Manapság a legtöbb animációs filmhez készül egy játékfeldolgozás. Tarzan se kerülte el a sorsát, ő is virtuális formába lett öntve többi társához híven, hogy tiszteletét tegye PC-n és más platformokon, mindezt a felemás adaptációról ismert Eurocom gondozásában.
A kezdeti lépéseket még a kölyökéveiben járó Tarzannal kezdjük, akit Terk, a gorilla segít ki, hogy elmagyarázza a játék irányítását,működését, így akik életükben először ültek le a gép elé, azok is könnyedén elboldogulnak a kezeléssel, bár a tapasztaltabb játékosoknak erre nemigazán lesz szükségük.
A pályák az animációs filmben megismert eseményekre,helyszínekre épülnek, így már szinte magától értetődő, hogy találkozhatunk az ott megismert karakterekkel, akiknek egyes szakaszokon a bőrébe is bújhatunk. Az amúgy se unalmas játékmenetet a pályák elején látható, a mozifilmből kivágott jelentek színesítik. A program a szokásos gyűjtögetős-ügyességi mókára gyúr, amit szerintem elég szépen megalkottak a fejlesztők, hiszen melyik gyerek ne szeretne liánról liánra ugrándozni, fákon vetődni-szörfözni, rinocéroszokon ugrándozni, és Tarzan híres üvöltését hallatni? Ezek az elemek hangulatossá varázsolják a művet, még ha kicsit fel is borzolják néha a kedélyeket.
Mindegyik pályán egy majomfejet ábrázoló kép darabjait lehet majd összeszedni, hogy aztán egy hangulatos kis bónuszpályát kapjunk cserébe, amin további, Tarzan nevének kezdőbetűjével jelzett bronzérméket gyűjthetünk össze, és ha ebből összejön száz darab, egy extra élet kísér el minket halálunkig. Az alappályákon is legtöbbször ezen érmék zsákmányolása lesz a feladatunk, ám kedvenc dzsungelhősünk sorsa nem ilyen egyszerű, hiszen a vadon mélyén gonosz kis majmok,vaddisznók, és jó pár másféle állat és csapda keseríti majd meg amúgy is különleges életünket. Ezen gonosztevők kivédésére különböző déligyümölcsök állnak rendelkezésünkre, amelyeket kalandunk során raktározunk be, és ha netán nem volna elég a gyümölcs, egy másodlagos fegyvert is kapunk, egy kis kőkést, aminek két támadási technikájával csaphatunk szét a vadak között, sőt utunk előrehaladtával lándzsával ringbe szállhatunk majd.
Kalandozásunk alatt Phil Collins zseniális, bár kicsit lebutított dallamai hallhatóak (az eredeti muzsika, csak épp egy kicsit átalakítva, a háttérzenéhez illően), illetve a fejlesztők által komponált nóták. A hangeffektek teljes egészében rendben vannak, ott szólalnak meg mindig, ahol kell.
A grafika egy kicsit kopottasra sikerült, de az akkori korhoz képest szerintem nem teljesít rosszul. Pár karakter azért jobban ki lehetett volna dolgozni, mert némelyikük eléggé gyatrára sikeredett, és őszintén megmondom, néhol feltűnően pixelesek, de ez nem sokat von le a játék hangulatából.
A Tarzan egy jól sikeredett platformjáték, ami azt igazolja, hogy egy adaptáció nemcsak rossz lehet. Azt ajánlom a kedves játékfejlesztő uraknak és hölgyeknek, hogy vegyenek példát az ehhez hasonló remek feldogozásokból, és adják meg a következő adaptációknak azt a tisztelet, hogy ne egy buta, bugos, ronda, lelketlen kis marketingfogás legyen belőle.
Kalandra fel!
Tarzan atyja
A majomember megalkotója Edgar Rice Burroughs amerikai novellaíró (1875-1950). A katonai akadémiát végzett férfiú sok mindenbe belevágott, de végül írásra adta a fejét, és ez tette híressé, hiszen Tarzan kalandjaival 1912-ben egy csapással elismert és népszerű író lett. A dzsungelben nevelkedett emberről összesen 27, hatvan nyelvre lefordított és nyolcvanmillió példányban kiadott könyv született.
A pályák az animációs filmben megismert eseményekre,helyszínekre épülnek, így már szinte magától értetődő, hogy találkozhatunk az ott megismert karakterekkel, akiknek egyes szakaszokon a bőrébe is bújhatunk. Az amúgy se unalmas játékmenetet a pályák elején látható, a mozifilmből kivágott jelentek színesítik. A program a szokásos gyűjtögetős-ügyességi mókára gyúr, amit szerintem elég szépen megalkottak a fejlesztők, hiszen melyik gyerek ne szeretne liánról liánra ugrándozni, fákon vetődni-szörfözni, rinocéroszokon ugrándozni, és Tarzan híres üvöltését hallatni? Ezek az elemek hangulatossá varázsolják a művet, még ha kicsit fel is borzolják néha a kedélyeket.
Mindegyik pályán egy majomfejet ábrázoló kép darabjait lehet majd összeszedni, hogy aztán egy hangulatos kis bónuszpályát kapjunk cserébe, amin további, Tarzan nevének kezdőbetűjével jelzett bronzérméket gyűjthetünk össze, és ha ebből összejön száz darab, egy extra élet kísér el minket halálunkig. Az alappályákon is legtöbbször ezen érmék zsákmányolása lesz a feladatunk, ám kedvenc dzsungelhősünk sorsa nem ilyen egyszerű, hiszen a vadon mélyén gonosz kis majmok,vaddisznók, és jó pár másféle állat és csapda keseríti majd meg amúgy is különleges életünket. Ezen gonosztevők kivédésére különböző déligyümölcsök állnak rendelkezésünkre, amelyeket kalandunk során raktározunk be, és ha netán nem volna elég a gyümölcs, egy másodlagos fegyvert is kapunk, egy kis kőkést, aminek két támadási technikájával csaphatunk szét a vadak között, sőt utunk előrehaladtával lándzsával ringbe szállhatunk majd.
Az őserdő hangjai és képei
Kalandozásunk alatt Phil Collins zseniális, bár kicsit lebutított dallamai hallhatóak (az eredeti muzsika, csak épp egy kicsit átalakítva, a háttérzenéhez illően), illetve a fejlesztők által komponált nóták. A hangeffektek teljes egészében rendben vannak, ott szólalnak meg mindig, ahol kell.
A grafika egy kicsit kopottasra sikerült, de az akkori korhoz képest szerintem nem teljesít rosszul. Pár karakter azért jobban ki lehetett volna dolgozni, mert némelyikük eléggé gyatrára sikeredett, és őszintén megmondom, néhol feltűnően pixelesek, de ez nem sokat von le a játék hangulatából.
Jól kivitelezett attrakció
A Tarzan egy jól sikeredett platformjáték, ami azt igazolja, hogy egy adaptáció nemcsak rossz lehet. Azt ajánlom a kedves játékfejlesztő uraknak és hölgyeknek, hogy vegyenek példát az ehhez hasonló remek feldogozásokból, és adják meg a következő adaptációknak azt a tisztelet, hogy ne egy buta, bugos, ronda, lelketlen kis marketingfogás legyen belőle.
