Mindig érdekesek azok a videójátékok, ahol a főszereplő(k) nem ember(ek), hiszen általuk egészen újfajta nézőpontokat ismerhetünk meg, az élményekről nem is beszélve. Így van ez a The Spirit and the Mouse esetében is, amiben egy igazán szívmelengető kalandnak lehetünk a részesei, méghozzá – ahogyan a címből is kitalálható – egy kisegér szemszögéből. A két francia fejlesztőhöz tartozó Alblune csapatának ez az első önálló alkotása, de remélhetőleg nem az utolsó. Céljuknak az erőszakmentes, felfedezésre épülő, elbűvölő 3D-s környezetben játszódó mesék elkészítését tűzték ki, melyekben kicsik és nagyok egyaránt örömüket lelhetik. Ezt pedig egyelőre szinte hibátlanul sikerült megvalósítani, így a későbbiekben is érdemes odafigyelni rájuk.
Meg lettél villámcsapva
Történetünk egy Sainte-et-Claire nevű francia kisvárosban játszódik, ahol éppen hatalmas vihar tombol, lakói pedig egytől egyig behúzódtak meleg otthonaikba. Sajnos nem mindenki olyan szerencsés, hogy legyen hova bújnia, így ismerkedünk meg az utcán ázó-fázó Lila-val, a kisegérrel, akiről hamar kiderül, hogy nemcsak aranyos, hanem hatalmas szíve is van. Akár az életét is képes lenne kockára tenni, hogy boldognak lássa az embereket, így esett, hogy egy elvesztett sál után kutatva villámcsapás éri, amit csodával határos módon túlél. De nem ez az egyetlen csoda ezen az éjszakán, ugyanis a baleset következtében belé költözött egy Lumion nevű őrző ereje, akinek feladata, hogy kisegítse a bajbajutottakat. Belőlük pedig az időjárásnak "köszönhetően" akad is jópár. Ez a furcsa páros kénytelen szövetkezni és együttműködni: az immáron elektromos képességekkel felturbózott Lila újult erővel vághat bele céljai megvalósításába, miközben az erejét vesztett szellem ellátja instrukciókkal.
Hétköznapi Pikachu
A városka nem túl nagy, egy egér méreteihez képest viszont így is meglehetősen tágas. A négy kisebb-nagyobb területet ennek ellenére könnyű bejárni, ugyanakkor nehéz tökéletesen kiismerni. Újdonsült képességeinknek köszönhetően (a villámszóráson kívül) képesek vagyunk az elektromos hálózatokon utazni, így olyan területekre is eljutunk, amiket mászással nem érnénk el.
A bajba jutott lakók is igen sokfélék, de közös bennük, hogy hasonló problémákkal szembesülnek. A vihar az egész környéken megtépázta a vezetékeket, így mindegyikük az árammal küszködik: többek között egy idős bácsinak segíthetünk a villamosenergia visszaállításával elcsípni a kedvenc sorozatát, vagy egy festőnek megalkotni élete fő művét. A ránk váró feladatok mind változatosak, kreatívak és nagyon bájosak. Történeteinknek ugyanis akadnak szereplői, akikről eddig nem esett szó: ők a cserfes kis Kibblinek, akik egytől-egyig igazi kis egyéniségek, és az elektromos áram gondtalan működését biztosítják.
A sikeres missziókhoz saját különleges minijátékaikat kell teljesíteni, legyen az például bújócska vagy levélkihordás, miközben szinte észrevétlenül össze is barátkozunk velük. (És muszáj megemlítenem, hogy eddig tőlük hallottam a legédesebb hangutánzós motyogást, egyszerűen zseniális.) Ha minden Kibblint sikerült a helyére eljuttatni, az áramellátás pedig visszaállt a normális kerékvágásba, akkor begyűjthetjük a jól megérdemelt „boldogságot”, amit aztán Lumionnak átadva közelebb segíthetjük őt ereje visszaszerzéséhez és a hazatéréshez. De vajon utána milyen sors vár majd a kicsi Lila-ra? Megleli-e a saját boldogságát?
Annak ellenére, hogy elbukni nem lehet, harcolnunk sem kell, és az áramütés nyújtotta képességeket sem tudjuk túl változatosan (ki)használni, a The Spirit and the Mouse 5-6 órás játékideje egy percig sem unalmas. A sztori gördülékeny, a feladatok kellően változatosak, a párbeszédek sokszor igen humorosak, még gyűjtögetni való is szép számmal akad. A szereplők pedig mind-mind aranyosak és szerethetők, így kicsinek és nagyoknak is egyaránt kellemes délutáni program válhat belőle.
