Sietek rögtön hozzátenni: ez az üdítő jelleg a játékmechanizmus újdonságainak szól, hiszen a motor és annak hibái a régiek, a grafika pedig épp emiatt, akármennyire is zseniális szakik dolgoznak az EA Sims-műhelyében, még a legrózsaszínűbb Sims-rajongó szemüvegen keresztül vizslatva sem mondható korszerűnek és szépnek. A ház az összedőlés szélén áll, de mivel már készül az új hajlék, ezt a kis időt már kihúzzuk a recsegő eresztékek alatt.
Kezdjük rögtön azzal, hogy a főmenüben immár profilt is lehet létrehozni, mely 2008-ban ugye meglehetősen elvárt dolog, a Sims azonban eleddig adós volt ezzel. A kínálat a szokásos: oktatómód, sztori, szabadjáték. A két utóbbi azonban rengeteg friss dolgot rejt.
Indítsunk a krónikás résszel, hiszen ez eme ág „leglényege”. Az alapvetés egyszerű: hősünk hajótörést szenved az isten háta mögött, és sikeresen partra evickél egy szigeten. Innentől megkezdődik a tipikus robinzonád, a harc a túlélésért; simünknek egy teljesen új élethelyzetben kell feltalálnia magát, kiszakítva a civilizáció jól megszokott kényelméből. Miután egy ilyen helyen nyilvánvalóan sokra nem mennénk a zsebünkben csörgő simoleonokkal, a játék – bármilyen furcsa is ezt itt leírni – már-már egy klasszikus RTS alapjait villantja fel: a mechanizmus alapját az erőforrás-menedzselés képezi. A bal alsó sarokban ezúttal nem egy, hanem két kijelzőt találunk: a felső az élelemé, az alsó a nyersanyagoké. Ezeket gyűjtögetnünk kell; előbbit horgászattal, vadászattal, gyümölcsök szüretelésével abszolválhatjuk, utóbbit számos speciális objektum biztosítja (farönk, kő, obszidián, csontrakás, régi roncsok, pázsit, bambusz), ám a kitermeléshez és feldolgozáshoz szerszámokra van szükségünk (fejsze, bozótvágó, csákány, szövőszék), melyet a sztorimódban fokozatosan szerzünk meg, tehát ennek végigjátszása, akárcsak eddig, most is kötelező.
Persze ha egész nap azzal kellene foglalatoskodnunk, hogy beszerezzünk mindent, elég unalmas lenne a játék. Ezt a készítők két sajátos ötlettel oldották meg. Az első a munka, ugyanis itt is lehet karriert építeni, a szokásos feltételrendszerrel, jutalomtárgyakkal és esélykártyákkal, viszont szabadnapok nélkül. Mindösszesen három pálya áll simjeink előtt: a vadászoké, a gyűjtögetőké, és a kézműveseké, a napibért pedig a fent említett erőforrásokban fizetik ki. A másik jópofa dolog, hogy a család tagjainak sorába lehet fogadni egy – brutálisan kinéző... - orangutánt, „aki” ugyanúgy elküldhető melózni, bár hozzáteszem, az ő fejlesztése egy kissé macerásabb, mint gazdáié, itt egy kicsit lehettek volna kreatívabbak a srácok. (A majmon kívül egyébként hiénát is lehet domesztikálni, hogy ne maradjunk „kutyus” nélkül se.) Még valami: mivel nincs óra, az idő múlását a nap járása mutatja, viszont a munkaidő továbbra is a hagyományos módon méretik, eléggé oda kell figyelnünk a játék jelzéseire, hogy ki ne maradjanak a napi robotból kedvenceink.
Ha már szóba hoztam a kreatívokat, térjünk ki a már emlegetett külcsínre és ennek vonzataira. Az öreg motorból tényleg kihozták a lányok és fiúk a maximumot, egész hitelesen néz ki a déltengeri környezet, ráadásul a fejlesztők minden elemet átgyúrtak: az ikonokat, a kezelőfelületet, és persze a CAS-t, a simkészítő műhelyt is, a göncökkel egyetemben. A tárgyak esetében is ez a helyzet: a megszokott cuccok más kinézetet kaptak, és persze rengeteg új készség került be a csomagba, mely a „vadromantikát” tükrözi, a pottyantós bokorvécétől a szemetesgödrön át a függőágyig, még a frigó helyett is egy tárolóládát kapunk. Külön érdekesség, hogy aki nem akar ennyire kiszakadni a civilizációból, a megszokott elektromos eszközöket és angolvécés vizesblokkot is kiépítheti, feltéve, ha megszerzi a szélgenerátort (a sztorimódban) és az esővízgyűjtő tornyot ezek üzemeltetésére.
Kanyarodjunk vissza a sztorimód és szabadjáték kérdéséhez, annál is inkább, mert előbbi is eltér a megszokottól. Az eddigi Krónikákban ugye két történetet élhettünk végig, egy-egy férfiút és leányzót terelgetve. Itt csak egy, az eddigieknél jóval hosszabb, 24 fejezetből álló sztori vár ránk az induláskor választható nemű hőssel; a mese elég csavaros, fordulatos, bár azt is hozzá kell tennem, meglehetősen sablonos, jó adag cukormázas romantikával, de nagyjából ismerve azt, az EA mely célközönségnek szánja ezt az oldalágat, érthető. Sok feladatunk lesz, egy-két minijátékot is kapunk, miközben fel kell fedeznünk egy hatalmas terepet – hála istennek a fejlesztők beépítettek egy térképet, ennek segítségével elég gyorsan közlekedhetünk az egyes helyszínek között. Az persze ismét csak gázos picit, hogy minden egyes etap hosszú töltögetés után kerül csak elibénk, de ugye ez is a már sokat szidott memóriakezelés átka. Amint végigjátszottuk az egész „filmet”, új családunkkal tovább játszhatunk a szigeten, illetve az ott élők mindennapjaiba is bekapcsolódhatunk. A szabadjáték a szokásos kínálatot nyújtja egy új földdarabon: família készítése, házépítés, az ott élők saját kis minitörténeteinek lejátszása, ebben sok újdonság nincs.
Miután a Sims franchise teljes második részének végéhez értünk, nem nagyon akarok már szegénykébe belerúgni. Az EA „szakstúdiója” ezzel a címmel tényleg mindent kifacsart a cuccból, és még egyszer megmutatták, miért is szeretjük annyian ezt a szériát. Most azonban már tényleg itt az ideje a visszavonulásnak, és a teljes, komplett megújulásnak. Ránk fér...
Kezdjük rögtön azzal, hogy a főmenüben immár profilt is lehet létrehozni, mely 2008-ban ugye meglehetősen elvárt dolog, a Sims azonban eleddig adós volt ezzel. A kínálat a szokásos: oktatómód, sztori, szabadjáték. A két utóbbi azonban rengeteg friss dolgot rejt.
Persze ha egész nap azzal kellene foglalatoskodnunk, hogy beszerezzünk mindent, elég unalmas lenne a játék. Ezt a készítők két sajátos ötlettel oldották meg. Az első a munka, ugyanis itt is lehet karriert építeni, a szokásos feltételrendszerrel, jutalomtárgyakkal és esélykártyákkal, viszont szabadnapok nélkül. Mindösszesen három pálya áll simjeink előtt: a vadászoké, a gyűjtögetőké, és a kézműveseké, a napibért pedig a fent említett erőforrásokban fizetik ki. A másik jópofa dolog, hogy a család tagjainak sorába lehet fogadni egy – brutálisan kinéző... - orangutánt, „aki” ugyanúgy elküldhető melózni, bár hozzáteszem, az ő fejlesztése egy kissé macerásabb, mint gazdáié, itt egy kicsit lehettek volna kreatívabbak a srácok. (A majmon kívül egyébként hiénát is lehet domesztikálni, hogy ne maradjunk „kutyus” nélkül se.) Még valami: mivel nincs óra, az idő múlását a nap járása mutatja, viszont a munkaidő továbbra is a hagyományos módon méretik, eléggé oda kell figyelnünk a játék jelzéseire, hogy ki ne maradjanak a napi robotból kedvenceink.
Ha már szóba hoztam a kreatívokat, térjünk ki a már emlegetett külcsínre és ennek vonzataira. Az öreg motorból tényleg kihozták a lányok és fiúk a maximumot, egész hitelesen néz ki a déltengeri környezet, ráadásul a fejlesztők minden elemet átgyúrtak: az ikonokat, a kezelőfelületet, és persze a CAS-t, a simkészítő műhelyt is, a göncökkel egyetemben. A tárgyak esetében is ez a helyzet: a megszokott cuccok más kinézetet kaptak, és persze rengeteg új készség került be a csomagba, mely a „vadromantikát” tükrözi, a pottyantós bokorvécétől a szemetesgödrön át a függőágyig, még a frigó helyett is egy tárolóládát kapunk. Külön érdekesség, hogy aki nem akar ennyire kiszakadni a civilizációból, a megszokott elektromos eszközöket és angolvécés vizesblokkot is kiépítheti, feltéve, ha megszerzi a szélgenerátort (a sztorimódban) és az esővízgyűjtő tornyot ezek üzemeltetésére.
Kanyarodjunk vissza a sztorimód és szabadjáték kérdéséhez, annál is inkább, mert előbbi is eltér a megszokottól. Az eddigi Krónikákban ugye két történetet élhettünk végig, egy-egy férfiút és leányzót terelgetve. Itt csak egy, az eddigieknél jóval hosszabb, 24 fejezetből álló sztori vár ránk az induláskor választható nemű hőssel; a mese elég csavaros, fordulatos, bár azt is hozzá kell tennem, meglehetősen sablonos, jó adag cukormázas romantikával, de nagyjából ismerve azt, az EA mely célközönségnek szánja ezt az oldalágat, érthető. Sok feladatunk lesz, egy-két minijátékot is kapunk, miközben fel kell fedeznünk egy hatalmas terepet – hála istennek a fejlesztők beépítettek egy térképet, ennek segítségével elég gyorsan közlekedhetünk az egyes helyszínek között. Az persze ismét csak gázos picit, hogy minden egyes etap hosszú töltögetés után kerül csak elibénk, de ugye ez is a már sokat szidott memóriakezelés átka. Amint végigjátszottuk az egész „filmet”, új családunkkal tovább játszhatunk a szigeten, illetve az ott élők mindennapjaiba is bekapcsolódhatunk. A szabadjáték a szokásos kínálatot nyújtja egy új földdarabon: família készítése, házépítés, az ott élők saját kis minitörténeteinek lejátszása, ebben sok újdonság nincs.
Miután a Sims franchise teljes második részének végéhez értünk, nem nagyon akarok már szegénykébe belerúgni. Az EA „szakstúdiója” ezzel a címmel tényleg mindent kifacsart a cuccból, és még egyszer megmutatták, miért is szeretjük annyian ezt a szériát. Most azonban már tényleg itt az ideje a visszavonulásnak, és a teljes, komplett megújulásnak. Ránk fér...
