Ha azt nézzük, hogy hány MOBA van a piacon, természetesen igen: még az Electronic Arts is megpróbált versenybe szállni a League of Legendsszel és a Dota 2-vel, de már azelőtt feladták a harcot, hogy az egyáltalán elkezdődött volna, így semmiképp sem a CD Projekt RED-től vártuk azt, hogy ők is fejest ugranak egy olyan stílusba, ami igazából már évekkel ezelőtt elérte a csúcspontot a megmozgatható tömeget tekintve. Mindez igaz lenne akkor, ha a Witcher: Battle Arena tényleg közvetlen a legnagyobbakkal rivalizálna – de okosan nem teszi: a Witcher MOBA kizárólag Androidra és iOS-re jelent meg, és szinte nulla százalék az esély arra, hogy ez valaha is változzon.
MO'BA
Ez pedig már csak azért is remek döntésnek bizonyult, mert így a Witcher MOBA-nak a tradicionális MOBA-szabályokhoz sem kell igazodnia, hiszen a platformon nincs riválisa, és igazából maga a műfaj sem nagyon működne telefonon és érintőképernyőn: a játéktér kisebb, az irányítás klasszisokkal nehezebb, ha pedig még egy DOTA-szintű összetettséget is ráeresztenének, akkor aztán végképp befuccsolna az egész.
Így igazából nem lehet hagyományos értelemben vett MOBA-nak nevezni, sőt, az eleddig nem létező „stratégiai szerepjáték arénaharc” sokkal megfelelőbb leírása lenne. Két darab, egyenként három főből álló csapat ereszkedik le egy zsebkendő méretű arénába, ahol nincsenek sávok, falak vagy épp tornyok, csupán három, egymástól karnyújtásnyi távolságra lévő pont, melyeket el kell foglalni. Mindkét oldal 500 ponttal kezd, ez pedig a birtokolt pontokkal arányos ütemben fogy, vagyis ha az egyik fél két, vagy akár mind a három pont felett elvesztette az irányítást, akkor a tabellán szélsebesen elindulnak a 0 felé – ezt elérve van vége a meccsnek.
Általában ez egy 5-10 percig tartó folyamat, amit rengeteg halál, némi szintlépés, és alig három képesség szegélyez. Nem kell creepekkel bajlódni, nem kell dzsungelezni, és maga a fejlődés is sokkal sebesebb. A karakterkínálat természetesen a teljes Witcher-univerzumot lefedi, vagyis mind a két játékból sikerült igazolni, Geralttól kezdve Lethón át egészen Philippáig. Értelemszerűen mindannyian egy-egy külön kasztot képviselnek, vagyis Philippa távolról varázsol, míg Geralt és Lethó közelharcosként boldogul. Igazából csak e szempontból nézve van jelentősége a választásnak, hiszen amúgy a faék egyszerűségű játékmenet miatt tök mindegy lenne, kivel nyomulunk. A kínálat mindenesetre még elég szűkös, és ezért kicsit zavaró is, amikor mind a két oldal ugyanazokból a figurákból áll, de a paletta szerencsére folyamatosan bővül.
ARANYAT TESSÉK
A Battle Arena mindezt a League of Legendshez hasonló módon kezeli, vagyis heti rotációban kínál karaktereket – aki mindenképp egy adott szereplőre vágyik, vagy a játékbeli valutával kénytelen megvenni (amit szerencsére egyáltalán nem olyan nehéz kifarmolni), vagy a pénztárcájába nyúl, és valódi pénzért ruház be rá. Mindenki döntse el magának, hogy ez mennyire éri meg neki, hiszen maga a keret teljesen ingyenes, a boltban pedig szinte kizárólagosan kozmetikai cuccokat (főként alternatív skineket) lehet bezsákolni, de hangsúlyozottan minden megvehető arannyal is, vagyis a CD Projekt pont annyira korrekt hordozható gépeken is, mint minden más esetben.
A Battle Arena nem feltétlenül egy olyan játék, amire a világnak szüksége volt, viszont kategóriákkal élvezetesebb, szórakoztatóbb és persze színvonalasabb, mint amilyennek a bejelentésekor gondoltuk. Rövid meccsei, tetszetős látványvilága és persze ingyenessége okán egy próbát mindenképp megér: ki tudja, lehet, hogy pont ennél fogsz leragadni egy kis villamosozás vagy buszozás közben.
