Sokan hajlamosak elfelejteni, hogy a Naughty Dog nem az Uncharteddel kezdte az ipart. Persze, a csúcsra kétségkívül Nathan Drake történetével jutottak, és a PS3-exkluzív kalandtrilógia adta kezükbe a zseniális The Last of Us elkészítésének lehetőségét is. Ám még mielőtt komolyabb vizekre eveztek volna, gyerekeknek is ajánlható játékokat készítettek PS1-2-re. Most gondolom, az idősebb olvasók egyszeriben sóhajtanak fel, hogy ej, be rég is volt a jó öreg Crash-sorozat! Merthogy Jak és Daxter után valahogy nem sírnak olyan sokan.
Banjoo és… JA, VÁRJ!
Ez persze valahol érthető: a négy főbb részt megélt, a PS2-érát meghatározó Jak & Daxter-széria tulajdonképpen afféle átmenetnek számít a csapat életében, hisz egyfelől gyermekded és humoros programokról van szó, másrészt viszont lerí róluk a kísérletezési kedv, na meg a tény, hogy a komisz kutyakölykök is érett ebekké váltak az évek folyamán, akiket a tiszta szórakozáson túl más dolgok is érdekelni kezdtek. Ennél jobb magyarázatot legalábbis nem találok az első két Jak-játék közti hangulati különbségekre. Bár mindhárom rész akció-platformernek minősül, melyekben nagy hangsúlyt fektettek a felfedezésre, az első, Jak & Daxter: The Precursor Legacy című rész még egy gyaloggalopp-mászkálós játék, melyben a nagy terepet cuki ellenfelek és szeretni valóan dilinyós falubeliek népesítik be. Jak, az elfszerű főhős és barátja, Daxter, aki a játék elején véletlenül túlméretezett rágcsálóvá változik, itt még csak botcsinálta duót alkot, amely egészen véletlenül keveredik kalandokba.
Ezzel szemben a Jak II-ben Jak egy börtönt megjárt keményfiú, akin a sitten mindenféle brutális kísérleteket végeztek – az eredmény egy megállíthatatlan, bosszúszomjas hős, aki immár egy disztópikus világban lopkod járműveket, pofozkodik a rendőrállam agymosott őreivel, és ha eldurvul a szitu, átalakul Dark Jakké, akihez képest Hulk egy finom úriembernek tűnik. Kontrasztos váltás? Az bizony, és akkor a harmadik, már-már posztapokaliptikus Jak 3-ról még nem is beszéltünk. Nem túl koherens trilógiáról van tehát szó, ám ez nem feltétlenül probléma, sőt, az állandó váltás végső soron előnyére vált a sorozatnak, ráadásul jól reprezentálja a Naughty Dog átalakulását. Mindemellett azért nem kell véresen komoly sztorit vagy játékélményt várni: a második és harmadik részben megjelenő járművek és lőfegyverek ellenére is vicces, könnyed szórakozásban lehet részünk.
Nincs Vita!
A Jak & Daxter Trilogy eleinte csak PS3-ra volt elérhető, de most már Vitára is megvásárolható, és bár a legtöbb egy az egyben átirat rendben szokott lenni, sajnos a feladattal megbízott Mass Media nem végzett makulátlan munkát. Az még hagyján, hogy mindhárom Jak-rész hajlamos akadozni, és hogy az fps-érték a legjobb pillanatokban sem megy 30 fölé, de hogy még a játékélményt tönkre vágó programhibák is rendszeresek legyenek bennük, az megbocsáthatatlan. A Jak & Daxterben sokszor előfordult, hogy Jak mozgásanimációja „beragadt”, így hősünk csak oldalazva tudott közlekedni, a Jak II-ben és a Jak 3-ban pedig szinte méterenként megesett, hogy a kamera belső nézetbe váltott, és esze ágában sem volt újra kívülről mutatni a szereplőket. Kellemetlen továbbá, hogy a hangok és a zene elég torzan szól, főleg a Jak & Daxter esetében – a végén már le kellett venni a PS Vita hangját, hogy elkerüljük a fejfájást. Ezek persze nem olyan sarkalatos hibák, amiket egy folt ne tehetne helyre, de jobb lett volna még visszatartani a játékot a premiertől, hogy csiszoltabb eredményt kapjunk.
Ha azonban félretesszük a technikai hiányosságokat, na meg a játékok korából adódó furcsa kamerakezelést és irányítást, még így is egy elég klassz csomag a Trilogy – bár azért mi erősen ajánljuk, hogy ha van rá lehetőségetek, a PS3-as HD-kiadást vásároljátok meg, mert az már most is pazarul működik, és nem kell várni a bizonytalan foltozásra.
