Noha személyi számítógépeken az MMO műfaj már több mint tíz éve zsebeli be a sikereket (lásd például a WoW diadalmenetét), a stílus konzolokon még mindig gyerekcipőben jár, az egyszemélyes kampányokhoz szokott közönséget pedig igen nehéz meggyőzni a masszív online élményről, amennyiben nem a gyors küzdelmekkel teli lövöldözésről van szó. A tavalyi megjelenésű The Elder Scrolls Online azonban megpróbálkozik megszerettetni a zsánert ezzel a réteggel is – a Bethesda a PlayStation 4-es és Xbox One-os változatokkal úgy tűnik, további életeket, családokat és emberi kapcsolatokat tesz tönkre a játékkal, ami a havidíjas modelltől szabadulás után új pompával ragyog.
TAMRIEL, TE CSODÁS!
A TES-sorozat univerzumát nagy eséllyel senkinek sem kell bemutatni. A konzolosok számára sem ismeretlen Morrorwind (Xbox), Oblivion és Skyrim (PS3 és X360) történetét megelőző idővonalban elhelyezett Tamriel ezúttal Molag Bal fenyegetése alatt reng meg, miközben az összevont létsíkok szabad utat nyitnak a démoni hadak előtt. Ekkor jövünk mi a képbe, hogy választott karakterünkkel a hősök rengetegéből kiemelkedve győzedelmeskedjünk az ősi gonosz felett, amihez persze rengeteg lehetőség is dukál.
A kezdetek kezdetén megalkothatjuk karakterünket, az arcformán és bőrszínen túl sok mindenre kitérő barbizgatás után fajt, kasztot és frakciót választhatunk, mindez pedig a játékmenetre és a felfedezhető régiókra is hatással van. Az egyszeri „végigjátszás” (ami egy MMO esetében eléggé behatárolhatatlan) több mint száz órát vehet igénybe, a többfajta indításnak köszönhetően pedig ez megtriplázódik, ami már eleve igen impozáns időtartamot társít a felfedezés és kalandozás mellé.
S bár van egy főszálunk is – amit érdemes végigjárni a beteljesedésig –, utazásunk és a települések felfedezése során rengeteg mellékmissziót is felvehetünk, amikkel összekapcsolhatjuk az eseményeket, jobban beleláthatunk a történésekbe; ehhez érdemes az úton-útfélén fellelhető könyveket is elolvasni, amik temérdek információt szolgáltatnak a tényleges történeti szálak mellé. Így változik át a TESO egy élő és hatalmas világgá, amely játékosát nemcsak bekebelezi, de nem is engedi el egy jó darabig. Pláne akkor, mikor rájövünk, hogy az eredetileg apró szívességként indult ismerkedés állandó jelenlétté alakul át, mi pedig azon vesszük észre magunkat, hogy sokadik alkalommal segítünk az adott, immáron fontosnak tűnő NPC-nek az egyre brutálisabb kihívásokat legyőzve.
Közben persze megállás nélkül keressük a plusz pontokat adó kristályokat, lootolunk mindenhol, ahol csak lehet (a lopás csúnya dolog), aztán szaladgálunk a helyi kirakodóvásárhoz eladogatni a felesleges cuccokat. De akár a játékostársadalommal is megoszthatjuk elnyűtt darabjainkat, aminek egy külön virtuális piactér lett szentelve.
ELŐFIZETÉS UTÁNI ÉLET
A 2014-es start a PC-s verzióval nem volt zökkenőmentes, amit a havi előfizetéses modell sem könnyített meg. Nos, ez a konzolos verzió megjelenésére sikeresen eltörlésre került, így immáron csak a játékot kell megvennünk, havidíjat nem kell fizetnünk. Vannak prémiumszolgáltatások és valós pénzért elérhető segítségek (a páncélok mellett a hátasok is ide tartoznak, amikért pár ezer forintot fizethetünk ki a játékban kért hatalmas, nehezen összegyűjthető összegek helyett), de ezekkel senkinek sem muszáj élnie. A gyorsutazás némileg megkönnyíti a haladást, ezért a ló már nem annyira szükséges, ha pedig sokat lootolunk és kivesszük a részünket a feladatok teljesítéséből, akkor a pénzszerzés sem jelent akkora problémát.
A PC-s változathoz képest átalakításra került a kezelőfelület és a gyorsgombok használata is, így némileg alkalmazkodva a korábbi Skyrimhez, ami már konzolokon is kimondottan sikeressé vált. Emellett van voice chat a könnyebb kommunikálás kedvéért (a szöveges csevegés nem elérhető), továbbá a Group Finder pillanatok alatt talál számunkra bandát a dungeonok kitisztításához, függetlenül a szintünktől. Mindez nagyszerűen működik, ráadásul egészen kézre áll, logikus módon került elhelyezésre; az első órákban talán még kapkodjuk a fejünket, de ha belejöttünk, akkor másodpercek alatt lejtünk üdvözlőtáncot barátainknak, vagy éppen kapcsolódunk be mások csapatába egy csontvázakkal teli járat felfedezésére.
SZÓLÓBAN
A PS4-es és Xbox One-os verzió mindenképpen jól startolt, ráadásul olyan közegben, ahol egyelőre komoly vetélytársak sincsenek. Elsőre talán kicsit fapadosnak bizonyulhat a külső, főleg egy The Witcher 3: Wild Hunt után, de nem szabad elfelejteni, hogy teljesen más zsánerről beszélünk, még ha az alapok hasonlóak is. A többjátékos küzdelmek fantasztikusak, az ismerősökkel kalandozás rendkívül hangulatos, a sztorinak, a mellékküldetéseknek, a különböző foglalkozásoknak, illetve a tízes szinttől megjelenő, egy újabb területre elvezető, Guild War 2-jellegű PvP-nek hála pedig szinte megunhatatlan játék a TESO: Tamriel Unlimited.
Persze első körben komolyabban össze kell ismerkedni a programmal, elvégre a korai órákban csak azt látjuk majd, hogy emberünk idétlenül, esetlenül mozog, bármelyik nézetet is használjuk, a harcok pedig furán, már-már kaotikusan zajlanak le – ám mindez csak a máz, ami alatt egy gyöngyszem lapul. A rendkívül szerteágazó fejlesztéseknek, a hatalmas és nagyjából szabadon bejárható területnek, valamint a milliónyi szabadidős tevékenységnek hála soha nem lesz két teljesen azonos pillanatunk, a töméntelen mennyiségű játékos jelenléte pedig megsokszorozza az élményt, ami természetesen ismerősök oldalán, csoportba tömörülve az igazi.
Elvégre azért beszélünk MMO-ról, mert itt a magányos farkasok nem minden esetben érvényesülnek, vagy éppen nem úgy, ahogy azt megszokhatták más produktumok esetében. Különösen igaz ez a négyfős feladatoknál, amelyekhez kimondottan szükséges pár társ megléte, egyedül szinte biztosan el fogunk vérezni. Ez pedig nem csak abban az esetben igaz, ha két kezünkben egy-egy kardot lóbálva, hangosan ordítva rontunk neki öt-hat, a szintünknek megfelelő, vagy annál táposabb csontváznak, elvégre taktikázással sem jutunk sokra, ha a küldetés több személyre és csapatmunkára lett megtervezve. Ám pont ezek a pillanatok adják meg a TESO sajátos ízét, a különböző összetevők nyújtotta kevert aromát. Emellett sajnos a legfőbb negatívumok is pont e szegmens okozza: továbbra is fennáll a probléma, hogy az XP-t nem mi kapjuk egy kisebb csatában, egy helyszínre betévedve már össze sem találkozunk a helyi Janival, mert azt társaink ízekre szedték, és hasonlók. Amennyiben ezeket javítanák, tökéletesebb eredményről beszélhetnénk, de mivel a gond immáron egy éve tetten érhető, ezen a téren nagy eséllyel már nem történik lényegi változás.
A konzolos verzió egyébként minden fontos elemet tartalmaz, amit a PC-s fel tud mutatni, ezzel tökéletes alternatívát kínálva mindazoknak, akik nem rendelkeznek komolyabb számítógéppel, vagy éppen azt nem játékra tartják. Ezzel pedig nagy eséllyel új fejezet indul a piac életében, hiszen ha a program sikeres lesz, akkor a műfaj továbbterjeszkedik majd, amire egyébként már eddig is voltak kísérletek, miközben a MOBA zsánere is kezdi megvetni a lábát az otthoni masinákon.
