2006-ban jelent meg a kalandjátékok nyílt forráskódú fejlesztői eszközének, az Adventure Game Studio-nak szentelt magazin versenyére beküldött The Shivah, egy a hitközösségét csak nagy nehézségek árán összefogni képes New York-i rabbiról szóló kalandjáték. Alkotója, Dave Gilbert akkor még nem gondolta, hogy ugyanabban az évben egy hosszú időn át futó sorozat első epizódját is megalkotja, később pedig főállású játékfejlesztővé avanzsál. Azt pedig akkor és ott talán végképp nem, hogy a Wadjet Eye Games nemcsak, hogy mind a mai napig aktív marad, de az elmúlt évtizedben már kiadóként is funkcionál, alkalmanként más fejlesztők játékait karolva fel. Ez hol jól, hol rosszul sül el: a 2013-as Primordia például egészen fenomenálisra sikeredett, az idei év trófeája, a The Excavation of Hob's Barrow pedig egész közel van ahhoz, hogy a Wadjet Eye szeme és fénye legyen.
In Bewlay
A nem éppen szokványos cím ugyanis egy nem éppen szokványos point-and-click kalandjátékot takar, amely az iparosodás korának Angliájában gyúrja egybe a falusi folklórt, egy csipetnyi horrorral és egy nagy adag felfedezéssel. Pedig helyszíne minden, csak nem nagy: a távoli lápvidéken fekvő Bewlay egy aprócska, alig pár házból és egy templomból álló kis falu, melynek zaját és nyugalmát az oda bekígyózó vasúthálózat ugyan felveri, de ez közel sem okoz akkora felfordulást, mint az a levél, amit a játék főhőse, Thomasina Bateman kap. A régiségekre szakosodott fiatal hölgyet ugyanis egy számára, és látszólag a helyiek nagyrésze számára is ismeretlen személy hívja meg, hogy feltárjon egy olyan ősi sírdombot, melynek létezését valamiért szinte mindenki tagadja, így titkának felderítése előtt nem árt először a pontos elhelyezkedésére rájönni. A Hob's Barrow hozzávetőlegesen 5-6 órás játékidejének első fele így igazából azzal telik el, hogy egyrészt megtaláljuk, aki ide hívott, másrészt magát a címadó Hob's Barrow-t, a sírhelyet, amiről nagyon nem akarnak beszélni a helyiek.
A játék ezt a keresést parádés hangulattal festi le. Az álmos falu egyszerűen teli van élettel, és persze olyan nevesített karakterekkel, akiknek, ha sikerül a bizalmába férkőzni, részletesen elmesélnek mindent a helyi folklórról, az életről, és persze, az ügyes-bajos dolgaikról, melyeket nem árt megoldani a továbbjutás érdekében. Thomasina makacsul halad előre, nem hagyja, hogy egy akadály vagy probléma végleg keresztbe tegyen küldetésének, és addig nem nyugszik, míg nem végez.
Kisváros
Ehhez pedig remekül asszisztál a borzasztóan komótos, a helyszínhez tökéletesen passzoló játékmenet is, ahol flippergolyóként kell ugrálni egyik karaktertől a másikig, logikus sorrendben oldva meg azon problémákat, melyek akadályozzák a történet előrehaladását. Az ehhez megálmodott feladványok egyáltalán nem komplexek, mindig elég logikus, hogy épp mikor, hol és mire van szükség, így fejtörést maximum csak a sorrendjük tud okozni. Ez a lassú tempó ugyanakkor észveszejtő sebességre vált a végére, és teljesen átfordul egy feladvány-centrikus, agyzsibbasztó epilógusba, amit egy, ha nem is váratlan, de mindenképp ütős fordulat hivatott lezárni.
Ez a minőség a tálalás kapcsán ugyanakkor nem mondható el maradéktalanul. Frenetikus ugyan a szinkron, ahogy a zene is, Bewlay-ről pedig valóban elhisszük, hogy egy létező, a történelem által már elfeledett kis település, de az animált átvezető videók nagyon kilógnak a pixelcentrikus art dizájnból. A The Excavation of Hob's Barrow ugyanakkor mindezek ellenére is az év egyik erős narratív élménye, amely nemcsak méltó a Wadjet Eye Games kínálatához, de annak egyik legimpozánsabb darabja is egyben.
