Vidámparkos játékot fejleszteni kész öngyilkosság – legalábbis annak tűnik, hiszen éveken át nem akadt értékelhető alkotás a műfajban. Aztán az Atari gondolt egy nagyot, és bejelentette a RollerCoaster Tycoon Worldöt, ami hogy, hogy nem, pont a Planet Coaster előtt egy nappal jelent meg (tesztünkért lapozz egyet). És hogy mi az a Planet Coaster? Nos, ahogy a bevezetőben említettem, a Frontier Developments új alkotása, ami tulajdonképpen a megtestesült virtuális karnevál-kánaán. Itt kérem, semmi sem lehetetlen, minden álom valóra válik, a stílus régóta ácsingózó rajongói pedig az állukat keresik a földön a profi körítés miatt.
ELÜTÖTT A HULLÁMVASÚT
Persze mielőtt teljesen körbenyalom a játékot, érdemes elmondani, mire is számíthat az a vásárló, aki beruház a 38 eurót (kb. 12 ezer forintot) kóstáló, kizárólag Steamen forgalmazott Planet Coasterbe. A stílus adja magát, menedzserjátékról van szó, amiben a fő feladat egy vidámpark felépítése és irányítása. Azért fő, mert a színes-szagos forgatag csak látszatra problémamentes, valójában ezer és egy dolog romolhat, és romlik is el benne, amit persze magunknak kell megoldanunk a lehetőségünkre álló eszközökkel. Leállt a hullámvasút? Nosza, küldjünk a helyszínre egy szerelőt. Felmondott a takarító? Vegyünk fel másikat! A fejlesztők „minden idők legmélyebb karneválmenedzsmentjét” ígérik, és ezzel annyira nem is túloznak, mert szó szerint minden elképzelhető dologra van rálátásunk. A bérekre, a telepített játékok külalakjára, a látogatók igényeire. Bár alapvetően a Planet Coaster is a Chris Sawyer-iskolát követi, azaz a RollerCoaster-sorozat tagadhatatlanul nyomást gyakorolt a fejlesztésére, itt mindenből egy picit többet, egy kicsit részletesebbet kapunk – és akkor még csak az alapvetésről beszéltem.
Maga a játék három főbb módot tartalmaz. Az első a karrier, benne négy helyszínnel, egyenként három pályával. Ez nem tűnik soknak, de fontos tudni, hogy a szintek háromféle nehézségű célt rejtenek: a könnyű feladatok még elég egyszerűek, a közepesekért már dolgozni kell, a nehezek pedig tényleg durvák, főleg az utolsó két területen. Ezeket a pályákat egyébként szintlépéssel oldhatjuk fel, a tapasztalatot pedig elért célok adják, szóval minél keményebb feladatokat vállalunk be, annál hamarabb férünk hozzá az egyre látványosabb (és nehezebb) parkokhoz. Persze ne érjen senkit meglepetésként, hogy a kampány még így is csak afféle hosszú oktatómódként üzemel, az igazi játékot ugyanis a Challenge-mód és a Sandbox jelenti. Előbbiben egyre durvább feltételeknek kell megfelelnünk egy nulláról felépített parkkal, utóbbi pedig maga a mennyország mindazon pepecselős elmebetegeknek, akik hozzám hasonlóan órákat töltenek el azzal, hogy minden járda mellé pontosan hatméterenként helyeznek el öntöttvas állólámpákat. Sandboxban ugyanis végtelen mennyiségű pénz áll a rendelkezésünkre, azt veszünk, építünk és tervezünk, amit csak akarunk, korlátlanul, szabadon.
A LEGO ELBÚJHAT
A fenti felsorolás egyik legfontosabb eleme az építkezés, amit nem csak abban az értelemben kell elképzelni, hogy adott egy csomó játékszer és te szépen lepakolgatod ezeket az egyébként gigászi rendelkezésre álló területre, hanem, hogy a szó szoros értelmében akármit összerakhatsz a Planet Coasterben található több ezer elemből. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy legószerűen kerülnek egymásra az elemek, és akármit ki lehet hozni belőlük, majd elmenteni a tervrajzot, hogy megosszuk a Steamen más játékosokkal. És ez az a tulajdonsága a Planet Coasternek, ami valószínűleg végtelenné teszi az általa nyújtott szórakozási lehetőségeket, hiszen már most több ezer elérhető tervet lehet letölteni a Műhelyből. Akadnak hatalmas hullámvasutak, gyönyörű díszletek, komplett parkok, minden, mi szem-szájnak ingere. Bevallom férfiasan, nekem sosem lenne türelmem kidolgozni, teszem azt, a Disney-kastély pontos mását, vagy épp egy kalózkikötőt tervezni egy amúgy is bonyolult föld alatti vasút köré, de hé, másokban megvan az a plusz, ami ehhez kell, és ők már most oda vannak a játékért. Tartalom szempontjából tehát legfeljebb a mindössze hatféle környezet miatt lehetne panaszkodni, tekintve viszont, hogy a talajviszonyokat és a növényzetet is mi határozzuk meg, tulajdonképpen ezen a téren is minden rendben van, hiszen ha ráununk a sivatagra, teleültethetjük fákkal – a Planet Coaster világában ez ilyen egyszerű.
MAJDNEM TÖKÉLETES
Nehéz nem lelkesedni a játékért, ez azonban nem jelenti azt, hogy hibátlan. Először is a megjelenést megelőző bétateszt nem volt teljesen sikeres, sok apróbb bug maradt benne a programban. A játékmenetre ezek nincsenek befolyással, de a különböző objektumok érintkezésszámításának teljes hiánya azért szül pár vicces jelenetet. Ilyen, hogy a látogatók simán „átsétálnak” egy-egy falon vagy tetőelemen, illetve hogy a lepakolt látványosságok gyakran több méterrel a föld felett lebegnek. Apróságok? Igen – és itt nagyjából véget is ért a negatívumok listája. A tálalás például kiváló, a zene egyszerűen fantasztikus, amikor felcsendül a menü vidám tónusa, azonnal mosolyra fordul a szám. A grafika pedig… nos, nem elég, hogy stílusos, de még alacsonyabb teljesítményű gépeken is jól mutat, a mellékelt képeket például Low beállítások mellett lőttem. Hogy miért? Mert az irodai konfig csak ezt izzadja ki magából, de valahogy folyton mennie kellett a játéknak, miközben dolgoztam. Ez van, a Planet Coaster kiváló háttérzaj, és amíg gyűlik a pénz és gyarapszik a park, nyugodtan lehet mellette cikket javítani, olvasgatni, vagy akár porszívózni. A menedzserműfajra jellemző nyugodt játékmenet tehát adott, mint ahogy a könnyen kezelhető interfész és a hihetetlenül aranyos hangulat is.
A legjobb azonban az egészben a közösségi élmény. A Műhely nemcsak a steames menüből érhető el, hanem külön listát kapott a játékban. Amint belépünk, láthatjuk, hogy a világ legnépszerűbb alkotói éppen milyen újdonsággal lepték meg a rajongókat. Sőt szűrhetünk a barátainkra is, azaz a Planet Coaster a Steam, mint platform összes előnyét kihasználja. Az egészről lerí a profizmus, hogy ezt bizony hozzáértő, a PC-s játékvilágot és a menedzserműfajt nagyon értő fejlesztők készítették. Köszönet illeti hát a Frontiert a játékért, ez tényleg mindenkinek ajánlott szórakozás, főleg, hogy a klasszikus menedzserstratégiai kliséken túl az építkezés részletgazdag lehetőségei miatt azok is elpepecselhetnek vele, akik egyébként nem érdeklődnek a pénzügyi sikerek iránt. Ha kijön a már említett glitcheket orvosoló első pár folt, akkor az év egyik legjobb tycoonja lesz a Planet Coaster, amit addig is érdemes beszerezni.
