartalmából építkezik (vagy egy az egyben egy régebbi etapból emelték át), a vizuális összhatás így nemhogy az elfogadható, de a tíz évvel ezelőtti átlagot is alig ugorja meg. A vonatokat kivéve tehát a látvány sivár, de ez a gépigényen egyáltalán nem érződik: a GTA V-öt Ultra részletességen kacagva futtató gépemen a TANE beállítástól függetlenül 15-20 fps-sel fut. Az engine azonban nem csak ezen a téren „trainwreck” (ahogy az angol mondaná a csődtömegre): a pályákat öt percig tölti, a belső és külső nézetek között váltva mindig másodpercekig pakolja újra a textúrákat, mellé pedig iszonyatosan instabil is – nem egyszer dobott ki 40-60 perc játék után, ami egy átlag 60-90 perces menet esetén nem túl megnyugtató.
Vágányzár
Az N3V-nek a fentiek mindenesetre nem szegték kedvét, az eddig kiadott csenevész hotfix mellett ugyanis már most 120 eurónyi DLC kapható a játékhoz (eme ár felét mondjuk megspórolhatjuk, ha a 62 eurós Deluxe kiadásra ruházunk be), aki pedig mindenképp TANE-zni akar, muszáj a zsebébe nyúlnia, lévén a visszafelé kompatibilitás ígéretének dacára rengeteg korábbi mod nem működik az új változattal. Noha a fizikai réteg kitűnő újításai okán gyanítom, hogy a játékban később lehet potenciál, az fix, hogy jelen formájában sem újoncoknak, sem ős-Trainz masinisztáknak nem ajánlott a friss rész – mindkét csoport jobban jár, ha inkább a konkurencia termékeivel vagy a Trainz 12-vel üti el az időt, amíg befejeződik a karbantartás.
