Az indie ipar nagy általánosságban egy elképesztően sokszínű és kreatív közeg, azonban így is van pár téma, amiktől a független fejlesztők egyszerűen nem hajlandóak elszakadni. Tipikusan ilyennek mondhatóak a zombik, vagy épp a roguelike mechanikák, nemrég pedig befutott a The Last Stand: Aftermath, ami a biztosnál is biztosabbra megy, és így kombinálja ezt a két örökzöld toposzt. A kérdés már csak annyi, hogy vajon mennyi egyediségnek maradt hely egy ilyen „bombabiztos” receptben?
Már megint kihalunk
A The Last Stand: Aftermath sztorija egy posztapokaliptikus világba kalauzol el minket, ahol az emberiséget (vagy legalábbis az USA-t) elsöpörte a zombijárvány, mi pedig a kevés túlélők egyikeként próbálunk boldogulni valahogy a civilizáció romjain. Igen ám, csakhogy karakterünket már a sztori előtt megfertőzik, innentől kezdve pedig nincs más hátra, mint önkéntesen kivonulni a kolónia biztonságot nyújtó falain túlra, hogy minden használható tudást és felszerelést összegyűjtsünk társainknak, mielőtt mi is mutáns rémséggé alakulunk. De ha ez megtörténne, az sem a világvége, hiszen a roguelike szabályainak megfelelően minden permanens halál után már indíthatjuk is új karakterünket, aki ráadásul kicsit erősebben és kicsit jobb esélyekkel vág bele élete utolsó kalandjába, mint az előző önkéntes…
Apró érdekesség egyébként, hogy a The Last Stand: Aftermath egy meglehetősen régi és fura utat bejárt franchise legújabb darabja. Annak idején a széria első részei ugyanis ingyenesen játszható, böngészős címként jelentek meg (és a kiadó oldalán a mai napig szabadon kipróbálhatóak), és a széria innen „verekedte be” magát a teljes értékű játékok világába.
Próbáld újra. És újra. És újra.
Alapjait tekintve a The Last Stand: Aftermath egy vérbeli roguelike játék. Ennek megfelelően minden próbálkozásnak egy teljesen új karakterrel futunk neki, ha pedig meghalunk, akkor minden felszerelésünket elveszítjük, és kezdhetjük a kampányt a legelejéről. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tudnánk fejlődni. Menet közben ugyanis különféle hasznos erőforrásokat gyűjtögethetünk, melyeknek hála minden egyes próbálkozásnak egy kicsit erősebben vághatunk neki, mint az utolsónak.
Maga a játékmenet szintén nem cifrázza túl a dolgokat: adott a járgány, amibe benzin kell, emellett pedig egyedül a testünket rágó fertőzéssel kell törődnünk, amit ideig-óráig egy speciális ellenanyaggal tarthatunk kordában. Előbbi segítségével az egyes (meglehetősen szűkös) helyszínek között utazgathatunk, folyamatosan az egyre durvább és durvább zónák felé tartva, utóbbi pedig lényegében egy időzítő, ami azt garantálja, hogy ne piszmogjunk túl sokáig egy helyen. Ha ugyanis nem haladunk folyamatosan előre, akkor nem jutunk újabb adag orvossághoz, és ha a zombik nem is, a fertőzés előbb-utóbb tuti végez velünk.
Mindez pedig egy egyszerű, de a maga módján szórakoztató játékmenetté áll össze, ahol egyrészt a térkép minden zugát fel kell kutatni, hiszen az utolsó sporttáskában is értékes erőforrások lapulhatnak, másrészt pedig arra is figyelnünk kell, hogy ne kószáljunk túl sokat céltalanul, ugyanis a vírus miatt folyamatosan "ketyeg" az életerőnk. Ja, meg a zombik is folyton újratermelődnek, hogy sose érezzük magunkat biztonságban.
Arra viszont nem árt felkészülni, hogy a The Last Stand: Aftermath az egyszerűsége ellenére is meglehetősen nehéz. Na, nem a zombik miatt, azokat egész könnyű lepuffantani vagy simán csak agyonverni, hanem a szűkös erőforrásokból kifolyólag. Töltényből és közelharci fegyverekből ugyanis enyhén szólva sincs sok az egyes pályákon (főleg akkor, ha nincs szerencsénk a véletlenszerűen generálódó loottal), így érdemes megfontolni, hogy mikor bocsátkozunk harcba és mikor menekülünk el inkább a rémségek elől. Nyakra-főre lövöldözve ugyanis hamar azon kaphatjuk magunkat, hogy túlélnénk mi, de nincs mivel.
Zombirajongóknak kötelező
Noha a The Last Stand-sorozat maga böngészős játékokkal kezdődött, az Aftermath a teljes értékű címek között is gond nélkül megállja a helyét. Igaz, maga a játékmenet pár nekifutás után hajlamos kicsit ellaposodni, ezért a Con Artist Games alkotása leginkább kis adagokban élvezhető, de a folyamatos túlélés és az erőforrások keresgélése így is roppant szórakoztatónak mondható. Pluszban pedig a hangulat és a körítés is ütős lett, így a The Last Stand: Aftermath zombirajongóknak feltétlen kötelező, a roguelike címek kedvelőinek pedig erősen ajánlott, főleg egy leárazás során.
