Ha esetleg nem vagy képben a Katamari-játékokat illetően, akkor itt egy kis gyorstalpaló. A Katamari egy ragadós golyót takar, amihez szinte minden létező dolog odatapad, minek köszönhetően a labdacs egyre nagyobbra duzzad. A játék lényege tulajdonképpen annyi, hogy a golyót irányítva egyre több cuccot szedjünk fel, és így egyre nagyobbra növesszük azt. Kezdetben persze csak egész kicsi dolgok tudnak a Katamarinkra tapadni, de ahogy haladunk előre a játékban, úgy lesz lehetőségünk egyre nagyobb objektumokat „bekebelezni”, és itt a nagy tényleg nagyot jelent, tehát nyugodtan ideképzelhettek házakat vagy akár hidakat is. Habár elsőre ennek nem sok értelme van, de a japán fejlesztők ezt az elborult alapötletet is képesek voltak játékká formálni és célokkal megtölteni, és ha az ember egyszer belekezd a Katamari gurigázásába, utána már nehéz lesz abbahagyni.
Nincs ez másképp a Vitás Touch My Katamari esetében sem, ahol összesen 15 pálya várja, hogy végigromboljunk rajtuk. A fő feladatunk szinte minden esetben az, hogy adott idő alatt adott méretűre duzzasszuk a golyónkat, ám a „küldetések” során oda kell figyelnünk egyéb célokra is, így ha például sportos Katamarit szeretnénk, akkor az ehhez kapcsolódó tárgyakra kell „ráhajtani”, ha viszont gyerekeset, akkor a játékokat és az édességeket kell előnyben részesítenünk. A játék a gyűjtögetést és a duzzadást követően értékeli a teljesítményünket, és cukorkákkal jutalmaz minket, amit aztán új zenékre, speciális játékmódokra, vagy éppen kismillió hacukára költhetünk.
A játékélmény számottevően nem változott a 2004-es alapjátékhoz (Katamari Damacy) képest, egyedül az irányítás finomodott kicsit (már ugrálhatunk is, illetve az érintőképernyő segítségével akár több irányba is nyújthatjuk a golyónkat), minden más (a dizájn, az átvezetők, a feladatok) viszont maradt a régiben. A teljesen abszurd, de mégis aranyos hangulat továbbra is jelen van, azonban az újdonságok hiánya miatt az új epizódnak enyhén rókabőr szaga van, arról nem is beszélve, hogy számos opció (kooperatív, kompetitív mód) teljesen kimaradt a programból. Ennek ellenére a Touch My Katamari még mindig jópofa szórakozás, felüdülés a megszokott kínálathoz képest, de egy kis vérfrissítést, több és nagyobb pályákat, illetve mindenféle extra funkciókat azért még el tudtunk volna viselni.
Nincs ez másképp a Vitás Touch My Katamari esetében sem, ahol összesen 15 pálya várja, hogy végigromboljunk rajtuk. A fő feladatunk szinte minden esetben az, hogy adott idő alatt adott méretűre duzzasszuk a golyónkat, ám a „küldetések” során oda kell figyelnünk egyéb célokra is, így ha például sportos Katamarit szeretnénk, akkor az ehhez kapcsolódó tárgyakra kell „ráhajtani”, ha viszont gyerekeset, akkor a játékokat és az édességeket kell előnyben részesítenünk. A játék a gyűjtögetést és a duzzadást követően értékeli a teljesítményünket, és cukorkákkal jutalmaz minket, amit aztán új zenékre, speciális játékmódokra, vagy éppen kismillió hacukára költhetünk.
A játékélmény számottevően nem változott a 2004-es alapjátékhoz (Katamari Damacy) képest, egyedül az irányítás finomodott kicsit (már ugrálhatunk is, illetve az érintőképernyő segítségével akár több irányba is nyújthatjuk a golyónkat), minden más (a dizájn, az átvezetők, a feladatok) viszont maradt a régiben. A teljesen abszurd, de mégis aranyos hangulat továbbra is jelen van, azonban az újdonságok hiánya miatt az új epizódnak enyhén rókabőr szaga van, arról nem is beszélve, hogy számos opció (kooperatív, kompetitív mód) teljesen kimaradt a programból. Ennek ellenére a Touch My Katamari még mindig jópofa szórakozás, felüdülés a megszokott kínálathoz képest, de egy kis vérfrissítést, több és nagyobb pályákat, illetve mindenféle extra funkciókat azért még el tudtunk volna viselni.
