A Layers of Fear után azért már kicsit nehéz maradandót alkotni, legalábbis a fiókhúzogatós, szekrény- és ajtónyitogatós sétaszimulátorokon belül, elvégre hangulat és látvány terén igen magasra került a léc, amit még a LoF alkotói sem tudtak később megugrani. De hála az égnek mindig vannak próbálkozók, így állandó az esély egy méltó követőre. Hogy, hogy nem, a Lust for Darkness szexualitással teli kozmikus horrorját követően a Movie Games nyújtott újabb lehetőséget a reformra, ezúttal a VR-ral, technológiával foglalkozó, még csak néhány éve létező kis indie brigádnak, a szintén lengyel Illusion Raynek, a jó ideje zajló fejlesztés pedig meghozta gyümölcsét. A belső nézetes The Beast Inside ugyanis 2018 legelején indult útnak az első demóval, amiről anno értekeztünk is, és az eltelt több mint másfél év láthatóan odafigyeléssel, javítgatással és komoly munkával telt – legalábbis a végeredmény erre enged következtetni.
Hidegháborús rettegés
A felütés már eleve érdekes és izgalmas, remek korszakot sikerült találni a félelem megágyazásához. Adam és várandós felesége, Emma, a semmi közepén szeretne vakációzni, az egykori szülői házban, azonban a kódfejtő férjet a múlt és a munka nem hagyja nyugodni ebben a vészterhes időszakban. Bár a két felnőtt közötti kapcsolat eleve nem érezhető problémamentesnek, minél több része nyílik meg a birtoknak, minél több helyre jutunk be, annál kényelmetlenebbé válik a szituáció. Pláne, hogy Adam időnként elmerül őse, a súlyos mentális problémákkal rendelkező Nicolas naplójában, ilyenkor pedig a feljegyzésekkel együtt megelevenedik számunkra a múlt, amikor leginkább sötétben, egyre nagyobb és halálosabb fenyegetések mellett kell helytállnunk.
Míg a hetvenesek évek végének Adamje bőrébe bújva titkos kódokat kell feltörni, a múltat kell felkutatni az ajtónyitogatás, a kisebb feladatok teljesítése és a környék felfedezése közben, addig a korabeli Nicolasszal inkább a túlélés a cél. A múltban gyufát és petróleumot gyűjtünk, hogy lássunk is a vaksötétben, néha menekülünk, a „jelenben” inkább csak összerakjuk a dolgokat. Mindkét esetben van, hogy eszközöket kell használni, például elvághatunk kötelet, arrébb húzhatunk dobozokat, feltörhetünk zárakat, de akár egy speciális berendezéssel is nyomozhatunk. A múltban emellett fegyvert is kapunk, amit bizony használni is kell az állandósuló támadások során, de ennek az ellentétje az, amikor Adamként mást, egy gyanús alakot kell üldözőbe vennünk. A játékmenet tehát egészen változatos, mindig jön valami újdonság, ami felzavarja az állóvizet, így ezen a téren nem lehet panaszunk. De a horror vajon mennyire működik?
Bennünk lakozik
A horror részben bennünk él, ahogy a bestia is, merthogy nem mindig egyértelmű, mi a valóság és mi a fikció. Ez kellemes bizonytalanságot eredményez, amit ijesztgetésekkel és nyomasztó helyzetekkel tesznek feledhetetlenebbé az alkotók, mindehhez pedig a kifejezetten korrekt látvány, hangulat és zene asszisztál. Adam egyébként nem túl szimpatikus, ahogy időnként Emma is elég bicskanyitogatón viselkedik, Nicolas viszont érdekes karakter. A házon túl egy csomó helyre eljutunk, felfedezzük az erdőt, még egy bányába is ellátogatunk, szóval a recept egészen összetett ahhoz képest, hogy elsőre mennyire egyszerűnek tűnik, így a választási lehetőségekkel és így alternatív befejezéssel végződő sztori 7-9 órán át is borzongató kikapcsolódást nyújthat. Összességében pozitív csalódás, nagyszerű bemutatkozás a The Beast Inside, ami nem tökéletes, néha kicsit esetlen (tárgyak húzogatása, menekülés, harc), de kellően kidolgozott és minőségi, ráadásul látszódik, hogy a csapatra a későbbiekben is érdemes lesz odafigyelni.
